Élvezem ezt az egészet. Ahogy belenyög a csókunkba, kissé erejét veszti, de mégis tovább ingerel engem, simogat, csókol, harap. Akartam ezt, vágytam rá, hogy játszhassak vele, kényeztethessem, mert így nem csak ő kap meg engem, hanem fordítva, én is őt. Persze Asaménak nem okoz gondot az ilyesmi, nem jön zavarba se, kék szemei ravaszul villantak rám akkor is, mikor fölényeskedtem egy picit vele. Azt hiszem, értette, hogy nem valami komoly dolog ez a részemről, nem akarom őt leuralni, mert mosolygott rajta. Vagy tetszik neki a hatalmi harc, de azt kétlem.
Kuncogok a fülembe suttogott szavain. Izgat a hangja, a beszéd maga, hogy így nevez... az egész. Megborzongom, egy pillanatra nem veszek levegőt, nem mozdulok, csak vigyorgok, mint egy eszelős, aztán lelkesen-hevesen folytatom tovább a munkálataimat, immár nem csak csókolva és nyalva bőrét, hanem harapva is. Nem nagyokat, mert nem akarom, hogy nyoma legyen, nem megjelölni akarom magamnak Asamét, csak olyasmiket megtenni vele, amit kívánok, ami érzésem szerint tetszik neki. Izgatni, felhúzni, ugyanúgy elkábítani szeretném őt, ahogy ő képes engem. És sikerül, azt hiszem, mert végül elnyúlik a kanapén és magára húz. Próbálom megtalálni azt a helyzetet, amiben megtarthatom az egyensúlyom, nem kell teljesen ránehezednem, de nem nagyon megy, ezért izomból tartom magam. Asame a hajamba túr, végigsimít az arcomon, majd a karjaimon, közben folytatom láthatóan áldásos tevékenységemet, egymás szemébe nézünk és szerintem egyikünk sem tud betelni a másikkal. Úgy néz... olyan szerelmesen, amitől képes lennék lángra lobbanni. Meggyújt a tekintetével, de így, ebben a tűzben szívesen égek, jó érzés, ahogy perzsel a pillantásával.
Érzem, hogy Asame megremeg alattam és hihetetlen izgalom lesz rajtam úrrá. Azért is, mert a jel szerint elég jó, amit csinálok, és azért is, mert még nem hagyta magát kielégíteni. Nem is tudom hirtelen, hogy mit csináljak vele, ezért inkább egy picit abbahagyom a kényeztetését, megtámaszkodom mindkét kezemmel, majd a nyakára hajolok és felkeresem azt a területet számmal, aminek nyalásával és harapásával azt az elnyögött mondatot érdemeltem ki. Nem sokáig időzöm ezzel, csupán amíg megérlelem magamban, hogyan tovább, aztán lassan elhúzódom Asamétól, leszállok róla és megszabadítom őt a maradék ruháitól. Hagyom helyezkedni, hogy ha akar, megtehesse, aztán visszamászom rá és forrón megcsókolom. Ahogy csak tudok, hozzádörgölőzöm, majd mikor fulladni kezdünk a heves csókolózástól, lekúszom testén és elhelyezkedem a lábai közt. Az izgalom és a kíváncsiság úrrá lesz rajtam, kalapáló szívvel fogom kézbe a férfiasságát, majd nyelvem hegyével végignyalok rajta. Úgy, hogy az ékszer még ne érintse. Tetszik ez az egész, ezért lassan köröket járok nyelvemmel makkjára, majd a számba veszem farkát és nyelvemmel simogatva kezdek vele játszani. Zavarban vagyok, de nincs módom vele foglalkozni, jobban érdekel az élmény, amiből egyre többet kapok. Azt viszont tudom, hogy nem szeretném, ha a számba élvezne. Arra nem vagyok kész, ezért miután már úgy érzem, közel van a beteljesüléshez, visszahúzódom, benyálazom a kezem és férfiasságára fonom, majd így folytatva a munkálatomat feljebb kúszom Asamén, nyakára hajolok és végigcsókolok rajta.
Kuncogok a fülembe suttogott szavain. Izgat a hangja, a beszéd maga, hogy így nevez... az egész. Megborzongom, egy pillanatra nem veszek levegőt, nem mozdulok, csak vigyorgok, mint egy eszelős, aztán lelkesen-hevesen folytatom tovább a munkálataimat, immár nem csak csókolva és nyalva bőrét, hanem harapva is. Nem nagyokat, mert nem akarom, hogy nyoma legyen, nem megjelölni akarom magamnak Asamét, csak olyasmiket megtenni vele, amit kívánok, ami érzésem szerint tetszik neki. Izgatni, felhúzni, ugyanúgy elkábítani szeretném őt, ahogy ő képes engem. És sikerül, azt hiszem, mert végül elnyúlik a kanapén és magára húz. Próbálom megtalálni azt a helyzetet, amiben megtarthatom az egyensúlyom, nem kell teljesen ránehezednem, de nem nagyon megy, ezért izomból tartom magam. Asame a hajamba túr, végigsimít az arcomon, majd a karjaimon, közben folytatom láthatóan áldásos tevékenységemet, egymás szemébe nézünk és szerintem egyikünk sem tud betelni a másikkal. Úgy néz... olyan szerelmesen, amitől képes lennék lángra lobbanni. Meggyújt a tekintetével, de így, ebben a tűzben szívesen égek, jó érzés, ahogy perzsel a pillantásával.
Érzem, hogy Asame megremeg alattam és hihetetlen izgalom lesz rajtam úrrá. Azért is, mert a jel szerint elég jó, amit csinálok, és azért is, mert még nem hagyta magát kielégíteni. Nem is tudom hirtelen, hogy mit csináljak vele, ezért inkább egy picit abbahagyom a kényeztetését, megtámaszkodom mindkét kezemmel, majd a nyakára hajolok és felkeresem azt a területet számmal, aminek nyalásával és harapásával azt az elnyögött mondatot érdemeltem ki. Nem sokáig időzöm ezzel, csupán amíg megérlelem magamban, hogyan tovább, aztán lassan elhúzódom Asamétól, leszállok róla és megszabadítom őt a maradék ruháitól. Hagyom helyezkedni, hogy ha akar, megtehesse, aztán visszamászom rá és forrón megcsókolom. Ahogy csak tudok, hozzádörgölőzöm, majd mikor fulladni kezdünk a heves csókolózástól, lekúszom testén és elhelyezkedem a lábai közt. Az izgalom és a kíváncsiság úrrá lesz rajtam, kalapáló szívvel fogom kézbe a férfiasságát, majd nyelvem hegyével végignyalok rajta. Úgy, hogy az ékszer még ne érintse. Tetszik ez az egész, ezért lassan köröket járok nyelvemmel makkjára, majd a számba veszem farkát és nyelvemmel simogatva kezdek vele játszani. Zavarban vagyok, de nincs módom vele foglalkozni, jobban érdekel az élmény, amiből egyre többet kapok. Azt viszont tudom, hogy nem szeretném, ha a számba élvezne. Arra nem vagyok kész, ezért miután már úgy érzem, közel van a beteljesüléshez, visszahúzódom, benyálazom a kezem és férfiasságára fonom, majd így folytatva a munkálatomat feljebb kúszom Asamén, nyakára hajolok és végigcsókolok rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése