Miután lehámoztam magamról a ruhát, még ellenőrzöm, miket szereztem be. Néhány apróbb, halvány folt, a nagyja úgyis csak holnap jön ki. A vállaim tombolnak, még mindig nem bírtam őket leereszteni, ezért beállok a zuhany alá. Óráknak tűnő ideig mosom ki a hajamból a „cucc”-ként definiált mocskot. Nem is akarom tudni, milyen szennyek ragadtak bele. Néhány leeső, undorítóbb darabtól a hideg is kiráz, kivételesen háromszor mosom meg a hajam, hogy biztosan kitakarítsam belőle az ocsmányságokat és az elviselhetetlen, orrfacsaró szagot, majd míg a balzsam beleivódik, kétszer is átdörgölöm a tusfürdővel a testemet. Ezután egyszerűen csak beállok a forró folyam alá és várom, hogy önerőből kiöblítse a hajam. Ahogy a vízsugár végigárad a testemen, az izmaim kiengedésbe kezdenek, érzem, ahogy lassan tényleg megnyugszom, leereszkednek a vállaim a normál magasságba, hátamból kiáll a görcs. A biztonság kedvéért azért még kiöblítem a hajam, átcsutakolom a testem, aztán elzárom a vizet és megtörölközöm. Sima, szűk fekete farmert veszek és simuló, fekete pólót, majd megszárítom a hajam, megrendezem a fésűvel, és a testőröknek fenntartott szobába megyek. Mivel nincs nálam a telefonom, nincs min értesítenem Shinjit, ellenben szeretném vele ezt az egészet még ma, viszonylag frissiben megbeszélni. Utálok úgy lefeküdni, hogy lezáratlanul hagyok dolgokat, mert azok vagy elvarratlan szálak maradnak, vagy begyulladó tüskékké válnak.
Kopogok, majd lépek is be. Ryuuichi ideges, ezért nagy levegőt veszek.
- Szeretnék Shinjivel négyszemközt beszélni – kezdem komolyan. - Kérlek, ne haragudj, hogy kiraklak innen, de ez ránk tartozik – kérem meg őt tisztelettel, aztán megvárom, míg kettesben maradunk a sráccal. - Fifti-fifti alapon vagyunk hibásak – nyitom is a beszédet. Tudom, mit akarok mondani és mielőtt összezavarna, vagy valamivel sikerülne befolyásolnia, a tudtára akarok hozni pár apróságot. - Nekem nem volt egyértelmű, hogy le kell szögeznem, hogy ha nem kérlek magam mellé, akkor nem kell jönnöd, illetve hogy ha Tatsukival kettesben lépek le, akkor kifejezetten ne gyere – mondom meg neki megnyomva a ne szót. - Tatsuki véd és tanít, ezért mellette nincs szükségem testőrre – jelentem ki, hogy egyértelműsítsem ezen részeit a dolgoknak. - Nem vagyok vele alvilági terepen nagyobb veszélyben, mint a dojoban lennék Asaméval, mert az ő neve odalent egyfajta védjegy, csak nagyon kevés hülye merne minket megtámadni, erre azonban elrendeli a készültséget. Másfelől nem tudom, mennyit láttál abból, ami köztünk folyt, de ez a senkinek semmi köze hozzá kategóriába sorolható. Nem csak azért akart megölni, mert kívülállóként, kérés és engedély nélkül megjelentél, hanem azért is, mert minden tanító így védi meg a tudását az idegenektől – magyarázom el Shinjinek. - Kurva nagy mázli, hogy le bírtam állítani és volt egy kibaszott pillanat, amíg nem voltam benne biztos, hogy még időben sikerült kitalálnom valamit, amivel talán van esélyem. Azt is tudd, hogy csak azért állt meg, mert én parancsoltam neki megálljt, máskülönben összeroppantotta volna a torkod, majd elereszt, hogy végignézze, ahogy kiszenvedsz. Nem kegyelmez sosem senkinek és én is meg fogom kapni tőle a jussom azért, mert arra kényszerítettem az általa rám ruházott hatalommal, hogy ellenszegüljön olyan szabályoknak, amik a születése óta áthatják az egész életét. Pontosan tudom, hogy iszonyatos vétség a szemében, hogy megvédtem egy külsőst, aki belelátott dolgokba. – Ahogy eddig eljutok, kezdek csillapodni, a hangomba lassan visszaköltözik egy kis melegség. - Shinji, nem csak arról van szó, hogy kilested az edzésünk, hanem arról is, hogy belekukkoltál abba, amit senki mással nem tesz meg, a kedvességébe. Körülbelül a szitu olyan, mint rányitni egy szerelmes párra szex közben – hozok neki példát, hogy értse is. - Tatsukit csak érdekekkel és érvekkel lehet befolyásolni. Irányítani semmivel, és az előbbi kettő sem mindig célravezető. Igazából alig vannak érzései, de ami megmaradt, vagy sikerült eltanulni tőlem, azok ilyenkor megmutatkoznak. Ha még azt valahogy el is fogadja, hogy nekem volt igazam, abba nem fog beletörődni, hogy láttad őt emberibbnek. Nagyon komolyan