Megitatnak, megmasszíroznak, és lassan csillapodik a fejfejásom, szédülésem és hányingerem. A tér is lassan mozdulatlanná dermed, nem akar fejbe vágni a lámpa, kivasalni a fal, maga alá passzírozni az ágy, meg hasonlók. Nagyokat sóhajtok, míg Asame a tarkómat gyurmázza és a szemem sem merem becsukni, mert Tatsuki úgy les rám, mint ugrásra kész vadállat a prédájára. Még várja a választ, noha fél füle neki is azon van, amit Asame kezd el mondani neki. Nem is válaszol addig, amíg nem intek neki, hogy hagyjon már engem lógva. A legutóbbi emlékem, hogy csókolózom Asaméval, erről azonban nem kívánok beszélgetni a pirszingesemmel.
- Nem csak te – sóhajtja Tatsuki, s röviddel ezután felpattintja az öngyújtóját. A számban összefut a nyál, de leginkább nem a nikotint, hanem ételt falnék. - Két vadász épült be Fei csapatába, de tudomásom szerint egyik se tért vissza a felbérlőjéhez, a másik kettő pedig itt szimatolt – mondja. Cigarettája égett füstje megtölti az orrom, de ez valami új cucc, ezért mégis hajlandóságot mutatok beérni egyelőre ennyivel. Főleg, mert ahhoz, hogy kajához jussak, ki kéne kászálódnom innen, esetleg a konyhába kéne mennem, nekem viszont semmi kedvem megmoccanni komolyan. Felemelem a fejem, nyögve Asaménak egy „ühüm”-t, és vetek egy sóvárgó pillantást a tüdőrombolóra, mire Tatsuki elvigyorodik. - Nem fog tetszeni, keserű – mondja, de átnyújtja nekem. Valóban rémes, ezért gyorsan kifújom a füstjét és fintorogva visszaadom neki.
- Ez szar – jelentem ki, ő pedig kiröhög.
- Bakarié.
- Nincs ízlése – vetem oda Tatsukinak, ő pedig újra röviden röhög. - Miről van szó amúgy?
- Még te sem válaszoltál az én kérdésemre – veszi át a szót szigorúan a pirszingesem. Felvonom a szemöldököm és farkasszemet nézek vele, ebben azonban jobb vagyok nála tutira, úgyhogy legyintve megcsóválja a fejét. - Valamit valamiért, tudod...
- Jó... várjál – morgom neki, azzal masszírozni kezdem a homlokom és halántékom. Valszeg int Asaménak, hogy kivárják a választ, addig valóban nem juthatok infókhoz, és hamarosan a cigiszag is oszlani kezd, amiből arra következetek, hogy elnyomta. Fasza, nem elég, hogy volt egy rohamom, amire nem emlékszem, még arra is vissza kell térnem, mi váltotta ki.
Csókolóztunk Asaméval. Aztán viccelődünk, majd anyáról beszéltem. Az egész visszaidézhető, szinte kívülről látom magam, miközben egyre ingerültebb lettem, végül rájövök, mi történt és eltakarom az arcom.
- Nem csak te – sóhajtja Tatsuki, s röviddel ezután felpattintja az öngyújtóját. A számban összefut a nyál, de leginkább nem a nikotint, hanem ételt falnék. - Két vadász épült be Fei csapatába, de tudomásom szerint egyik se tért vissza a felbérlőjéhez, a másik kettő pedig itt szimatolt – mondja. Cigarettája égett füstje megtölti az orrom, de ez valami új cucc, ezért mégis hajlandóságot mutatok beérni egyelőre ennyivel. Főleg, mert ahhoz, hogy kajához jussak, ki kéne kászálódnom innen, esetleg a konyhába kéne mennem, nekem viszont semmi kedvem megmoccanni komolyan. Felemelem a fejem, nyögve Asaménak egy „ühüm”-t, és vetek egy sóvárgó pillantást a tüdőrombolóra, mire Tatsuki elvigyorodik. - Nem fog tetszeni, keserű – mondja, de átnyújtja nekem. Valóban rémes, ezért gyorsan kifújom a füstjét és fintorogva visszaadom neki.
- Ez szar – jelentem ki, ő pedig kiröhög.
- Bakarié.
- Nincs ízlése – vetem oda Tatsukinak, ő pedig újra röviden röhög. - Miről van szó amúgy?
- Még te sem válaszoltál az én kérdésemre – veszi át a szót szigorúan a pirszingesem. Felvonom a szemöldököm és farkasszemet nézek vele, ebben azonban jobb vagyok nála tutira, úgyhogy legyintve megcsóválja a fejét. - Valamit valamiért, tudod...
- Jó... várjál – morgom neki, azzal masszírozni kezdem a homlokom és halántékom. Valszeg int Asaménak, hogy kivárják a választ, addig valóban nem juthatok infókhoz, és hamarosan a cigiszag is oszlani kezd, amiből arra következetek, hogy elnyomta. Fasza, nem elég, hogy volt egy rohamom, amire nem emlékszem, még arra is vissza kell térnem, mi váltotta ki.
Csókolóztunk Asaméval. Aztán viccelődünk, majd anyáról beszéltem. Az egész visszaidézhető, szinte kívülről látom magam, miközben egyre ingerültebb lettem, végül rájövök, mi történt és eltakarom az arcom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése