423.

Bakari

- Mégse nyúljanak hozzá – szólalok meg, mert talán Ryuuichi nem veszi a tréfát és még a végén tényleg szól valakinek, hogy machinálják meg a kocsimat, pedig sok minden közül az az egyik számomra legkedvesebb dolog a világon. Kényelmes, kicsi és átlagosnak tűnik. Nem az, de az, hogy annak tűnik, belesimítja a város képébe és nem kell mindig azon nyűglődnöm, hogy kívülálló vagyok, egy másik világ fattya, melynek mozgását mindenki kimeredt szemekkel figyeli. Mindenesetre a férfi szerint az őrkutyáknak jó dolguk van, s veszi ezt a lapot is, talán utal is arra, hogy nekem sem valószínű, hogy okom lesz panaszra. Majd próbálom intézni, hogy nekem is jó dolgom legyen, bár ez sajnos nem tőlem függ, hanem nagymértékben attól, hogy a kölyökkel mennyire jutok egy nevezőre. Az öltözködését érintő finom kritikára csak vállat vonok, miszerint nem rémes. Szerintem förtelmes, de lehet, nekem van ízlésficamom, mert undorodom egy kimázolt, feszülős farmert viselő, hisztis fiútól, mint amilyen Deon is szokott lenni időnként.


Látom Ryuuichi arcán az elismerést, amivel végigméri a fegyverzetem egy részét és kissé büszkévé tesz, hogy egy olyan alak, mint ő, ilyen pillantásokkal tekint az egyik kedvenc eszközömre. Tisztában vagyok az erejével, a múltjával és a képességeivel, ő az egyik legjobb testőr, ehhez kétség sem férhet, s ezt nem csak az a tény erősíti, hogy ő maga Asame vérebe, hanem a szakmában letett érdemei és eredményei is. Furcsa a szájából a –sama kifejezés, mégsem meglepő, hanem sokkal inkább természetes. A tisztelet, amit mások irányába tanúsít, csak őt emeli ki a többi testőr közül.

- Ismerem a történetet – mondom meg Ryuuichinek kimérten. – Szép kört futott be az alvilágban, és többek közt ennek is köszönheti Asame a megbecsültségét odaát – árulom el kurtán. Ez után az eset után a Seichirou nevet még komolyabban kellett venni és elkezdett bebizonyosodni, hogy az ifjú is egy igazi rém lesz, ha még nem is az, melyet aki nem vesz komolyan, kivégez. – A kusarigama egy jó választás, a maga módján elegáns, ráadásul a felhasználási módja igen széleskörű – osztom meg a véleményemet némi szigorral. – Az alvilágban becsületre méltó, ha valaki tud igazi fegyvert is forgatni, mert a pisztollyal az a helyzet szerintünk, hogy még egy olyan ember is képes használ, mint Deon, akiről nyilvánvaló, hogy valósággal undorodik tőle.

- És a hírek is tele vannak vele, hogy még a hülye is tudja használni, főleg, mikor mást sem látsz, csak hogy hány baleset történt, mert a felelőtlen szülők elöl hagyták a fegyvert... Ezek után kész szerencse, hogy Japánban szigorúak a fegyverviselési törvények... - mondja kimérten. Na ez sem az a téma, ami különösebben érdekel, vagy érint. - Asame-sama számára a becsület mindennél fontosabb, ezért is szereti így intézni a leszámolásait. Bár tény, hogy ezzel nekünk szerez pár kellemetlen percet, órát, mikor fájhat a fejünk, hogy mi lesz a vége a dolognak...

- Azon csodálkoznék, ha egyszer emberére akadna - közlöm komolyan, egyszerűen. Asame nem egy fedett pályás kis gyakorlójátékos, hanem egy igazi veszedelem, akitől még az olyan emberek is távol maradnak, mint Norimasa és Tatsuki, pedig ha valakiknek nem kell félniük sok mindentől, akkor azok ők.

- Benne lehet a pakliban - feleli őszintén. Vállat vonok. Persze, mindig benne van, hogy az ember meghal, de attól, hogy valaki aggódik, még nem menti meg senkinek az életét. - Ő sem halhatatlan, bármilyen is legyen a híre akár az alvilágban, akár itt, a yakuzákéban.

- Senki sem az - zárom le ennyivel a témát, mert nem akarom kioktatni Ryuuichit arról, hogy az ő feladata elhitetni a gazdájáról a távollétében, hogy utánozhatatlan, lekörözhetetlen, legyőzhetetlen és felülmúlhatatlan. Sok múlik azon, hogy az ember kutyái hogyan beszélnek a gazdáikról, ám minden bizonnyal a házon belül, vagy a testőrségnél ez másképp működik. Mindegy, nem érdekel.


Fizetés... milyen furcsa ezt hallani. Korábban áhítoztam időnként normális munka után, ám most valahogy esetlenül cseng ez a szó a fülemnek. Szokatlan a gondolat, hogy a pénzem nem a lebonyolított áruforgalom hasznából, vagy Tatsuki jóindulatából fog állni, hanem vélhetőleg igazi, törvényes munka által fogok hozzájutni és maradéktalanul az enyém lesz. Azon is meglepődöm, hogy a testőr megcsörget ahelyett, hogy lediktálná a számát, de nem számít, előhalászom a telefonomat és belementem a híváslistában szereplőt a nevével.

- Nino? Ja, persze, Ninomiya Shinji – értem is meg, kiről beszél, aztán az ő számát is a névjegyek közé teszem, mikor megkapom. Azt hiszem, végeztünk, de amint visszarakom a mobilomat a zsebembe, csörögni kezd. Immár két ember szólal meg ezen a dallamon, nem csak Tatsuki, hanem már Deon is, így elnézést kérek egy mozdulattal Ryuuichitől, elindulok kifele és felveszem a telefont. – Mondjad! – mordulok bele a tetoválómesternek.

- Lux – És már meg is álltam. – küldött egy embert a Seichirou-házhoz. Egy hírvivő, de ez nem jelent semmit. Lehet, még nem ért oda, azonban mindenképpen számítsatok a megjelenésére.

- Értettem – mondom most már nem morogva, azzal visszafordulok a testőr felé. Erről mindenképpen tájékoztatnom kell őt, neki pedig Asamét.

- Legyél a kölyökkel, mert Lux egyelőre vele nagyon szelíden és óvatosan játszik, de...

- De örülnék, ha nem csevegéssel húznánk az időt – szakítom gorombán félbe Tatsukit, ezért azonnal kinyomja a telefont. Helyes, én is így gondoltam. Nincs szükségem arra, hogy kioktasson a feladataimat illetően, az utasítgatása pedig elég sértő azok után, hogy ő maga adott át Deonnak. Már a srác keze alá tartozom, ezért nem tűröm, hogy egy másik ember parancsoljon nekem. – Egy hírvivő érkezik hamarosan a házhoz Luxtól – közlöm Ryuuichivel. – Nem tudom, mi a szokás itt, de ha megérkezik és beeresztitek, mindent vegyek el tőle, mert ha küldöncnek álcázott vadász, egy mobiltelefonnal képes ölni – világosítom fel kimérten, azzal lerakom az asztalára a nekem adott aktát, s már fordulok is el tőle, hogy a kölyköt hívva megkeressem őt.

- Fegyverrel - szólal meg, így az ajtóban megtorpanok, hogy meghallgassam - senki nem léphet a Seichirou-házba. A telefon más kérdés, de azt is elszedjük ezesetben. A jelenlegi helyzetben nagyobbak az óvintézkedések, így legalább két fegyveres őr kíséri majd a dolgozószobába, hogy elmondhassa Asame-samának, milyen üzenetet hozott. - Biccentek neki, azzal magára hagyom és a fülemre emelem a telefonom, hogy Deont hívjam. Nem kell sokat várnom, hamarosan felveszi.

- Hol vagy? – kérdezek bele azonnal.

- A szobámban – válaszol, azzal bontom a vonalat. Utálok felesleges csevegéseket folytatni, főleg mobiltelefonon, ezért nem bonyolítom túl semelyiket sem, amint megvan a szükséges információ, már nagy lépésekkel megyek is. Nyilván számít a megjelenésemre, ezért nem tartom fontosnak, hogy kopogjak, egyszerűen csak benyitok. Az ágyán ül és Shinji aktáját bújta eddig, most azonban összecsukja azt és felnéz rám. – Történt valami? – kérdezi meg azonnal, mikor felfogja, hogy őrt állni jöttem ide.

- Érkezik egy kínai hírvivő a házhoz, ezért jöttem ide – mondom meg ittlétem okát. Deon egészen okos, azonnal feláll az ágyról és az aktát egy hatalmas atlaszba rejti, melyet a könyvespolcon talál, aztán idegesen újra rám néz. Mit vár tőlem?

- Tudsz valamit arról, Tatsuki miért kutatott utána Shinjinek? – Hát nem pont erre a kérdésre számítottam, szóval ezzel most sikerült egy kicsit meglepnie, de nem hagyom, hogy egy fél pillanatnál tovább látszódjon ez az arcomon.

- Tatsuki kíváncsi típus, és mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, érdekelni kezdi – adom meg a választ a kérdésére. - Tudni akarta, ki a testőröd, az aktát azonban én írtam, méghozzá Shinjinek azzal a szándékkal, hogy tudja, mire figyeljen, ha valamilyen oknál fogva leviszed az alvilágba. Nem tudtam, hogy elmondta neked, hogy tanítványa volt egy Suki nevű bolondnak, ezek szerint azonban mindenről tudsz vele kapcsolatban – feltételezem, ő pedig bólint egyet. – Legalább te is tisztában vagy vele, mi az, amit kérhetsz tőle. Az én aktám hol van?

- Még Asaménál. – A válaszra méreg fut végig bennem. Nem neki lett odaadva, a kurva életbe, hanem neked, te anyaszomorító! Dühömet inkább egy cigarettába ölöm, előhúzok egy szálat a dobozból, majd sietősen rágyújtok. – Ezek szerint vele nem kell számolnom az akta miatt? – kérdezi komolyan. A füstön át, a cigim felett nézek rá. Még a végén igazolja, hogy nem véletlenül került oda Tatsukinál és Asaménál, ahova.

- Nem. – Furcsa mód hirtelen megnyugszik, ez azonban nem tart sokáig, Shinji fut be a szobába, mert a hírvivő csak az ő társaságában hajlandó beszélni. Morogva slukkolok még egyet a cigarettámból és egy olyan pillantást küldök a kölyöknek, amivel magamra vonom a figyelmét annak ellenére is, hogy nem tudok a szemébe nézni, míg eloltom a cigimet.

- Légy résen, ha kiderül, hogy álcázott vadász, nem hagyhatja el élve a házat! – mondom neki komolyan. Tudom, hogy nem parancsolhatok Shinjinek, a tapasztalataim azonban keményen kiszólnak belőlem és mivel mától társak vagyunk, össze kell dolgoznunk. Deon úgy fest, nem fél, már indul is, mi pedig alig maradunk el tőle. Mikor belép Asame dolgozószobájába, a küldönc mélyen meghajol, ő azonban csak egy apró biccentéssel jelzi, s céltudatosan a yakuza mellé lépdel, hogy mellette foglalja el helyét. Követem, nem engedem messzebb magamtól két lépésnyire, s úgy fest, Shinjiben is sikerült elültetnem az óvatosság magját, mert ő is a srác közelében foglal állást és Ryuuichi is úgy látom, készenlétben van. Nagyon helyes, legalább ha meglepetéssel szolgál az idegen, nem marad választalanul.

- Köszönöm, hogy hívatlanságom ellenére is fogadnak - szólal meg a kínai fickó angolul, igen tisztelettudó hangnemben. Figyelem, hogy az udvariassága természetes, vagy felvett, mert utóbbi esetén tényleg nem hagyom élve távozni ebből a házból, hiszen tudom, mi következne. Vadászok tömkelege. - Gazdám, Wong Luo Lux sajnálattal vette tudomásul, hogy a mai napra tett meghívását, ön, Mr. Elerden, elutasította - kezd beszélni. Deon arca dühössé válik a megszólítástól, Asame szigorúan figyeli a simabeszédűt, aki túlságosan szépen beszél ahhoz, hogy vadász legyen. Őket nem képzik ki ilyen beszédre, ettől függetlenül nem leszek vele kevésbé elővigyázatos, mert a kínaiak kiszámíthatatlan ellenfelek és nem szeretem a meglepetéseiket. - Azt a tájékoztatást adta a gazdámnak - intézi szavait továbbra is Deonhoz -, hogy a pártfogójától, Seichirou Asamétól kérhet önhöz időpontot ebbe a házba, ezért - és most a yakuza felé fordítja a tekintetét is - elküldött engem, hogy megkérjem önt, szolgáljon időponttal a gazdám számára, hogy találkozhasson Mr. Elerdennel, méghozzá ha kérheti, az elkövetkezendő napok egyikén. - Príma. Mit is vártunk? Kezdődik a simliskedés. Ha Deon nem megy el Luxhoz, ő akar majd idejönni. Jó kör lesz, előre látom. És azt is, hogy Tatsuki ki akarja majd szedni belőlem az információkat, hiszen nem véletlenül szólt előre, hogy ez a mitugrász érkezni fog.

- Deonnak be vannak táblázva a napjai elég rendesen - kezdi kimérten, rideg, tárgyaló stílusban, pókerarccal, majd a kölyökre néz. - Mikor tudsz időt szakítani a találkozóra?

- Attól függ, Lux mennyit akar rabolni az időmből - közli egyszerűen, s a hírvivőre néz. Ügyes. A sima beszéd éles ellentéte lesz az övé, úgyhogy ha nem egy igazi diplomatát küldött Lux, hamar kibújik a szög a zsákjából.

- Ezzel az információval nem rendelkezem - jelenti ki alázatosan a kínai férfi. - Természetesen beszélgetni szeretne önnel, tehát kellő időre van szükség ahhoz, hogy ezt lebonyolítsák.

- Mindent megbeszéltem vele legutóbb, nem? - vág vissza Deon. Úgy fest, megpróbál kihátrálni ebből az eshetőségből, de ha megérzésem nem csal, Lux ragaszkodni fog ahhoz, hogy láthassa őt. Próbálkozásnak azonban nem utolsó.

- Gazdám nyilvánvalóan nem így gondolja.

- A gazdád nem kívánatos személy a társaságunkban, ha azonban megfelel neki, hogy a maga jöjjön ide, hogy beszélhessen Deonnal, meghallgatjuk őt. Deon? Melyik nap felelne meg a számodra? - hangja még mindig rideg, tárgyilagos, kemény.

- Természetesen megfelel neki - bólint az idegen, míg a srác végiggondolja azokat a betervezett napokat, amik előtte állnak. Tényleg elfoglalt, vagy csak annak akar tűnni?

- Délután? - kérdez fel végül. A küldönc vár, bizonyára tisztában van vele, hogy nem ővele akarja elsődlegesen tisztázni ezt az időpontot Deon, így előbb Asaménak kell rábólintania, vagy ellenvetéssel élnie.

- Rövid határidő, nem gondolod? Ha illően akarjuk fogadni volt mentorodat, akármennyire is nem kívánatos személy itt, mindenképpen egy nappal későbbre kell szerveznünk ezt a találkozót - jelenti ki még mindig keményen. Hangjából érezhető, hogy későbbre óhajtja szervezni a Luxszal való találkozót.

- Rendben, akkor holnap négy? - kérdez vissza most ugyanazt a szigorú, kemény hangot használva, mire Asame csak bólint, a hírvivő pedig meghajol, jelezve, hogy elfogadja ő is a felkínált időpontot.

- Óhajtanak valamilyen üzenetet küldeni a gazdámnak? - kérdezi meg udvariasan kettejüket, Deon azonban azonnal megrázza a fejét.

- Nem - felel Asame.

- Rendben. Még egyszer köszönöm, hogy fogadtak - búcsúzik illően, mélyen meghajolva a páros előtt a kínai fickó, azzal felegyenesedik és Ryuuichi kíséretében távozik. Megjegyeztem az arcát, így ha legközelebb is őt küldi Lux, tudni fogom, hogy küldönc. Persze tudom, hogy az ilyenek is rendelkeznek némi harci tudással, hiszen meg kell tudniuk védeni magukat és a náluk lévő tárgyat vagy üzenetet, ám már nyírtam ki hírvivőt és azzal is tisztában vagyok, hogy ha fontos az információ, aminek birtokában van, akkor kész megölni magát a nála lévő méreggel. Mivel itt nem maradt több dolgom, váltok egy pillantást Deonnal, azzal én is elhagyom a szobát. Ideje végre tényleg ledőlnöm és a testőri szobán hagyott aktát is hamarosan át kellene futnom.