Halványan elmosolyodom. Tatsukinak, ha rólam van szó, nincs olyan, hogy halaszthatatlan dolog, ebben biztos vagyok. Nem világosítom fel erről Asamét, mert tartok tőle, hogy nagyon rosszul jönne ki a dolog, ezért inkább csak biccentek kérésére. Arra is csupán ennyit reagálok, hogy elvihetem Bakari aktáját. Igen, át akarom nézni rendesebben is és aztán elégetjük, ahogy azt javaslatban megkaptam. Úgyis bármikor vissza fogom tudni idézni a lapokat, szóval ez nem probléma. Vagy ha valamiben nem vagyok biztos, megkérdezem a férfit. Fürdő? Isteni lenne...! Persze a válaszom nem olyan fontos, vagy Asame gondolatolvasó, amit már korábban is feltételeztem róla, mert már pattan is fel velem. Kuncogok magamban a dolgon, hiszen alig telt el idő azóta, hogy kiosztott, a sérülésével még nem annyira van jól, most mégis fél kézzel megtart. Jó, a másik karjával, de akkor is... Kapaszkodom belé, míg az asztalra nem ültet, mert akkor megváltozik a dolog jelentősége. Elbódulok a csókjától, pont, ahogy kívántam korábban. El tudom felejti a rémségeket, amik rám várnak, míg szerelmesen, forrón és őszintén viszonzom a szájjátékot. Fenséges érzés, a forróság közben szaladgál a bőröm alatt és én alig bírom ki, hogy nyugton maradjak, ne essek azonnal Asaménak. Persze mikor visszavesz az ölébe, érezheti, mit képes művelni velem egy hosszú csókkal is, ahogy lábammal átkulcsolom, hogy segítsem őt a megtartásomban, álló farkam a hasának feszül. Hát... ez van.
Tovább csókol, miközben lassú, egyenletes léptekkel az ajtó felé halad. Ha ez az egész így marad, jobban szeretnék felkenődni rá, mintsem túljutni rajta, mert egyrészt kegyetlenül beindulok, másrészt nem akarom a folyosón ezt folytatni, hogy mások is láthassák azt az Asamét, akit én esztelenül imádok és azt a Deont, akivé ilyenkor változom. Szerencsére ezt a yakuzám is így gondolja, hiszen letesz és úgy haladunk át a szobájához, mintha nem épp most váltunk volna el egymás szájától. Azt étkező nekem is megfelel, a dolgozószoba amúgy is kicsi ilyen sok embernek, ezért biccentek, majd bemegyek a szobába. Míg Asame a fürdővizet csinálja, én felhívom Tatsukit.
- Történt valami? – kérdez bele azonnal. Hangja ideges, komoly, tehát nagyon is jól tudja, hogy járt itt egy kínai küldönc. Nem is értem, miért lepődöm meg.
- Este hétkor legyél itt – kérem őt. – Járt itt egy követ Luxtól és tartanánk egy megbeszélést az étkezőben– válaszolok arra a kérdésre, amit nyilván feltenne. – A többit személyesen – teszem hozzá gyorsan.
- Ott leszek – biztosít határozottan.
- Rendben. – Azzal kinyomom a telefont és levetkőzöm. Minden ruhát szép sorban leveszek és hanyagul az ágyra terítek, aztán leülök a kupac mellé hallgatni a vízcsobogást. Már nem igazán zavar a meztelenség, legalábbis Asame előtt semmi értelmét nem látom, hogy kínoskodjak. Nincs miért. Persze a tudat, hogy az övé vagyok szőröstől-bőröstől, meztelenül és ruhában, akárhogy, bárhol és mindig, nem tünteti el nyomtalanul belőlem a megszokott idegenséget ettől a dologtól, mert érzem, hogy még nem tudok annyira természetes, nyugodt és laza lenni, mint Asame, de mikor visszatér a szobába, legalább mosolyt csalok az arcára. Mikor felállok és elindulok felé, figyelem, milyen elégedett képpel mér engem végig. Csak sandítok rá fel számon apró mosollyal, direkt nem sietős léptekkel közeledem hozzá, aztán elmegyek mellette úgy, hogy visszanézek rá. Tisztában vagyok ennek a dolognak a csáberejével, Tatsuki is rávilágított már, hogy túlságosan nagy a szexuális kisugárzásom és sok olyasmit csinálok a legnagyobb természetességgel, ami észbontóan erotikus, ennek ellenére megkísérelek beülni a kádba, mert a fürdőben kavargó gőz nem lesz elég, hogy ne fagyjak meg.
Tovább csókol, miközben lassú, egyenletes léptekkel az ajtó felé halad. Ha ez az egész így marad, jobban szeretnék felkenődni rá, mintsem túljutni rajta, mert egyrészt kegyetlenül beindulok, másrészt nem akarom a folyosón ezt folytatni, hogy mások is láthassák azt az Asamét, akit én esztelenül imádok és azt a Deont, akivé ilyenkor változom. Szerencsére ezt a yakuzám is így gondolja, hiszen letesz és úgy haladunk át a szobájához, mintha nem épp most váltunk volna el egymás szájától. Azt étkező nekem is megfelel, a dolgozószoba amúgy is kicsi ilyen sok embernek, ezért biccentek, majd bemegyek a szobába. Míg Asame a fürdővizet csinálja, én felhívom Tatsukit.
- Történt valami? – kérdez bele azonnal. Hangja ideges, komoly, tehát nagyon is jól tudja, hogy járt itt egy kínai küldönc. Nem is értem, miért lepődöm meg.
- Este hétkor legyél itt – kérem őt. – Járt itt egy követ Luxtól és tartanánk egy megbeszélést az étkezőben– válaszolok arra a kérdésre, amit nyilván feltenne. – A többit személyesen – teszem hozzá gyorsan.
- Ott leszek – biztosít határozottan.
- Rendben. – Azzal kinyomom a telefont és levetkőzöm. Minden ruhát szép sorban leveszek és hanyagul az ágyra terítek, aztán leülök a kupac mellé hallgatni a vízcsobogást. Már nem igazán zavar a meztelenség, legalábbis Asame előtt semmi értelmét nem látom, hogy kínoskodjak. Nincs miért. Persze a tudat, hogy az övé vagyok szőröstől-bőröstől, meztelenül és ruhában, akárhogy, bárhol és mindig, nem tünteti el nyomtalanul belőlem a megszokott idegenséget ettől a dologtól, mert érzem, hogy még nem tudok annyira természetes, nyugodt és laza lenni, mint Asame, de mikor visszatér a szobába, legalább mosolyt csalok az arcára. Mikor felállok és elindulok felé, figyelem, milyen elégedett képpel mér engem végig. Csak sandítok rá fel számon apró mosollyal, direkt nem sietős léptekkel közeledem hozzá, aztán elmegyek mellette úgy, hogy visszanézek rá. Tisztában vagyok ennek a dolognak a csáberejével, Tatsuki is rávilágított már, hogy túlságosan nagy a szexuális kisugárzásom és sok olyasmit csinálok a legnagyobb természetességgel, ami észbontóan erotikus, ennek ellenére megkísérelek beülni a kádba, mert a fürdőben kavargó gőz nem lesz elég, hogy ne fagyjak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése