366.

Deon

Az alvás jólesne, mert dög fáradt vagyok. Elég húzós napom volt ma is, bár a Luxos rész kivételével nincs okom panaszra. Míg levetkőzöm, elmosolyodom azon újra, hogy a terepjárónak küldtem Tatsukit. El kellene mesélnem Asaménak, csak egy kicsit elbüszkélkedni vele, hogy azért nem vagyok valami egyszerű eset, ha úgy van, ugyanakkor nem akarom felkészíteni rá, hogy ilyet is tudok. Jobb' szeretném majd valahogy szemléltetni. Miután alsónadrágra vetkőztem, kikapcsolom és kihúzom a laptopom. Meg akartam mutatni a képeimet, de holnap is ott lesznek, ezért nem fontos most. Ha már félreértjük egymást, akkor bizonyosan mindketten annyira fáradtak vagyunk, hogy nincs helye tovább halogatni az alvást. Másfelől úgyis át kéne előtte néznem az albumokat, hogy azért ne kerüljön mindjárt minden Asame szeme elé. Remélem, Ayakonak nem támadt kedve kutatni, mert találhatott pár olyan dolgot, amik meglephették. Ezeket lehet, hogy le kéne törölnöm... de nem akarom. Kiírni dvd-re meg főleg nem, még a végén Asame beteszi a videószobába a gyűjteménybe azt a kevés, kellemes pornót, amivel rendelkezem, vagy a félmeztelen képeimet. Hiányzik a halálnak, hogy valamelyik testőr unalmában ezen csorgassa a nyálát. Meg azt a félszáz szexi képet is el kéne valahogy tüntetni, amiket különféle oldalakon találtam. Többnyire pasikról és srácokról, de azért a csajok sem maradnak el nagyon. És akkor még nem gondoltam a gépemen tárolt irományokra, aminek a nagy része felnőtt korhatáros olvasmány. Hát... ezekért a dolgokért és a szakértelem hiánya miatt nem telepítettem még újra az oprendszert, pedig vagy egy éve vinnyog bizonyos esetekben a gépem, ami vélhetőleg azért van, mert elromlott a szoftverében valami.


Visszahelyezkedem Asame mellé és hozzábújok. Ő is átölel és én is őt, amin mosolygok egyet, aztán csókot nyomok a vállára és behunyom a szemeimet. Most kap el igazán a fáradtság, még ásítok is egyet, mégis egy ideig még érzem, ahogy Asame szabályosan álomba simogat. Csak onnan tudom, hogy már nem vagyok ébren, hogy macskatappancsokkal szelek egy utcát este. Valami neszt hallok magam mögül, amire megfordulok, de sehol sem látok senkit. Aztán megjelenik mellettem egy fekete és egy cirmos társam, s már hárman baktatunk egy ismeretlen cél felé. Nem is este van, hanem hamarosan hajnal lesz, a neszt pedig újra hallom, és újra, de akárhányszor nézek hátra, nem látom meg, mi csinálja. Végül felugrom egy padra és onnan kémlelek körbe. A semmiből egy loncsos kutya jelenik meg, mi szétrebbenünk a másik két macskával, de a cirmost elkapja, én pedig nem hagyhatom őt veszni, nekiugrom a kutyának. Megcincálom az orrát a fogaimmal, belekapok hegyes karmommal a szemébe, amikért cserébe majdnem letépi a vállam, ám mikor a fekete macska is besegít, a kutya visszavonulót fúj és elszalad. Ott maradunk hárman a pad körül, a Nap szokatlanul gyorsan felkel és sugarai begyógyítják a sebeinket. Egy puszi éri a fejemet, amitől a látkép a paddal és a két macskával együtt eltűnik. Próbálom még visszaidézni, hátha megtudom, mi értelme volt ennek az egésznek, de nem sikerül, ezért kicsit nyújtózom, majd felpislogok Asaméra. Köszönt engem, ami mosolyt csal az arcomra. Szeretek így kelni.

- Neked is – mondom álmos hangon. – Álmodtam – árulom el csendesen. – Olyan rendes álmot, aminek semmi értelme – újságolom el erőtlenül elvigyorodva, aztán közelebb húzódom Asaméhoz, amennyire csak tudok, hozzásimulok, fejemet a nyakához fúrom, majd kicsit visszahúzódva onnan puszit nyomok az arcára. Mielőtt visszabújnék a bőréhez, még látom, hogy elmosolyodik, aztán a szemeimet is lehunyom és ásítok egyet.

- És mit álmodtál? – kérdezi meg csendesen.

- Macska voltam – válaszolok. – Valahova nagyon mentem, de nem emlékszem, hova. És mellém csapódott két másik macska is. Egy fekete és egy cirmos. Aztán megtámadott minket egy kutya, amit legyőztünk, a Nap meg ahogy felkelt, begyógyította a sebeinket.

- Gondolod, hogy ennek semmi értelme? – kérdezi a hangjából ítélve mosolyogva.

- Nem hiszem – vallom be újabb ásítás keretében. – Mert szerinted van?

- Mindenbe bele lehet magyarázni mindent - mondja. - A kutya lehetett akár Lux is, a felkelő Nap, amely begyógyította a sebeket, jelenthette azt is, hogy sikerül felszámolnunk a Triádok itteni ténykedéseit és minden rendbe jön... – osztja meg velem komolyan. Nagyot mosolygom rajta és csak magamban jegyzem meg neki, hogy „Tök aranyos vagy.”, mert asszem, kiugrana az ágyból, ha ezt hallaná. - Persze nem vagyok álomfejtő – teszi azért gondosan hozzá, mire elnevetem magam.

- Nem tudom… nekem csak olyan érzésem van, mintha a cirmos macska Kazu lenne, a fekete meg Yoru. És úgy volt, hogy a kutya a cirmos macskát támadta meg.

- Mondtam, hogy nem vagyok egy álomfejtő – passzolja le magáról vállát megvonva, pedig nem szemrehányásnak, vagy valami hasonlónak szántam, amit mondtam. - Csibém, kiengednél? – kérdezi meg, mire meglepődöm.

- Persze – válaszolok neki, miközben visszahúzódom és eleresztem őt. Ezután amennyire tud, sietősen kikel az ágyból és beveszi a mosdót. Ráharapok alsó ajkamra és a fejemre húzom a takarót, hogy ne röhögjek, vagy ha mégsem tudom megállni, ne hallatszódjon. Nem teljesen sikerül magamban tartani, ezért hasra fordulok és az arcom a párnába temetem, hogy szabadon nevethessek. Percek múlva Asame lehúzza rólam a takarót és közel hajol hozzám, én pedig egyből abbahagyom a kuncogást és megdermedek.

- Lesz még böjtje... - búgja a fülembe, aztán visszavonul. Nem merek ránézni, mert az arcom égni kezd, ráadásul a hangja miatt a farkam is alaposan vérrel telítődik. Míg ő vélhetőleg ruhát keres, a fejemre szorítom a párnámat, aztán már csak arra figyelek, hogy nagy a csend. Túl nagy. Körülnézek a szobában, de egyedül vagyok benne. Oké, akkor most kéne marha gyorsan kereket oldani. De nem lehet, előbb be kell vennem a dilibogyómat. A fenébe! Kelletlenül kutatom ki az övtáskámból a kis dobozt, majd kiveszek belőle egy szemet, félbe töröm, s a felét visszateszem, a másikat pedig egy korty vízzel beveszem. Miután a dobozt visszasüllyesztem az övtáskámba, elkényelmesedem az ágyon és kiélvezem a kéjesen kellemes érzéseket. Természetesen visszahúzva magamra a takarót.


Lehunyom a szemeimet, mert most nem akarom látni az elmosódó, kavargó világot, ezért visszakerülök a saját világomba. Abba, amit megálmodtam magamnak, amiben bárki lehettem és minden, amit akartam, megteremthető volt. Megint macskaként jelenek meg és az álom egy furcsa, bizarr módon folytatódik. Zenét hallok, a laptopomon fent is van ez a szám, de mivel az ki van kapcsolva, tudom, hogy a fejemben szól. Hullámzik a hegység előttem, a két macska pedig a két hátsó lábára állva táncol. A Nap lassan, komótos tempóban cikázik az égen, csillagok potyognak alá és ahol a fűre esnek, ott elkékül egy foltban. Fogalmam sincs, velem mi történik, csupán a forróságot és a vágyat érzem, ami átjárja a testem. Kellemes cukorillatot érzek, amitől a számban is összefut a nyál, de éhségemen nem csillapít az ízének érzete. Sőt, még növel is rajta, én pedig hadakozom vele. Érzem, hogy a testem mozog, próbálok megkapaszkodni valamiben, mert mintha rengene alattam a föld, de csak a levegőt markolom, a fák pedig elhajolnak, mintha együtt ringanának a talajjal. A Nap elvakít, magába nyeli a két röhögő, de még mindig táncoló macskát, majd a zene is elhal. Kinyitom a szemeimet. Asame már a szobában van és dohányzik, ezért újból a fejemre húzom a takarót. Nem annyira jó érzés tudni, hogy lát ilyenkor. Valamit beszél, ahogy hallom, ezért kilesek. Telefon van a fülén, szóval nem hozzám szól. Oké, akkor még van egy kis időm lehiggadni. Teljesen úgyse fog menni rövid időn belül, de az egy másik kérdés. Újra hasra fordulok immár ismét a fejemen a takaróval és megint az álmomon kezdek gondolkodni. Nem tudom, jelent-e valamit, mert én sem értek az álomfejtéshez, de az jó jel, hogy volt két társam. Ha viszont jelentősége van az álomnak és a fekete kutya a Triádokat szimbolizálja, no meg hallgatok arra az idős nénire, aki úgy másfél-két éve az egyik bringás esésem után odajött hozzám és azt mondta, engem az istenek segítenek, hallgassak rájuk, akkor most lehet, hogy Kazu kerül majd veszélybe. Azt nagyon nem szeretném. A srác nyilván azért nem tart még ott bizonyos szempontból, ahol én, mert még nem erős eléggé hozzá az akarata. Belegondolva... nem is tudom, milyen yakuza lenne ő. Vagyis milyen yakuza, mert Asame szerint már tart ott. Meg kéne kérdeznem, mire alapozza ezt az állítását. Meg azt, hogy szerinte Akihito tartana-e nekem ma edzést. Tatsukitól is szívesen venném, bár nincs nagy kedvem terepre menni, az meg esélytelen, hogy ő beérje a dojoval.