369.

Deon

Csak pipul a fejem, mikor Akihito közli, hogy félreértettem és beállít, hogy taníthasson tovább. Néha rohadt nehéz a felnőttekkel, mert azt hiszik, mert még nem múltam el harminc, nem tudhatok jobban dolgokat. Ezért szeretek Tatsukival dühöngeni. Nem tudom, komolyan vesz-e bármit, amit mondok neki, de legalább nem próbálja meg azt az érzetet kelteni bennem, hogy hülye vagyok, nem tudok jól semmit, satöbbi. Érzem, hogy az indulatok kúsznak végig a tarkómon, hogy az izmaim meg-megfeszülnek, miközben folytatja a magyarázást. Pont leszarom, ki idősebb nálam és mennyivel, ha fel kell lépnem ellene valamiért, gondolkodás nélkül megteszem. Nehezen hagyom magam vezetni, érzem, hogy ellenállok, hogy legszívesebben most nem tanulnék, csak céltalanul püfölném a levegőt, vagy pont azt az új fabábút, miközben igenis tanulni akarok. Ez a visszásság is feszenget, de igyekszem uralkodni magamon. Igaz, hogy közben az arcom dühös jégmaszkká dermed, a szemeim szikrákat szórnak és az ajkaim is összefeszülnek, de legalább képes vagyok folytatni a tanulást. Akihito szerencséje az, hogy végül bocsánatot kér, mielőtt váratlanul faképnél hagynám, hogy ne kelljen nekiugranom.

- Nem akarom, hogy bárki bármit javasoljon neki – jelentem ki. – Nála jobban csak én ismerem magam, szóval elég jól tudja, mivel tehet boldoggá. Ha meg nem, majd kitapasztalja – teszem hozzá szigorúan, megvonva a vállamat. – Nem igénylem, hogy körbeugráljon bárki is, hogy az ölembe potyogtassák a jót, vagy elkényeztessenek, sőt, ideges leszek tőle. Mindenért meg akarok dolgozni, mindenért meg akarok küzdeni, ingyen semmi sem kell és több sem annál, mint amennyit letettem az asztalra, vagy amit kértem. Ezért idegesít, hogy önjelöltétek magatokat, hogy segítsetek minket. Én akarom elérni, hogy Asame megtegyen dolgokat, mindenféle befolyás nélkül és azt akarom, hogy ő érjen el nálam dolgokat, segítség nélkül – magyarázom meg komolyan Akihitonak. – A te nyelvedre lefordítva kábé ez úgy nézhet ki, mint mikor bíró vagy a kedvenc tanítványod versenyén és véletlenül nem veszed észre az ellenfele találatát. Nem kell úgy a győzelem, hogy az nem tiszta és nem csak rajtam múlt. Adtam vissza aranyérmet versenyen, mert tudtam, hogy nem győzhettem, hiszen a medence felénél begörcsölt a vádlim és alig bírtam átúszni a hossz maradékát. Volt belőle botrány, de leszartam, mindenkit otthagytam. – Az utolsó versenyem volt ez és apámtól nagyon kemény fejmosást kaptam, mert ő intézte el, hogy én kapjam az aranyat annak ellenére, hogy valóban nem én lettem az első. – De volt olyan edzésem is, amin valaki elkapta a lábam, hogy visszahúzzon. Hát... egyikünk sem ért el a medence túlfelére, sőt, a srácot végül úgy kellett kimenteni, mert eleredt az orra vére is, mikor behúztam neki – mesélem el a férfinek. – Két pont közt a legrövidebb táv az egyenes és bármi, ami ezt megtöri, elferdíti vagy csak vitatni próbálja, annyira felhúz, hogy mint ahogy azt a példa mutatja, elvesztem az önuralmam. – Igen, ebben is hasonlítunk Asaméval, én is csak becsületesen, a magam erejéből akarom elérni a céljaimat és ha kéretlenül segít benne valaki, én még azt is kiütöm a nyeregből. Mert ellenségévé válik a célomnak, annak, hogy újabb dolgot érjek el önerőből, újra megküzdjek valamiért. Mert sosem a célszalag a fontos csak, hanem az addig megtett út is.


Azt hiszem, én most zártam le a témát, hogy elmondtam Akihitonak, miért nem kérek az önjelöltségből és remélem, meg is értette. Ha Asamét jól ismeri, akkor engem sem ismer annyira rosszul és minden, ami őt idegesít, az valószínűleg engem is fog, mivel tényleg nagyon hasonlítunk egymásra. Ezek a dolgok kötnek össze minket, és a másságok teszik érdekessé a párosunkat, néha kissé viharossá a kapcsolatunkat. De ezek a veszekedések is csak a bennünk munkáló szenvedélyek lecsapódásai, úgyhogy amíg harcolunk és egymást akarjuk, nincs gond. Amikor elhidegülünk a másiktól, elutasítjuk őt, na akkor van gáz.


Kiürítem magamból, valósággal kilököm a feszültséget, amit egy mozdulattal kapcsolok össze. Úgy fest, mintha megfognék valamit a fejem mellett mindkét oldalon, majd elhajítanám azokat oldalirányba, s közben gyorsan fújok egyet harából. Sokkal könnyebbnek érzem magam tőle és újra képes vagyok a tanulásra összpontosítani. Ugyanakkor azt is megérzem, hogy már sokáig nem lesz terhelhető a vállam.