327.

Asame

Elmosolyodom. Tesztelsz, csibém? Hát legyen.

- Stavros, a maga kanyargós kis utcáival és éttermekkel, kávézókkal? - kérdezek vissza a Chalkidiki-félsziget egyik gyöngyszemére. - Igazi vízisport paradicsom, arról nem is beszélve, hogy fent a hegyen, az ófaluban van egy remek kis étterem, ahonnan csodálatos látvány nyílik a falura – mesélem neki mosolyogva. - És persze nem utolsó sorban remek hajókirándulásokra van lehetőség – folytatom tovább. - Vagy akár Thesszaloniki is közkedvelt azon a területen, ráadásul alig nyolcvan kilométerre van Stavrostól – mondom nagy komolyan, vállat vonva, majd elmosolyodom. - Korfuval csak annyi a bajom, hogy hiába szép és jó, túl sokan hemzsegnek már az olajfák szigetén. Szeretem inkább a csendesebb vidéket, bár tény, hogy látni kell Korfut is. Rengeteg régi épülete van, amik gyönyörű építészeti remekek. Az Áyios Nicolaosnak nevezett északi városrész legmagasabb pontja a Régi Erőd. Ez a szigetről leválasztott citadella nagyszerű kilátást biztosít és persze itt található a brit helyőrségi templom, amelyet 1830-ban phartenón stílusban emeltek – vonom meg vállam. - Ez is egyike azoknak, de még persze lehetne sorolni – mosolyodom el. - Engem egyetlen egy valami vonzana a nudista strandon – hajolok közel füléhez és belesuttogok. – Egy barnára sült csibe – nyomok csókot nyakára, majd felnevetek, mikor elküld a sunyiba. - Ilyen szépen még nem, de tettél rá célzást – mosolygom. - A történelmet szerettem mindig is – mondom könnyedén -, azáltal pedig az ember elég sok országgal és hellyel meg tud ismerkedni, bár tény, hogy járni még nem jártam ott – felelem őszintén. - Remélem, azért az orosz balettért nem rajongsz – húzom őt én is, de örülök, hogy jó kedve van. - Arra valahogy nem tudnál rávenni – osztom meg vele. A balett sosem tetszett, annak ellenére, hogy tudom, az orosz balett igenis híres, de hát ízlések és pofonok ugye. Persze egyszer én is meglátogatnék néhány helyet azokból is, amit ő felsorolt. Talán lesz rá alkalmunk egyszer. - Csak ketten – válaszolok neki őszintén. - Testőrök és minden felhajtás nélkül – mondom csendesen, csókot lehelve fejére. Jó lenne ismét elszabadulni kicsit innen, ahogy akkor este elszabadultunk, mikor levittem őt a tengerpartra, s habár nem mentünk túl messzire, láttam rajta, mennyire tetszett neki a dolog. Az órára pillantok, és elmosolyodom. - Mi lenne, ha vízszintesben folytatnánk? - kérdezem tőle kedvesen.