Asame elképeszt. Meglepett vigyorral bámulok rá és most már végképp nem tudom elhelyezni, honnan a francból szalajtották őt. Mi az, amit nem tud?! Komolyan mondom, kezdek félni... Főleg azért, mert ha ezt mind nekem is meg kell tanulnom, rendelnem kell valahonnan egy plusz agyat legalább, méghozzá marha sürgősen. Faintos lesz, már látom.
- Akár. De Sarti sem elhanyagolható – teszem hozzá tárgyalós-csevegős hangnemben. Harcolunk. Semmi komoly, csak egyikünk sem adja meg magát egykönnyen. És már hiányzott is, talán mindkettőnknek. - Igen, az is epic – értek egyet bólogatva Asaméval. Ha nem mond hülyeséget, sajnos nincs mivel ellenkeznem. A Korfuval kapcsolatos ellenérvével is egyet kell értenem, de mellette még hatszor elküldöm a picsába, mert eddig magabiztosan csak a zenei téren tudtam számára újat mutatni. Fel fogom hívni Kazut elbőgni neki a bánatomat, hátha tud valami gyógyírt, esetleg tippet, hogy Asame miben nem jó, hogy egy kicsit visszavágjak neki. Nem nagyon, épp csak a hecc kedvéért, puszta szeretetből. Na persze... Mindegy.
Asamét is megragadta a nudista strand, én viszont csak röhögök rajta. Elképzelem magam meztelenül egy tengerparton. Ez egészen addig mehet a dolog, amíg csak egyetlen valaki is feltűnik rajta kívül a láthatáron... Izgalom söpör végig rajtam, majd az ő füléhez hajolok, hogy viszonozzam a gesztust.
- Nem nudizom, nem készültem mutiból – suttogom, majd én is kuncogni kezdek, s csókjára válaszul a fogaim közé fogom egy pár pillanatra Asame nyakának bőrét. Ha így akarunk megharcolni egymással, annak érdekes vége lesz, főleg ha sokáig húz. Történelem? Blöách... - Elég távol esett tőlem a történelem – vallom be. Igazából minden, amit nagyon tanulni kell, nekem tök unalmas. Meséljék el, oké, érdekel, meghallgatom, amit tudok, megjegyzek. De hogy magoljam be? Na neee! - A punk balettért jobban rajongok – vágok vissza őszinte szóval, bőszen vigyorogva. - Majd elhozom a laptopom, hogy megmutassam, miért, mert van róla videóm. Az állati. De egyébként a balett alapvetően nem vonz – teszem hozzá nagy komolyan. - A Hattyúk tavával foglalkozó Natalie Portman film, a Black swan például nagyon tetszett, de ott nem kell végigülnöd a teljes darabot, csupán rövidítve kapod meg egy élettörténettel együtt és az úgy bejött. Lehet, megnézném a komplett darabot is egyszer, de nem tuti, heppfüggő. Egy jó koncertre szívesebben elmegyek – teszem hozzá fontoskodva.
Túlságosan jó ez a „ketten együtt nemsokára valahova meglógunk” projekt. Hol a csavar? Azon kívül, hogy egy hét alatt bőven megfagy a szar is itt mindenkiben nélkülünk.
- Istenes lenne – sóhajtom ábrándos hangon, majd a kérdést hallva gyorsan, ravaszdi vigyorral lekucorodom fekvő helyzetbe mellette. - És hogy képzeled, pihengetős, fetrengős, nyugisan sétálgatós kiruccanás legyen, vagy városnézős, ismerjünk meg mindent, járjuk be a legtitkosabb utcákat is, esetleg valami más? - kérdezem Asamét a plafont bámulva idült vigyorral a képemen. Ez az egész túl jó és ha nem is teljesül, vagy nem az elkövetkezendő időben, már megérte végigbeszélni.
- Akár. De Sarti sem elhanyagolható – teszem hozzá tárgyalós-csevegős hangnemben. Harcolunk. Semmi komoly, csak egyikünk sem adja meg magát egykönnyen. És már hiányzott is, talán mindkettőnknek. - Igen, az is epic – értek egyet bólogatva Asaméval. Ha nem mond hülyeséget, sajnos nincs mivel ellenkeznem. A Korfuval kapcsolatos ellenérvével is egyet kell értenem, de mellette még hatszor elküldöm a picsába, mert eddig magabiztosan csak a zenei téren tudtam számára újat mutatni. Fel fogom hívni Kazut elbőgni neki a bánatomat, hátha tud valami gyógyírt, esetleg tippet, hogy Asame miben nem jó, hogy egy kicsit visszavágjak neki. Nem nagyon, épp csak a hecc kedvéért, puszta szeretetből. Na persze... Mindegy.
Asamét is megragadta a nudista strand, én viszont csak röhögök rajta. Elképzelem magam meztelenül egy tengerparton. Ez egészen addig mehet a dolog, amíg csak egyetlen valaki is feltűnik rajta kívül a láthatáron... Izgalom söpör végig rajtam, majd az ő füléhez hajolok, hogy viszonozzam a gesztust.
- Nem nudizom, nem készültem mutiból – suttogom, majd én is kuncogni kezdek, s csókjára válaszul a fogaim közé fogom egy pár pillanatra Asame nyakának bőrét. Ha így akarunk megharcolni egymással, annak érdekes vége lesz, főleg ha sokáig húz. Történelem? Blöách... - Elég távol esett tőlem a történelem – vallom be. Igazából minden, amit nagyon tanulni kell, nekem tök unalmas. Meséljék el, oké, érdekel, meghallgatom, amit tudok, megjegyzek. De hogy magoljam be? Na neee! - A punk balettért jobban rajongok – vágok vissza őszinte szóval, bőszen vigyorogva. - Majd elhozom a laptopom, hogy megmutassam, miért, mert van róla videóm. Az állati. De egyébként a balett alapvetően nem vonz – teszem hozzá nagy komolyan. - A Hattyúk tavával foglalkozó Natalie Portman film, a Black swan például nagyon tetszett, de ott nem kell végigülnöd a teljes darabot, csupán rövidítve kapod meg egy élettörténettel együtt és az úgy bejött. Lehet, megnézném a komplett darabot is egyszer, de nem tuti, heppfüggő. Egy jó koncertre szívesebben elmegyek – teszem hozzá fontoskodva.
Túlságosan jó ez a „ketten együtt nemsokára valahova meglógunk” projekt. Hol a csavar? Azon kívül, hogy egy hét alatt bőven megfagy a szar is itt mindenkiben nélkülünk.
- Istenes lenne – sóhajtom ábrándos hangon, majd a kérdést hallva gyorsan, ravaszdi vigyorral lekucorodom fekvő helyzetbe mellette. - És hogy képzeled, pihengetős, fetrengős, nyugisan sétálgatós kiruccanás legyen, vagy városnézős, ismerjünk meg mindent, járjuk be a legtitkosabb utcákat is, esetleg valami más? - kérdezem Asamét a plafont bámulva idült vigyorral a képemen. Ez az egész túl jó és ha nem is teljesül, vagy nem az elkövetkezendő időben, már megérte végigbeszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése