420.

Bakari

Rövid kopogás után benyitok abba a helyiségbe, amit Ryuuichi az eligazításon az irodájaként adott meg. Magam is felkutathattam volna az ajtók mögötti szobákat, de nincs kedvem sokáig tökölni ma már. A nyakam lüktetve fáj, fáradtnak és levertnek érzem magam, úgyhogy ha sikerül megtudnom, amit feltétlen kell ahhoz, hogy az ide szóló íratlan szerződésemnek megfeleljek, lefekszem aludni. Deon úgyis felhív most már, ha szüksége van rám.


Nem lesz könnyű dolgom a kölyökkel. Harapós, nem csak tettlegesen, de szóban is. És hirtelen felkapja a vizet minden kis apróságon. Ráadásul nyilván élvezi a pozícióját is, de velem rossz lóra fizet, ha azt hiszi, hogy úgy táncolok majd, ahogy fütyül. A kötelességeimnek eleget teszek, lealacsonyítani azonban nem hagyom magam. Tatsukitól még valahogy elfogadtam bizonyos dolgokat, de őt, mint rangidőst, tapasztalt kutyát, báttyot tiszteltem.

- Testőrként még nem szolgáltam – jelentem ki, amint felpillant rám Ryuuichi, ezzel kezdve meg a beszélgetést. Nincs kedvem lefutni a „Miben segíthetek?” vagy a „Mit keresel itt?” felesleges körét, ezért azonnal a tárgyra térek. – Asame azt mondta, tőled kell információt kérnem, ezért egy lehetőleg mindenre kiterjedő felvilágosítással szolgálj nekem, kérlek – fogalmazom meg udvariasan a nyűgömet, majd leülök és rágyújtok.