Ryuu hamar visszaérkezik a kajával, majd Aki feláll és elköszönve tőlünk visszavonul a szobájába. Most testőrömet is megkérem, hogy nyugodtan menjen, ha még van dolga, mert Deon nem sokára reményeim szerint visszatér és nem maradok felügyelet nélkül, így ha nehezen is, de beleegyezik. Feljebb ülök az ágyon, hogy neki tudjak látni az evésnek. Nem érzem magam éhesnek, az első két falatig semmiképpen sem, de ahogy lassan, nyámmogva falatozom, megjön az étvágyam is. Persze a mennyiség, amit testőröm kerített, még két embernek is sok, nemhogy nekem, így őszintén örülök, hogy megjön Deon, s amint befészkeli magát mellém, áttolom az ő ölébe a tálca egyik felét. Utálok egyedül enni, és amúgy is kezdek jóllakni annyival, amennyit már elmajszoltam. Kérdőn pillantok Deonra, mikor elröhögi magát mellettem a Nokiával a kezében, de azonnal be is talál egy kérdéssel.
- Szerinted milyen tetoválás illik hozzám? - kérdezi meg tőlem csendesen, de erősen próbálkozik elfojtani vigyorát. Elgondolkodom többször is végigmérve őt. Egy ördögszarv a fejeden, vasvilla, démonszárnyak, bőven sok lenne rajtad, csibém. Szerintem semmilyen, vagy ha nagyon akar valamit, akkor egy egyszerű nonfiguratívat választanék neki a karjára. Nem tudnám Deont semmilyen figurához kötni, nem ő lenne, ha valami csicsás ló, vagy bugyuta tigris díszelegne rajta. Ha pedig olyan állatot keresnék, aminek a tulajdonságából van belőle, akkor a fél állatkertet magára tetováltathatná egy figuraként. Egyedi lenne, határozottan.
- Egy rózsaszín Hello Kitty nagyon jól mutatna a karodon – heccelem őt. - Merőben félelmetes lenne... - teszem még hozzá, és most már hogy végre egyen ő is, én magam tolok a szájába egy kis kaját végre. Nem venném a lelkemre, ha éhen halna, inkább a röhögőgörcs végezzen vele, az mégis csak kellemesebb. - Ha rám hallgatsz, semmilyent nem varratnék rád, ha nem hallgatsz rám, mindenképpen valami nonfiguratívban gondolkodnék. Nincs olyan állat, ami tökéletesen kifejezne téged, annál kicsit összetettebb vagy, ráadásul hülyén festene rajtad egy fél állatkertnyi minta egybeforrasztva... - osztom meg vele nézőpontomat, majd kinyúlva mögötte az éjjeliszekrényhez elveszem onnan a poharamat és iszok. Határozottan elég volt a kajából mára.
- Szerinted milyen tetoválás illik hozzám? - kérdezi meg tőlem csendesen, de erősen próbálkozik elfojtani vigyorát. Elgondolkodom többször is végigmérve őt. Egy ördögszarv a fejeden, vasvilla, démonszárnyak, bőven sok lenne rajtad, csibém. Szerintem semmilyen, vagy ha nagyon akar valamit, akkor egy egyszerű nonfiguratívat választanék neki a karjára. Nem tudnám Deont semmilyen figurához kötni, nem ő lenne, ha valami csicsás ló, vagy bugyuta tigris díszelegne rajta. Ha pedig olyan állatot keresnék, aminek a tulajdonságából van belőle, akkor a fél állatkertet magára tetováltathatná egy figuraként. Egyedi lenne, határozottan.
- Egy rózsaszín Hello Kitty nagyon jól mutatna a karodon – heccelem őt. - Merőben félelmetes lenne... - teszem még hozzá, és most már hogy végre egyen ő is, én magam tolok a szájába egy kis kaját végre. Nem venném a lelkemre, ha éhen halna, inkább a röhögőgörcs végezzen vele, az mégis csak kellemesebb. - Ha rám hallgatsz, semmilyent nem varratnék rád, ha nem hallgatsz rám, mindenképpen valami nonfiguratívban gondolkodnék. Nincs olyan állat, ami tökéletesen kifejezne téged, annál kicsit összetettebb vagy, ráadásul hülyén festene rajtad egy fél állatkertnyi minta egybeforrasztva... - osztom meg vele nézőpontomat, majd kinyúlva mögötte az éjjeliszekrényhez elveszem onnan a poharamat és iszok. Határozottan elég volt a kajából mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése