Jólesően sóhajtozom mozgásom ütemére és megremegek attól, amit Asame a bőrömmel tesz. A karjaimon támaszkodva, lassan emelem és tolom magam újra és újra az ölére, ő pedig igyekszik megőrjíteni. Nem lesz nehéz dolga, ha így folytatja, mert már attól csillagokat látok, hogy beletúr a hajamba és fogalmam sincs, látja-e, valószínűleg a számba harapással van inkább elfoglalva, de arcomra szerintem kiül a mámor. Csípőmre csúszó keze gyorsabb tempót diktál nekem, melyet elfogadok, előre hajtott fejjel, szuszogva hajtom magam. Hajam előre omlik, bár már nem olyan nagyon, mint legutóbb, mégis végigcirógat a nyakamon és a fülemen, majd Asame is érzéki ostromot indít ellenem, amitől kellemes borzongás fut végig a testemen és aprót nyögök. Mosoly suhan át az arcomon a vallomását hallva, s csókjára is hevesebben válaszolok. Nem számít, hogy majd' belefulladok, akkor sem akarom abbahagyni, amíg nem égetően muszáj. Persze ez nem túl hosszú időt fog le, de nem baj, mert az utána maradó látvány kárpótol. Asame elsimogatja az útból a hajam, ezért rögtön hátratúrom az egészet. Nem mintha számítana, hamarosan újra az egész előre omlik és mozgásom ütemére leng. Megrázom, hogy más esése legyen, majd fél kézzel félrefogom, míg lehajolok pár csókot adni Asame nyakára. Mivel lelkesítő hangokat tudok vele előcsalni, ennyivel nem érem be, harapásokkal és nyaldosással fűszerezem meg a játékomat, végül felegyenesedem, bátortalanul támaszt keresek a yakuzám hasán, míg másik kezem ujjait a farkamra fonom és átengedem az irányítást az ösztönnek. Nem tudok azzal foglalkozni, hogy milyen arcot vágok, vagy miféle hangok szabadulnak fel a torkomból, mert az extázis magával ragad. Végre minden hülye gátlást elfeledve élvezem a szeretkezésünket, hosszan, magától értetődő természetességgel. Mikor érzem, hogy közel a beteljesülés, tenyerem Asame hasáról a farkam elé teszem, hogy ne fröcsköljek össze mindent, s nyögdécselve élvezek el. És nem egyedül, amitől idült mosoly ül a számra. Szinte beleszédülök az ölelésébe, a boldogság teljesen elveszi az eszem, de még azért annyi lélekjelenlétem van, hogy élvezetemet a markomba fogjam, mielőtt Asaméhoz bújok, hogy ne kenjem őt vele össze. Forróság futkározik a bőrömön, amitől reszketek, a fejemben a vérem lüktetését érzem, s hunyt szemmel hallgatom lihegésünket. Mozdulnék, adnék én is csókot, ha tudnék. De nem megy, szédül velem minden és elerőtlenedtem, ezért csak zavartan nevetek, majd inkább arcomat Asame nyakához simítom, hogy elrejtsem. Lassan nyugszom meg és lassan is vagyok képes újra mozgásba hozni a testem, hogy leszálljak róla. Túl jó Asamén megpihenni, de sem terhelni nem akarom a súlyommal, sem pedig azt, hogy a testén aludjak el. Idilli és romantikus lenne, de majd később... esetleg. Bár nem tudom, mennyire lehet kényelmes egy Deon-takaró hosszútávon. Azért annyira nem vagyok pehelysúlyú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése