425.

Asame

- Rendben van – felelem, majd elővéve a telefonomat Akit tárcsázom. Nem kell sokat várnom arra, hogy felvegye, s amint ez megtörténik, közlöm vele, hogy hétre legyen itt. - Hétre rendeld ide Tatsukit is, ha nincs valami halaszthatatlan dolga, a többivel ráérünk foglalkozni utána is. Amúgy végeztem Bakari aktájával, úgyhogy ha gondolod, elviheted majd. Mit szólnál egy fürdőhöz, csibe? - kérdezem tőle elmosolyodva, azzal már állok is fel ölemben tartva őt. Cipelni van kedvem, sajnálom, s bár csak jobbommal tarom őt inkább, még így sem jelent túl nagy nehézségeket ez a feladat. Ám mielőtt elindulnék vele, felrakom íróasztalomra és visszacsúsztatva mobilomat a zsebembe csókolom meg őt hosszan, gyengéden. Számtalanszor eljátszottam már a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer itt akarnám őt magamévá tenni. Vajon hagyná? Ki kellene próbálnom egyszer, mellesleg így nekem sem kell megtartanom magam felette és neki sem lenne oka attól félni, hogy uralkodni akarok rajta így, mert nem. Egyszerűen csak szeretni akarom mindenhol és mindenhogyan. És most mégsem döntöm hanyatt az asztalon, nem tornyosulok fölé, egyszerűen csak visszaemelem ölembe csókolva őt és indulok el vele az ajtó felé, végül leteszem őt. Megbeszéltük, hogy ezek csak ránk tartoznak, s míg eljutunk a szobáig, bárkivel összefuthatunk, azt pedig én sem szeretném. Tudják, hogy Deon nem egy egyszerű szajha vagy pártfogolt, annál sokkal több, mégis ez csak a mienk, csak a mi dolgunk.


Míg visszafelé tartunk a szobámba, nem igazán beszélgetünk, legalábbis túl sokat nem.

- Az étkező megfelelő lesz a megbeszélésre szerintem. Legalább értelmet nyer az a helyiség is – nyitom ki a kölyök előtt szobám ajtaját és engedem előre.


Elvonulok a fürdőbe, hogy vizet engedjek magunknak, bár már én is megtettem ezt ma egyszer-kétszer, jól fog esni mindkettőnknek, azt hiszem, ez a fajta lazítás. Leülök a kád szélére, míg várom, hogy megteljen vízzel és elgondolkodom. Megint eszembe jut Eiya. Az a kis takony élvezte, mikor az asztalra döntöttem minden kertelés nélkül, bármennyire is hideg volt az a márványlap. Talán épp az tette őt annyira szenvedélyessé, mert az volt, egy tüzes kis szuka, akitől sokáig nem terveztem, hogy megválok, mert mindegy volt a számára, hogy mennyire bántom, úgy törleszkedett, mint egy elkényeztetett macska, míg meg nem kapta, amit akart és kegyetlenül tettem a magamévá. Kellemes kis példány lett belőle, Deon pedig... Igazi vadmacska lehetne, ha sikerül benne feloldanom minden félelmét és gátlását. Így is remek, nagyszerű, páratlan, imádom, amit művel velem, amire képes az ágyban, egyszerűen mindenét és ez csak még tökéletesebb lehet és biztos vagyok benne, hogy lesz is. Elzárom a csapokat, majd visszaballagok a kölyökért a szobába.

- Ha gondolod, mehetünk – mosolygok rá halványan, ahogy azt egyre többet megszokhatta már tőlem, s míg feláll az ágy széléről és elindul felém, igenis alaposan végigmérem őt újra. Egyszerűen imádom a látványát és hogy az enyém...