Nem tehetek mást, mikor magához ölel, minthogy leereszkedem Asame testére. Hozzásimulok, noha térdeimen és könyökeimen megtámaszkodom. Érezni akarjuk egymást és még mindig nem jelentek ugyan nagy súlyt, mégsem felejthetem el azt a lövést, mert tényleg nem elhanyagolható. Persze fennáll annak lehetősége, hogy Takashi a naivitásomat akarta kihasználni, hogy ágyban tartsam a yakuzámat, de kicsinek látom rá az esélyt, hogy pusztán ezért pirított volna rám. Vigyázok Asaméra, nem kell aggódni. Szükségem van rá, szeretem őt és még hosszú évekig ki kell tartania mellettem, hogy a nyomába érhessek, mert a tudásom az övéhez képest szégyenletesen kevés.
Kicsit kidőlök oldalra, hogy legalább az egyik kezem felszabaduljon és simogathassam Asamét. Meglehetősen sok odafigyelést igényel megtartani az egyensúlyom, forrón csókolózni és kitapintani az izmok nyújtotta idomokat, de nem adom fel. Valószínűleg amit én csinálok, nem annyira érzéki, mint amit ő művel velem, és ez zavar, ám figyelmemet jobban leköti a testemen kalandozó kezek munkája. És nem mellékes az sem, hogy kellemesen küzdök, hogy oxigénhez is jussak csókolózás közben. Egymástól szedjük el és egymás szájába leheljük a levegőt, ez pedig tetszik, halvány mosolyt csal ajkaimra. Szeretem azt is, hogy az arcomat simogatja és a hajamba túr, ez a kettő hihetetlenül erotikus és izgalmas a számomra, Asame pedig nem fukarkodik semmiben, magabiztosan von engem közelebb magához, hogy nyakamra tapadhasson. Új egyensúlyt találok, fél kézzel támaszkodom mellette és míg ő a bőrömet falja, én az oldalán simítok végig, míg tenyerem a nadrágjára szalad. Valahogy le kell vennem róla, ezért a párnába fúrom a fejem, megtámaszkodom rajta és két kézzel állok neki kigombolni a nadrágot és lehúzni a cipzárt. Eddig jutok, aztán megáll a tudományom, s Asame is az állam alá nyúlva invitál tekintetösszekapcsolásra. Nem igazán értem, mit akar üzenni nekem. Látom a vágyat kék szemeiben, a szerelmet, bizonyára ő is ezt látja az enyémben, meg azt, hogy nem vágom, mi van, mert szájon csókol nyugtatólag. Hát most aztán végképp elvesztettem a fonalat, azt viszont értem, miért int az éjjeliszekrény felé a fejével. Elvörösödöm és szégyenlősen megvonom a szám, de előkeresem a síkosítót és az óvszert.
Érzem, hogy a torkomba az izgalomtól gombóc nő. Kicsit feszengek, a gyomromban is kellemes-kellemetlen feszültséget érzek az eszközök miatt, és elképzelésem sincs, hogy lehet megszokni, természetesnek venni őket, ám azért igyekszem nem begyulladni tőlük. Lejjebb kúszom Asamén és hogy megnyugodjak, arcommal a hasára fekszem, míg tenyereimet a csípőcsontjain nyugtatom. Lehunyom a szemeimet, s hagyom, hogy a feszélyezettség érzése lecsendesedjen bennem, majd egy apró mosollyal felemelkedem a yakuzám hasfaláról, csókot nyomok rá, aztán megszabadítom a nadrágjától és alsónadrágjától.
Kicsit kidőlök oldalra, hogy legalább az egyik kezem felszabaduljon és simogathassam Asamét. Meglehetősen sok odafigyelést igényel megtartani az egyensúlyom, forrón csókolózni és kitapintani az izmok nyújtotta idomokat, de nem adom fel. Valószínűleg amit én csinálok, nem annyira érzéki, mint amit ő művel velem, és ez zavar, ám figyelmemet jobban leköti a testemen kalandozó kezek munkája. És nem mellékes az sem, hogy kellemesen küzdök, hogy oxigénhez is jussak csókolózás közben. Egymástól szedjük el és egymás szájába leheljük a levegőt, ez pedig tetszik, halvány mosolyt csal ajkaimra. Szeretem azt is, hogy az arcomat simogatja és a hajamba túr, ez a kettő hihetetlenül erotikus és izgalmas a számomra, Asame pedig nem fukarkodik semmiben, magabiztosan von engem közelebb magához, hogy nyakamra tapadhasson. Új egyensúlyt találok, fél kézzel támaszkodom mellette és míg ő a bőrömet falja, én az oldalán simítok végig, míg tenyerem a nadrágjára szalad. Valahogy le kell vennem róla, ezért a párnába fúrom a fejem, megtámaszkodom rajta és két kézzel állok neki kigombolni a nadrágot és lehúzni a cipzárt. Eddig jutok, aztán megáll a tudományom, s Asame is az állam alá nyúlva invitál tekintetösszekapcsolásra. Nem igazán értem, mit akar üzenni nekem. Látom a vágyat kék szemeiben, a szerelmet, bizonyára ő is ezt látja az enyémben, meg azt, hogy nem vágom, mi van, mert szájon csókol nyugtatólag. Hát most aztán végképp elvesztettem a fonalat, azt viszont értem, miért int az éjjeliszekrény felé a fejével. Elvörösödöm és szégyenlősen megvonom a szám, de előkeresem a síkosítót és az óvszert.
Érzem, hogy a torkomba az izgalomtól gombóc nő. Kicsit feszengek, a gyomromban is kellemes-kellemetlen feszültséget érzek az eszközök miatt, és elképzelésem sincs, hogy lehet megszokni, természetesnek venni őket, ám azért igyekszem nem begyulladni tőlük. Lejjebb kúszom Asamén és hogy megnyugodjak, arcommal a hasára fekszem, míg tenyereimet a csípőcsontjain nyugtatom. Lehunyom a szemeimet, s hagyom, hogy a feszélyezettség érzése lecsendesedjen bennem, majd egy apró mosollyal felemelkedem a yakuzám hasfaláról, csókot nyomok rá, aztán megszabadítom a nadrágjától és alsónadrágjától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése