309.

Kazuki

Elmosolyodom azon, hogy Ryuu megölelte.

- Biztatás, bátorítás... Téged és magát is – mondom csendesen. - Veheted bármelyiknek. Ő mindig ilyen volt, mikor én élvezhettem Asame vendégszeretetét, akkor is – mondom neki csendesen, átölelve. - Ryuu annak ellenére, hogy igencsak komoly testőr és remekül is csinálja a munkáját, ráadásul ő intézkedik minden biztonságtechnikai dologról a házban, rettenetesen odafigyel másokra – mosolyodom el. - Ami ezt az egész Lux-mizériát illeti... Nem tudom, őszintén nem és lehet, tényleg az lenne a legjobb, ha egyikünk sem akarná megérteni, miért vagy neki ennek ellenére is fontos. Összerakhatnám a kockákat, ha Nishida hajlandó lenne bármit elárulni, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy Asame kérte, hogy erről nekem se beszéljen, nehogy elfecsegjek valamit. Kellesz Luxnak, akar téged, bármennyire is elutasító voltál vele... Nem vagy hülye, logikusan tényleg én sem várnám el, hogy valaki, aki nem hagyta magát korábban, majd évek múltán kötélnek álljon... Többről van szó, ez tény, tudom, hogy tudni akarod, de lehet, tényleg az a legjobb, ha mégsem tudod – mondom komolyan. - Egyelőre szerintem tegyük, amit kérnek tőlünk és ha bármi van, nyugodtan hívj fel, írj vagy gyere át beszélgetni – kérem őt csendesen. - Legalább én sem unom magam halálra – mosolyodom el.