megkérlek, hogy egy jó ideig kerüld el őt és legközelebb eszedbe se jusson követni minket, ha elmegyünk itthonról anélkül, hogy szólnánk róla, mert már az is csoda, ahol most tartunk. Nem lebaszlak, mert hála az isteneknek hallgattam a megérzésemre és mielőtt idejöttem volna, tettem egy kitérőt Asaménál, aki rávilágított, hogy haragudhatok rád, csak azért vegyem figyelembe, hogy kihagytam egy fontos lépést, ami ide vezetett. Nem így, de a lényeg ez volt – teszem hozzá. - Nem fogok hazudni, most eléggé nagy szarban vagyok azért, mert megvédtelek. Jó srác vagy és nekem fontos az életed, de Tatsukinál nincs második esély, nincs kegyelem és nem szeretnék vele még egyszer szembefordulni, mert hiába vagyok kivételes helyzetben nála, ha eljátszom, amit megnyertem, velem is végez. Vagy akarod, hogy megmondjam a frankót? - kérdezem meg komolyan. - Tartok tőle, hogy Asamét öli meg, mert nem biztos, hogy tudok olyat tenni, ami miatt Tatsuki akkorát csalódik bennem, hogy engem öljön meg, azzal viszont tisztában vagyok, hogy a legkeményebb próba odalent túlélni egy olyan valakinek az elvesztését, aki a legfontosabb a számodra. Nem fogok kiselőadást tartani erről, Asame is pontosan tudja, hogy Tatsuki az az ember, akitől a legjobb távol maradni, de ha ez nem megy, akkor igyekezni kell egy oldalon lenni vele. Az, hogy engedem őt itt szabadon járkálni mégis, annak köszönhető, hogy amíg itt van, Lux emberei biztosan távol fognak maradni a háztól. Én nem jelentek ellenfelet senkinek, sőt, célpont vagyok, a ti harckészültségetekről nem tudok, de ha Asamét sikerült egy centi híján sírba tenni, akkor nem vagyok hajlandó lejjebb engedni a lécen. Lehet el nem fogadni a döntésemet, megváltoztatni azonban nem fogom. Ez egy nagyon összetett dolog és lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem becsüllek semmire, nem ismerem el a képességeidet, satöbbi, de ha fafejűen azt próbálod bebizonyítani nekem vagy valaki másnak, hogy te vagy a legmegfelelőbb ember mellém, megválok tőled, mert a céljaid szétzúzzák azt az egységet, amire törekedni akarok. Én úgy fogom fel, hogy te hozzám tartozol, a te hibád engem is sújt, a te hülyeséged az én fejfájásom, és ha te magánutakon jársz, akkor az számomra azt jelenti, hogy nem vagy hajlandó elfogadni engem, tehát sosem leszel velem egy hullámhosszon és mindig azon kell majd törnöm a fejem, hogy mi lesz a következő ellépésed. Nekem ez nem kell – jelentem ki őszintén. - Én hiszek benned, bízom az ösztöneidben és a képességeidben, és nem akarom, hogy egy szolgalelkű, jó kutya légy, mert azon áttaposok, de az alvilági dolgokkal kapcsolatban nem szeretném, ha nélkülem döntenél. A yakuzák világát fele annyira ismerem csak, mint azt, ezért abban rád bízom magam, amennyire tudom, amennyire képes vagyok ilyesmire, rendben?
Kopogok, majd lépek is be. Ryuuichi ideges, ezért nagy levegőt veszek.
- Szeretnék Shinjivel négyszemközt beszélni – kezdem komolyan. - Kérlek, ne haragudj, hogy kiraklak innen, de ez ránk tartozik – kérem meg őt tisztelettel, aztán megvárom, míg kettesben maradunk a sráccal. - Fifti-fifti alapon vagyunk hibásak – nyitom is a beszédet. Tudom, mit akarok mondani és mielőtt összezavarna, vagy valamivel sikerülne befolyásolnia, a tudtára akarok hozni pár apróságot. - Nekem nem volt egyértelmű, hogy le kell szögeznem, hogy ha nem kérlek magam mellé, akkor nem kell jönnöd, illetve hogy ha Tatsukival kettesben lépek le, akkor kifejezetten ne gyere – mondom meg neki megnyomva a ne szót. - Tatsuki véd és tanít, ezért mellette nincs szükségem testőrre – jelentem ki, hogy egyértelműsítsem ezen részeit a dolgoknak. - Nem vagyok vele alvilági terepen nagyobb veszélyben, mint a dojoban lennék Asaméval, mert az ő neve odalent egyfajta védjegy, csak nagyon kevés hülye merne minket megtámadni, erre azonban elrendeli a készültséget. Másfelől nem tudom, mennyit láttál abból, ami köztünk folyt, de ez a senkinek semmi köze hozzá kategóriába sorolható. Nem csak azért akart megölni, mert kívülállóként, kérés és engedély nélkül megjelentél, hanem azért is, mert minden tanító így védi meg a tudását az idegenektől – magyarázom el Shinjinek. - Kurva nagy mázli, hogy le bírtam állítani és volt egy kibaszott pillanat, amíg nem voltam benne biztos, hogy még időben sikerült kitalálnom valamit, amivel talán van esélyem. Azt is tudd, hogy csak azért állt meg, mert én parancsoltam neki megálljt, máskülönben összeroppantotta volna a torkod, majd elereszt, hogy végignézze, ahogy kiszenvedsz. Nem kegyelmez sosem senkinek és én is meg fogom kapni tőle a jussom azért, mert arra kényszerítettem az általa rám ruházott hatalommal, hogy ellenszegüljön olyan szabályoknak, amik a születése óta áthatják az egész életét. Pontosan tudom, hogy iszonyatos vétség a szemében, hogy megvédtem egy külsőst, aki belelátott dolgokba. – Ahogy eddig eljutok, kezdek csillapodni, a hangomba lassan visszaköltözik egy kis melegség. - Shinji, nem csak arról van szó, hogy kilested az edzésünk, hanem arról is, hogy belekukkoltál abba, amit senki mással nem tesz meg, a kedvességébe. Körülbelül a szitu olyan, mint rányitni egy szerelmes párra szex közben – hozok neki példát, hogy értse is. - Tatsukit csak érdekekkel és érvekkel lehet befolyásolni. Irányítani semmivel, és az előbbi kettő sem mindig célravezető. Igazából alig vannak érzései, de ami megmaradt, vagy sikerült eltanulni tőlem, azok ilyenkor megmutatkoznak. Ha még azt valahogy el is fogadja, hogy nekem volt igazam, abba nem fog beletörődni, hogy láttad őt emberibbnek. Nagyon komolyan megkérlek, hogy egy jó ideig kerüld el őt és legközelebb eszedbe se jusson követni minket, ha elmegyünk itthonról anélkül, hogy szólnánk róla, mert már az is csoda, ahol most tartunk. Nem lebaszlak, mert hála az isteneknek hallgattam a megérzésemre és mielőtt idejöttem volna, tettem egy kitérőt Asaménál, aki rávilágított, hogy haragudhatok rád, csak azért vegyem figyelembe, hogy kihagytam egy fontos lépést, ami ide vezetett. Nem így, de a lényeg ez volt – teszem hozzá. - Nem fogok hazudni, most eléggé nagy szarban vagyok azért, mert megvédtelek. Jó srác vagy és nekem fontos az életed, de Tatsukinál nincs második esély, nincs kegyelem és nem szeretnék vele még egyszer szembefordulni, mert hiába vagyok kivételes helyzetben nála, ha eljátszom, amit megnyertem, velem is végez. Vagy akarod, hogy megmondjam a frankót? - kérdezem meg komolyan. - Tartok tőle, hogy Asamét öli meg, mert nem biztos, hogy tudok olyat tenni, ami miatt Tatsuki akkorát csalódik bennem, hogy engem öljön meg, azzal viszont tisztában vagyok, hogy a legkeményebb próba odalent túlélni egy olyan valakinek az elvesztését, aki a legfontosabb a számodra. Nem fogok kiselőadást tartani erről, Asame is pontosan tudja, hogy Tatsuki az az ember, akitől a legjobb távol maradni, de ha ez nem megy, akkor igyekezni kell egy oldalon lenni vele. Az, hogy engedem őt itt szabadon járkálni mégis, annak köszönhető, hogy amíg itt van, Lux emberei biztosan távol fognak maradni a háztól. Én nem jelentek ellenfelet senkinek, sőt, célpont vagyok, a ti harckészültségetekről nem tudok, de ha Asamét sikerült egy centi híján sírba tenni, akkor nem vagyok hajlandó lejjebb engedni a lécen. Lehet el nem fogadni a döntésemet, megváltoztatni azonban nem fogom. Ez egy nagyon összetett dolog és lehet, hogy úgy tűnik, hogy nem becsüllek semmire, nem ismerem el a képességeidet, satöbbi, de ha fafejűen azt próbálod bebizonyítani nekem vagy valaki másnak, hogy te vagy a legmegfelelőbb ember mellém, megválok tőled, mert a céljaid szétzúzzák azt az egységet, amire törekedni akarok. Én úgy fogom fel, hogy te hozzám tartozol, a te hibád engem is sújt, a te hülyeséged az én fejfájásom, és ha te magánutakon jársz, akkor az számomra azt jelenti, hogy nem vagy hajlandó elfogadni engem, tehát sosem leszel velem egy hullámhosszon és mindig azon kell majd törnöm a fejem, hogy mi lesz a következő ellépésed. Nekem ez nem kell – jelentem ki őszintén. - Én hiszek benned, bízom az ösztöneidben és a képességeidben, és nem akarom, hogy egy szolgalelkű, jó kutya légy, mert azon áttaposok, de az alvilági dolgokkal kapcsolatban nem szeretném, ha nélkülem döntenél. A yakuzák világát fele annyira ismerem csak, mint azt, ezért abban rád bízom magam, amennyire tudom, amennyire képes vagyok ilyesmire, rendben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése