2011. szeptember 11., vasárnap

383.

Asame

Szenvedélyesen viszonozza csókom, én pedig jólesően nyögök bele, ahogy átjárja testemet a kölyök iránt érzett vágy. Felmászom végül a kanapéra feje mellett támaszkodva meg, s jobb térdemet becsúsztatva lábai közé, hogy újabb csókot lehelhessek ajkaira. Akarom őt, megint, újra, mindig. Ajkaim végigsimítanak álla vonalán egészen füléig, majd nyakára vándorolva kényeztetik puha bőrét, gondosan megízlelve minden egyes négyzetcentimétert. Jelenleg rettenetesen zavar a kötésem, hogy nem tudok kezemmel bekúszni pólója alá és érinteni bőrét, pedig vágyom erre. Végül megelégelem ezt a helyzetet és féloldalasan mellé ülve vonom megint csak újabb csókba, miközben tenyeremmel végigsimítok arcán, nyakán, le egészen csípőjéig, hogy végre kezem utat törve magának becsúszhasson pólója alá. Ajkaink épp csak annyi időre vállnak el egymástól, hogy néha levegőt vehessünk.


Nem kapkodok. Gyengéden cirógatom bőrét a póló alatt, s ajkaim hol csókolják ajkait, hol pedig nyakát kényeztetik, gyengéden játszadozva vele, az őrületbe kergetve. Mert ezt akarom most, hogy felszabaduljon teljesen, hogy vegye el az eszét annyira a vágy, hogy ne gondolkodjon semmin, hogy ne szégyellje azt, hogy meg tudom őrjíteni, mert ő ugyanezt teszi velem. Bőre most is jóval hidegebb az enyémnél és ez mosolygásra késztet, belemosolygok a csókba. Lassan elkezdem lehámozni róla a pólót is, ami így elég sután jön ki, de Deon kapcsol és kicsit eltol magától, hogy levehesse a ruhadarabot, majd visszadől. Elmosolyodom, s cserébe apró csókot lehelek homlokára, orrára, majd szájára, hogy ismét birtokba vehessem nyakát. Kezem csípője mentén becsúszik derekához, aztán amennyire csak tud, felkúszik hátán, miközben ajkaim lejjebb vándorolnak kulcscsontjára, s eljátszadoznak bőrével, hogy végül megérkezve eredeti céljukhoz megállapodnak mellkasánál, s ott kezdik kényeztetni őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése