Most, hogy már csak Asame és Shinji tartózkodik itt, feloldódom és felhuppanok az asztal hideg lapjára, s előkotrom övtáskámból a cigimet, mert ezek után igazán megérdemlek egy szálat. A srácra pillantok, aki még mindig vár valamire, talán arra, hogy megadjam számára a kilövési engedélyt, ezért egy biccentéssel elbocsátom, így hamarosan kettesben maradunk a yakuzámmal. Közel húzom az asztalán posztoló hamutartót, mert szükségem lesz rá, de most nem őt figyelem, hiszen a gyomrom görcsben van amiatt, hogy szerda délután négykor valszeg kettesben maradok Luxszal. Vagy ha nem is kettesben, de a közelemben lesz és ez épp elég para ahhoz, hogy hányingerem legyen az idegességtől. Nem szoktam rágni a körmöm, noha most már rájuk férne egy kis visszavágás, mert kezd nem férfias lenni a kezem miattuk, de most ingerem van rágni őket.
- Gyere - hallom meg Asame hangját, mire rápillantok. A kezét kinyújtva várja, hogy elfogadjam a kérését, mire a hamutartóra teszem a cigim és lecsúszva az asztalról megfogom, majd engedem magam az ölébe húzni, s szinte azonnal hozzábújok. Nem csak kellemes így, de legalább az arcomat sem bámulhatja, amire nyilvánvalóan kiül az idegesség. Két kézzel, óvatosan átkarolom őt és eléggé remélem, hogy a remegés, amit érzek, csupán érzés, igazából nem reszketek.
- Gyere - hallom meg Asame hangját, mire rápillantok. A kezét kinyújtva várja, hogy elfogadjam a kérését, mire a hamutartóra teszem a cigim és lecsúszva az asztalról megfogom, majd engedem magam az ölébe húzni, s szinte azonnal hozzábújok. Nem csak kellemes így, de legalább az arcomat sem bámulhatja, amire nyilvánvalóan kiül az idegesség. Két kézzel, óvatosan átkarolom őt és eléggé remélem, hogy a remegés, amit érzek, csupán érzés, igazából nem reszketek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése