Asame
Elmosolyodom. Kezeim lassan végigsimítva combját oldalára vándorolnak, majd felkúsznak hátán, be pólója alatt, miközben nem szakítom meg a csókunkat. Deon belenevet a csókba, de most nem biztos, hogy akarom tudni, melyik beszólásom jutott az eszébe. Az enyémbe is befurakszik egy, mikor még az étteremben voltunk és a pártfogoltságról beszélgettünk. Akkor heccelve őt elejtettem neki egy olyan félmondatot, hogy a pártfogoltak megtanulnak lovagolni. Akkor nem értette, most vajon, ha bejátszanám neki...? Belemosolygok a csókba, de inkább megtartom ezt most magamnak. Kezem újra visszacsúszik csípőjére, hogy a következő felfedezőútra indulásakor már felsőjét is tolja felfele testén. Nem szabadítom meg még tőle, csak eljátszadozom bőrével. Finoman harapok ajkaiba, játékosan, s ismét csókba vonom. Rettenetesen hiányzott már ez és rettenetesen hiányzott Deon is. Azt hiszem, a közeljövőben kicsit többször kéne beiktatnunk a napi programjaink közé a szeretkezést. Kezem visszavándorol hátán egészen nadrágja korcáig és beakasztva oda hüvelykujjaim csúsztatom le kezem hasfalához, hogy most ott simíthassak végig egész testén.
Megint bevándorol kezem a pólója alatt, s most már lefejti róla a könnyű anyagot, de még nem engedem neki, hogy elszakadva tőlem megszabaduljon a karjait összekötő ruhadarabtól. Sokkal jobban szeretem azt, mikor hozzám simul, mikor érezhetem bőrét enyémen, de egyelőre úgy látom, be kell érnem ennyivel.
Deon végül felegyenesedik, de csak annyira, hogy ledobja magáról a pólót, mely valahol az ágyon végzi mellettünk. Végigsimítok újra hasfalán eljátszadozva piercingjével, mígnem újra visszamagasodik fölém. Megcirógatom arcát, beletúrok hajába, újabb csókba húzom. Nincs miért rohannunk, nincs hova kapkodnunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése