Akihito összetöri a kettőnk idilljét, noha megpróbál azért kicsit javítani a helyzeten azzal, hogy visszavonul azonnal. Nyilván nem számított rá, hogy belátható időn belül itt talál engem, főleg, hogy közel másfél órára eltűntem. Szerintem Ryuuichitől értesült róla, hogy nem voltam valami kedélyes állapotban, és még azt is el tudom képzelni róla, hogy ő volt az, aki bekötözte Asame sebét és közben az intelmeivel megmosta a fejét. Bírom, hogy mindenki hogy szívén viseli a sorsunkat, pedig szerény véleményem szerint meglennénk mindenki nélkül. Nem baj, azért köszi, srácok, hogy ennyire igyekeztek összetartani minket. Az már más kérdés, hogy a vörös fonal immár végérvényesen összekötött kettőnket Asaméval. Szelíd mosollyal hagyom magam elzavarni, így megúszhatom a most következő, lehetséges, hogy kellemetlen perceket és lemoshatom magamról a fertőtlenítőt. Amúgy sem ártana egy hajmosás, rémesen festek.
Törölközőbe burkolózom, egy sanda pillantással megyek el a kendoedző mellett, és sietős léptekkel irányozom magam a szobámba. Ott már nem kell szarakodnom semmivel, a magányomban csak Asame és Kazu szokott zavarni, amit persze nem bánok, de nekik mivel most nincs módjuk erre a zavargásra nálam, meztelenre vetkőzöm, a törölközőt és az alsónadrágom a szennyes kosárba dobom, majd beállok a zuhany alá. Fenséges érzés, noha kissé először fájdalmas is ott, ahol nem sikerült átvennem Asame forróságából egy keveset. Hosszasan ázom, kiélvezve a perceket. Lehet, hogy egy órát is, nem figyelem az időt. Kétszer mosom meg a hajam, s míg a szálak szívják magukba a balzsamot, eljátszom az érzékeimmel. A vágyaim olthatatlanok, Asame azonban nincs abban az állapotban, hogy kielégítse őket. Csak a fejemben. Sóhajtozva, a számba harapva élvezem ki a képzetek játékát, majd nyögve rogyok a zuhanytálcába pihegni. Röhögök is magamon, mert a balzsam krémes ázadmánya a szemembe folyik, ahogy előre hajtom a fejem, de néhány kínszenvedéses percet követően végül megszabadulok a maró létől. Feltápászkodom, még utoljára átcsutakolom magam, majd kilépek a gőzfürdőbe, amit a tusolásom és élvezkedésem alatt képeztem. A tükörben semmit sem látni, de nem törlöm le, mert nincs annál szomorúbb látvány, mint mikor össze van csíkozva, tapogatva, mázolva szegény. Ezért is utáltam, mikor Ayako puszta heccből rúzscsókot nyomott rá, vagy felfirkált valamit szemceruzával. Na mindegy.
Megtörölközöm, tiszta alsónadrágot húzok, belebújok egy bő, egyszerű farmerbe és egy sima, L-es pólóba, ami lóg rajtam, de pont azért kértem, hogy legyen ilyenem is. Szeretem a passzos cuccokat, de itthonra nem mindig muszáj gálába öltözni. Megszárítom, megfésülöm a hajam, aztán visszaballagok Asaméhoz. Immár tiszta ágyneműben vár az ágya, ő pedig eszik. Nagyon helyes. Lassan bebújok mellé, majd az övtáskámból előkutatom mindkét mobilom, hogy ellenőrizzem rajta, fontos ember voltam-e. A Nokián vár egy üzenet Tatsukitól: „Macska?”. Ezen már röhögnöm kell. Szegény... Most komolyan ezen strapálja magát?! Nem látom be, miért akar nekem kitalálni egy olyan mintát, amibe nem csak beleszeretek, mint a korábbiakba, hanem hagyom is neki felvarrni a bőrömre. Az eszem megáll... Pedig megmondtam neki is, hogy nem vagyok mazochista. Basszus, ez kész...! Asame persze kérdőn néz rám. Most ezt hogy magyarázzam el? Meg sem kísérlem.
- Szerinted milyen tetoválás illik hozzám? - kérdezem meg tőle csendesen, fojtott vigyorral.
Törölközőbe burkolózom, egy sanda pillantással megyek el a kendoedző mellett, és sietős léptekkel irányozom magam a szobámba. Ott már nem kell szarakodnom semmivel, a magányomban csak Asame és Kazu szokott zavarni, amit persze nem bánok, de nekik mivel most nincs módjuk erre a zavargásra nálam, meztelenre vetkőzöm, a törölközőt és az alsónadrágom a szennyes kosárba dobom, majd beállok a zuhany alá. Fenséges érzés, noha kissé először fájdalmas is ott, ahol nem sikerült átvennem Asame forróságából egy keveset. Hosszasan ázom, kiélvezve a perceket. Lehet, hogy egy órát is, nem figyelem az időt. Kétszer mosom meg a hajam, s míg a szálak szívják magukba a balzsamot, eljátszom az érzékeimmel. A vágyaim olthatatlanok, Asame azonban nincs abban az állapotban, hogy kielégítse őket. Csak a fejemben. Sóhajtozva, a számba harapva élvezem ki a képzetek játékát, majd nyögve rogyok a zuhanytálcába pihegni. Röhögök is magamon, mert a balzsam krémes ázadmánya a szemembe folyik, ahogy előre hajtom a fejem, de néhány kínszenvedéses percet követően végül megszabadulok a maró létől. Feltápászkodom, még utoljára átcsutakolom magam, majd kilépek a gőzfürdőbe, amit a tusolásom és élvezkedésem alatt képeztem. A tükörben semmit sem látni, de nem törlöm le, mert nincs annál szomorúbb látvány, mint mikor össze van csíkozva, tapogatva, mázolva szegény. Ezért is utáltam, mikor Ayako puszta heccből rúzscsókot nyomott rá, vagy felfirkált valamit szemceruzával. Na mindegy.
Megtörölközöm, tiszta alsónadrágot húzok, belebújok egy bő, egyszerű farmerbe és egy sima, L-es pólóba, ami lóg rajtam, de pont azért kértem, hogy legyen ilyenem is. Szeretem a passzos cuccokat, de itthonra nem mindig muszáj gálába öltözni. Megszárítom, megfésülöm a hajam, aztán visszaballagok Asaméhoz. Immár tiszta ágyneműben vár az ágya, ő pedig eszik. Nagyon helyes. Lassan bebújok mellé, majd az övtáskámból előkutatom mindkét mobilom, hogy ellenőrizzem rajta, fontos ember voltam-e. A Nokián vár egy üzenet Tatsukitól: „Macska?”. Ezen már röhögnöm kell. Szegény... Most komolyan ezen strapálja magát?! Nem látom be, miért akar nekem kitalálni egy olyan mintát, amibe nem csak beleszeretek, mint a korábbiakba, hanem hagyom is neki felvarrni a bőrömre. Az eszem megáll... Pedig megmondtam neki is, hogy nem vagyok mazochista. Basszus, ez kész...! Asame persze kérdőn néz rám. Most ezt hogy magyarázzam el? Meg sem kísérlem.
- Szerinted milyen tetoválás illik hozzám? - kérdezem meg tőle csendesen, fojtott vigyorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése