2011. szeptember 11., vasárnap

413.

Tatsuki

- Ne! - Tudom, a saját szabályaimat rúgom fel, de a kockázat egy cseppet sem érdekel, előre lendülök. Minden a kölykön végzett munkámról beszámoltam ennek az idiótának, ezért most baszottul nem értem, miért kell a legmélyebb önvédelmi mechanizmusát megpiszkálni. Nem vagyok elég gyors, Deon önkívületbe esik, szétüti Bakari mancsait, aztán támad. Foggal. A torkának. Épp csak le tudom rúgni a férfit, de már így is késő. Már csak azt remélem, nem sikerült egyből kinyírnia őt Deonnak. A kölyök morogva, ködös és villogó szemekkel, állatias mozdulattal próbál felkelni, azonban visszanyomom a földre és addig tartom lent teljes súlyommal odaszegezve, a fejét egy helyen tartva, míg dühében könnyezni nem kezd. - Elég! - parancsolok rá. Persze, hogy nem hat. Ha ilyenkor meg lehetne valamivel fékezni, semmit sem ért volna a munkám. Csak az segít, ha kivárom, míg elfogy az ereje és magához tér. Ehhez azonban percek kellenek és nem tudom, képes vagyok-e addig ebben a helyzetben tartani. Túl jól rögzült pár mozdulat benne ahhoz, hogy biztos lehessek a sikerben. Kérhetnék persze segítséget, de nem akarok, éppen elég nekem az, hogy saját magammal elszámoljak a szabályszegésért. De ez most vészhelyzet, egyikük élete sem tét és nem is válhat azzá. Szerencsére Deon hamarabb ébred fel a dühöngésből, minthogy sikerüljön levetnie magáról, én pedig azonnal felemelkedek róla és megvetően Bakarira szegezem a tekintetem. Meglehetősen sok a vér a ruháján és karján, s a jelek szerint megtanulta a leckét, mert még mindig a harapásra szorítja a tenyerét. - Ostoba! - mordulok rá, de nem kívülállók előtt fogom ennél bővebben kiosztani. Ehelyett lenyúlok a kölyökért és felhúzom a földről, mert egy megfázás nem hiszem, hogy kell neki. Még szédül, azonban talpon fog tudni maradni, ha eleresztem. - Folytatjátok?

- Nem. - Egyöntetű, egyszerre elhangzó válasz, s Deon is hármat tapsol. Ezzel vége. A srácot Asame és Shinji felé taszítom, majd nyalogatja és törölgeti a száját útközben, Bakarival pedig van némi beszédem, mielőtt elmondhatja, hogy meggyőzte-e őt a kölyök, vagy meggyőzte. Kibaszottul elégedetlen vagyok vele, sőt, fel bírnék robbanni. Mert ha nem mondom el Bakarinak, hogy ha ráijeszt a fiúra, elveszti az önkontrollt és ezzel a beültetéssel még kurvára nem végeztem, ezért ne merészelje megtenni, még felkészületlenül is érte volna. Hülye barom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése