329.

Deon

Azt hiszem, nem sokáig lesz gond, hogy Asame sokkal forróbb, mint én, mert amit művel velem, az felhevíti a testem. Már nem tűnik olyan nagynak a hőmérsékletkülönbség, tán el is múlt és csak a szerelmes láz érzete csupán, hogy perzselő számomra a tenyere. Legszívesebben kimásztam volna az ágyból és meztelenre vetkőztem volna, hogy ne válasszon el minket még a ruha sem, de nem volt hozzá merszem. Hülyén jött volna ki, ha benyögi nekem Asame, hogy akar engem és már ugrom is ki a ruháimból. Mint valami szajha… Viszont most meg már zavar, hogy játszik a pólómmal. Csak azért fogadom el, mert cserébe hozzáér a bőrömhöz, vagyis azt teszi, amit akarom, hogy tegyen. Türelmetlen vagyok, hiszen régóta várom, hogy újra szeretkezhessek vele. Nehéz volt kiszállni a zuhanyzóból is tegnap. Olyan hívogató volt a közelség, a meztelenség, a víz, csupán a helyzethez nem illett egy szerelmes együttlét.


Hevesen válaszolok csókjára, tenyereimet az arcára simítom, majd csakhamar beletúrok a hajába. Le kellene lassítanom, hisz nem hajt semmi, de nem bírok, muszáj szenvedélytől megbolondultan, két kézzel áttúrnom a sörényét, miközben falom csókját. Aztán Asame félig kibújtat a pólómból, és a bőrünk összesimul. Szinte érzem, ahogy a sejtjeim azt sóhajtják: „Végre!”. De többet akarok, sokkal többet, ezért nem sokáig maradok így, meg kell szabadulnom a pólómtól. Asame persze kihasználja az alkalmat, hogy a hasamat simogassa és elégedettséggel tölt el, hogy a köldökömet díszítő ékszerrel is eljátszik. Nem akarok magyarázkodásba fogni, miért ekkora öröm ez nekem. Az, kész, pont.


Visszaereszkedem fölé, kiélvezem az érintését, s azt, ahogy új frizurát fabrikál nekem, majd újabb forró csókban egyesülünk. Ő komótos, megfontolt tempót diktál, engem azonban feszít a vágy, ezért nemsokára megint hevesen válaszolok a csókjára és érzem, elvesztettem a türelmemet. A nadrágom szorít, nyom, úgy érzem, belemélyed a bőrömbe és nem hagy szabadon mozogni sem, ami felettébb idegesít. Visszavonulok, még egy csókot nyomok Asame szájára, aztán lemászom róla és megcsinálom, amit az első perctől kezdve akartam. Megállok az ágy mellett és levetkőzöm. Szarok a szemérmességre. Elegem van belőle. Asame sem szégyenlősködik előttem, ahogy sosem tette. Fesztelenül átöltözött előttem, még a fürdő ajtaját sem csukta be, nem zavartatta magát egy pillanatig sem, én meg állandóan ezen pörgök, mint valami hülye liba. Nem csinálom tovább, mert a hóbakancsom tele lett vele. Igenis felvállalom, hogy áll a farkam, hogy kívánom, hogy ennél keményebb már csak az orgazmus pillanatában lehetek és azt is, hogy egyébként nem vagyok valami visszafogott szűz, csupán nem merem elengedni magam teljesen.


Meztelenül mászom vissza Asaméra és lassan, mélységes sóvárgással csókolom meg. Távozott belőlem a feszültség, mintha a ruháimmal együtt azt is levettem volna és nem csak azt, hanem egy újabb leplet. Valamit, ami gátolt, amitől csak akkor tudtam megszabadulni, amikor már a kéjtől lefoszlottak rólam a gátlásaim. Most is megvannak, ugyanúgy tartok tőle, hogy bénán viselkedek, hogy fájdalmat okozok Asaménak, noha nem eresztem rá a súlyom, nem vagyok vele durva, hogy hülyeséget csinálok, ami kellemetlenül érint minket, ami tönkreteszi a hangulatot, de ha azért mondta azt, hogy szeretne jobban megismerni, mert érezte, hogy a félénkségem leginkább abból fakad, hogy nem igazán merem felvállalni, ami bennem van, akkor igenis tennem kell lépéseket. Nincs mitől félnem, hiszen a legrosszabbat már látta belőlem. És mégis akar engem, hisztivel, pironkodással, sok dumával, a hülyeségeimmel és mindennel együtt.