A kanapénak csak annyi a hátránya, hogy jóval kisebb rajta a hely, ami most így a testemhez kötött kézzel nem igazán előnyös és jó, ám a hangok, amiket sikerül előcsalnom Deonból, megborzongatnak. Régóta vágytam már hallani újra ezt. Kezem ismét felkúszik hátán amennyire csak tud, elérve ezzel a kölyöknél, hogy még jobban előre tolja mellkasát, s én tovább kényeztetem bőrét eljátszadozva mellbimbóival, megcirógatva nyelvemmel őket. Még mindig nem érzem megfelelőnek ezt a pozíciót, viszont magam alá nem akarom gyűrni, nem akarom, hogy azt higgye, uralkodni akarok rajta, így ismét lecsúszom a kanapéról, s közelebb húzva őt a széléhez dobom mögé a párnát és fektetem hanyatt, hogy mellé térdelve újra megcsókolhassam. Szerencsére így megnő a mozgásterem és a lehetőségeim. Nem is várakoztatom meg Deont, végigsimítva hasfalán és mellkasán tapadnak ajkaim újra nyakára, majd végigvándorolnak vállán és kulcscsontján, ismét birtokba véve mellkasát. Sokáig játszadozom nyelvemmel bőrével, miközben kezem hol oldalát, hol karját cirógatja, vagy épp arcára simít rá, mikor visszahajolok hozzá egy újabb csókra.
Mikor ajkaink elválnak, egyszerűen magamhoz ölelem őt, homlokom megtámasztva feje mellett a kanapé támláján, s elmosolyodva suttogom fülébe, hogy szeretem. A mai nap után úgy érzem, muszáj kimondanom, bármennyire is tudom, hogy tudja, érzem, hogy tudja, mégis kell, szükségem van rá, hogy ezt megtegyem. Az ágyban töltött magányos és unalmas órák következménye, annak a következménye, hogy bármennyire is akartam vele foglalkozni, sosem jött össze, nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Belecsókolok nyakába. Nyelvem és ajkaim ismét bejárják azt az utat, amit már jó előbb megtettek, majd ahogy tovább haladok testén lefelé, úgy csúszom le a kanapéról én is és lábai közé térdelve cirógatok végig hasfalán nyelvemmel, miközben kezem felvándorol mellkasára, majd oldalán végigszántva csúszik le csípőjére, s a nadrág korcának mentén siklik előre. Beakasztom ujjaim a nadrágba és felpillantok a kölyökre.
Mikor ajkaink elválnak, egyszerűen magamhoz ölelem őt, homlokom megtámasztva feje mellett a kanapé támláján, s elmosolyodva suttogom fülébe, hogy szeretem. A mai nap után úgy érzem, muszáj kimondanom, bármennyire is tudom, hogy tudja, érzem, hogy tudja, mégis kell, szükségem van rá, hogy ezt megtegyem. Az ágyban töltött magányos és unalmas órák következménye, annak a következménye, hogy bármennyire is akartam vele foglalkozni, sosem jött össze, nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Belecsókolok nyakába. Nyelvem és ajkaim ismét bejárják azt az utat, amit már jó előbb megtettek, majd ahogy tovább haladok testén lefelé, úgy csúszom le a kanapéról én is és lábai közé térdelve cirógatok végig hasfalán nyelvemmel, miközben kezem felvándorol mellkasára, majd oldalán végigszántva csúszik le csípőjére, s a nadrág korcának mentén siklik előre. Beakasztom ujjaim a nadrágba és felpillantok a kölyökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése