332.

Asame

Halkan nyögök fel, ahogy Deon az ölembe ereszkedik, s csak fogom csípőjét. Még mindig hihetetlenül szűk és forró, szinte érzem, ahogy lüktet benne farkam. Végül visszahajol hozzám és megcsókol. Lefelé nyomja testem, jelezve, hogy szeretné, ha nyugton maradnék alatta. Rendben, megteszem neki, míg ő lassan mozogni kezd végül, újabb nyögést előcsalva ezzel belőlem. Kezem csípőjéről hátára vándorol cirógatva őt, fokozva benne a vágyat finoman nyomva ujjaimat bőrébe azokon a pontokon, melyektől megremeg ölemben. Hallani akarom én is a nyögését és mindent megteszek, hogy ezt elérjem nála. Beletúrok hajába, játékosan harapok ajkaiba, miközben kezem megint végigsiklik oldalán rátalálva megint csípőjére, hogy valamivel gyorsabb mozgásra bírjam az eddigieknél, mert az már kínzóan lassú. Pokolian. Lüktet az ágyékom, lüktet a vállam, s a két különböző fájdalom keveréke egyszerre bizsereg végig testemen. Nyakára hajolva fojtom el az újabb nyögésemet, miközben végigcsókolok puha bőrén egészen füle tövéig.


Fülébe nyögök, beleharapok finoman, érzem, hogy megborzong és végre előcsalom belőle azt az édes kis hangot, amit már régóta vágyok újra hallani. Én is felnyögök halkan fülébe suttogva, hogy szeretem, s ismét csókba vonom őt. Percekig nem eresztjük egymás ajkait, egészen addig, míg mindketten zihálni nem kezdünk a ránk törő levegőhiánytól. Deon szemébe nézek kisimítva egy tincset homlokából. Kezem visszavándorol csípőjére, lecsúszik fenekére és gyengéden belemarkol, hogy utána ismét megállapodjanak eredeti helyükön. A kölyök gyorsít a tempón megint, én pedig segítek tartani neki az ütemet. Nyakamhoz hajol, végigharap rajta, csókol és izgat továbbra is, egyre többször érve el azt nálam, hogy jólesően felnyögjek, vagy megremegjek alatta én is.


A percek most óráknak tűnnek, ahogy mindketten ütemesen hajszoljuk a beteljesülést, egyre közelebb és közelebb kerülve hozzá. Imádom a kölyköt, a hangját, a rezdüléseit, azt, ahogy lassan megremeg a teste, ahogy izmai megfeszülnek és mikor eléri a gyönyör, olyan szorossá válik körülöttem, hogy én sem bírom tovább tartani magam. Felnyögök és ráfogva csípőjére, izmaim megfeszítve nyögök fel, ahogy testemen végigszáguldozik a beteljesülés. Zihálva, izzadtságtól ragadva ölelem őt magamhoz. Mindene remeg, ahogy nekem is, kapkodjuk a levegőt, mintha kilométereket futottunk volna, én pedig csókot nyomok homlokára ismét kisimogatva onnan egy csatakos, kósza tincset.