Deon
Percek telnek el hallgatással, nekem pedig elegem lesz ebből a „két kuka egymás mellett” szerepből. Közelebb kúszom az ágyon Kazuhoz, majd átfogom őt és a vállára hajtom a fejem. Kicsit bűntudatom van, mert Lux miattam állomásozik Japánban, miatta megy még a tortúra, holott nagyon jól tudom, hogy igazából semmit sem tettem annak érdekében, hogy ez így legyen. Valószínűleg megtudta, hogy az Elerden-cég szolgáltat az országába árut és hogy a Triádoknak terve van továbbra is apám vállalatával, ezért jött vissza. De miért akar engem? Nincs rá logikus magyarázatom, mindig csak hatalmas lapátkeze jut eszembe, amivel hozzám ért és az irtózat. Lehet annyira vágyni valakire, hogy kockáztat miatta? Oké, az a húsz-harminc év, ami hátravan neki, lehet, hogy nem tűnik számára nagy áldozatnak, én azonban akkor sem értem, miért foglalkoztatom ennyire. Gyerek voltam akkoriban még és évek teltek el... Nem lettem felnőtt, de minden addigi lázadásom a sokszorosára duzzadt, a kiállásom, a viselkedésem, valahogy minden megváltozott, ami természetes. Ezzel nincs tisztában?
- Érteni akarom, miért van itt Lux – jelentem ki szinte suttogva a szavakat. - Miattam, ez tény, de csak gondold végig... Köbö három éve nem látott, ráadásul mindig kerültem őt... sokat változtam és már gyerekkoromban elutasító, visszahúzódó voltam vele szemben. Mit vár, hogy most a nyakába ugrom? Ez nem logikus, Kazu. Vagy csak én vagyok hülye? - kérdezem meg őt rápillantva. - Nem a pénzről van szó, ahogy ismerem Tatsukit, az első dolga volt megajánlani azt az összeget Luxnak, amit rám költött és Asame is azt mondta, kifizetné, csak takarodjon el – magyarázom tovább halkan, immár az ablakon kibámulva. - Nem tudom, mi van bennem, ami ennyire vonzza az embereket... Tök fura kezd lenni körülöttem minden – vallom be Kazunak. - Még Ryuuichi is megölelt – árulom el neki kínos mosollyal. - Először azt se tudtam, mit csináljak – teszem hozzá őszintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése