366.

Asame

Lux egy rohadék, ezt eddig is gondoltam, most meg egyre biztosabb vagyok. Szépen betalált a kölyöknek, amit Deon mond, azonban felkelti a figyelmemet. Ha visszavágásról van szó, őt sem kell félteni, abban biztos vagyok és ez az, ami miatt csak még jobban tetszik és szeretem őt. Igazi kis yakuza lesz.

- Mit tervezel, csibe? - kérdezem meg tőle őszintén, hátha hajlandó velem megosztani, miközben hajával játszadozom. Fáradok megint rendesen, de már tényleg embertelen, amennyit az elmúlt napokban aludtam.

- Nem igazán tudom elmagyarázni... - feleli végül, majd ismét megszólal. - Fontos hozzá tudnom, hogy külső szemlélők számára mi látható kettőnkről - teszi hozzá.

- Mindenki úgy tudja, a pártfogoltam vagy. Ha Kazukinak nem járt el a szája, akkor Nishida is talán csak ennyit sejt. Nem vertem nagydobra senki előtt, hogy milyen kapcsolatban is vagyunk, és nem is tervezem. Egyedül Ryuu, Akihito és gondolom, Shinji az, akik ténylegesen is tudják, hogy ez nem csak annyi, hogy kell valaki, aki majd az utódom lesz, de bennük megbízom annyira, hogy még egymás között sem beszélik ki, nemhogy idegenek előtt - válaszolom.

- Remek. Akkor meg tudom forgatni kicsit Luxot - mondja elmosolyodva. - Egyébként Yoru, Asahito és Tatsuki is tudja – teszi még hozzá. Igen, ők is minden bizonnyal.

- Remek, akkor elárulnád, mire készülsz, vagy kérjek időpontot hozzá valamelyik napra? - mondom komolyan, kicsit heccelve azért őt, mire kérdőn felvonja a szemöldökét. Oké, akkor most nem vette a lapot. Szeretném, ha beavatna, ha tájékoztatna róla, hogy mit akar. Jó lenne, ha megvitatnánk ezt a dolgot.

- Senkitől sem kell időpontot kérned, mert ez nemrég fogant meg a fejemben és neked beszélek róla először - jelenti ki komolyan, mire elmosolyodva borzolom megint össze haját, jelezve neki, hogy csak húztam kicsit az agyát. - Lux lényegében úgy fogja tudni, hogy egyszerű pártfogolt vagyok, olyan szokványos – suhan át egy mosoly az arcán -, és udvariasan közlöm vele, hogy nem azért estem sokkba, mert beletalált volna a dolgok közepébe, hanem pont, hogy nem. Ha reményét veszti, hogy valaha is teljesül, amit akar tőlem, merthogy rohadtul nem pártfogoltnak akar, akkor talán letesz rólam.

- Ó, milyen egy szokványos pártfogolt? - kérdezem meg tőle ravasz mosollyal. - Na várj csak, gondolod, ha kitálalsz neki, hogy nem csak egyszerű pártfogolt vagy, majd fülét-farkát behúzva elkullog? - próbálom összerakni, amit elmondott.

- Nem-nem! Pont fordítva! - ágál hevesen, a kezeivel maga előtt integetve. - Anno azt mondtad, nem vagyok egyszerű pártfogolt, mert a pártfogók nem csókolják meg a pártfogoltjukat. Érted?

- Én ezt értem, de azt nem, hogy mire akarsz kilyukadni, mert ha összerakom, hogy nem vagy egyszerű pártfogolt, de nem is teregeted ki a dolgokat, valamint az sem, hogy szexel hálálod meg, amit kapsz, ergo nem vagy szajha, akkor...? - kérdezem tőle őszintén, mire fejbe csapja magát.

- Belehallottál a mondandómba egy nem szócskát. Pont az a lényeg, hogy Lux úgy fogja tudni a terveim szerint, hogy rendes pártfogolt vagyok, tehát nincs köztünk szex.

- Bele, pláne, ha bele is teszed azt a nem szócskát, csibe – mosolyodok el, ő pedig grimaszolva elgondolkodik.

- Tényleg? - kérdezi meg bizonytalanul, elvörösödve.

- Idézem, Lux lényegében úgy fogja tudni, hogy egyszerű pártfogolt vagyok, olyan szokványos, és udvariasan közlöm vele, hogy nem azért estem sokkba, mert beletalált volna a dolgok közepébe, hanem pont, hogy nem... - mondom vissza neki azt, amit ő elmondott. - Ebből, csibe, nekem az jött le, hogy nem vagy pártfogolt. Vagy több, vagy kevesebb, de nem az... - mondom kimérten.

- Akkor te értettél félre engem - jelenti ki mosolyogva. - Nem tudom, hogy jutottál arra a következtetésre, amire, mert nekem ez még mindig azt jelenti, amit mondani akartam – neveti el a mondat végét. - Mindegy.

- Fogjuk rá, hogy fáradok – mondom mosolyogva, bár tényleg így is van.

- Én is - vallja be és kicsit vállamnak dörgölőzik fejével. Mocsok, bújós kis dög.

- Akkor mit szólnál, ha ma kivételesen időben jutnánk el az alvásig? - ajánlom fel neki. Egyikünknek sem fog megártani a pihenés, egy kicsit sem.

- Szerintem egyikünknek sem ártana meg - mondja mosolyogva, aztán kihúzódik az ágy szélére, hogy levegye a nadrágját és a pólóját. Én is elhelyezkedem egy kényelmesebb pozícióba, mert még mindig inkább ülök, mint fekszem. Megvárom, míg Deon visszafészkeli magát mellém, miután a gépet is kikapcsolta és kihúzta. Nem tudom, mit akart mutatni rajta, de holnapig nem szalad el, az biztos. Miután visszabújik mellém, magamhoz ölelem őt, s lenyomom a lámpát az ágy felett lévő kapcsolóval. Sokáig cirógatom vállát, babrálok hajával, miközben őt figyelem a sötétben, egészen addig, míg végül el nem nyom engem is az álom.


***

Reggel korán megébredek, de képtelen vagyok úgy mozdulni és kimászni a kölyök mellől, hogy ne keltsem fel, ezért inkább maradok még egy kicsit mellette csókot lehelve fejére. Majd később elintézem az ügyes-bajos dolgaimat. Most már jó lenne megmosakodni, borotválkozni is, mert szükségét érzem az egésznek. Aki kréme rohadtul büdös, még így is érzem, annak ellenére, hogy valamit tényleg használ, mert nem lüktet annyira a vállam és a fájdalom is, amit érzek, csak tompa. Végül Deon is mocorogni kezd mellettem, majd rám emeli álmos tekintetét.

- Jó reggelt, csibém – nyomok csókot fejére mosolyogva.