Másra sem vágyom, csak beállni a zuhany alá, sírni egy alaposat, aztán az ágyba mászni, folytatni vagy altatóval elütni az egész estét, de épp csak ledobom a zoknim, mikor Asame megjelenik. Vissza kell nyelnem mindent, ami már majdnem kifolyt belőlem, mint például a könnyeket, hogy mikor ránézhessek, persze biztonságos távolból tőle, félhomályban, meg se sejthesse, hogy ettől most megint padlót fogtam. Nem tudom, Kazuval hogy bánt, hogy a srác hogy viselte a kiképzéseket, hogy mit kapott, mit adott, mit tanult, egyszerűen semmit, pedig nagyon is szeretném ezekről megkérdezgetni, csak nem tudom, hogyan és mikor lesz rá alkalmam. Most viszont Asame magyaráz, úgyhogy rá figyelek, hátha közelebb kerülök valamiféle megoldáshoz, amit a helyzetemre gyógyírként keresek. De jobbat kapok annál. És rosszabbat.
- Kifelé! - szakad ki belőlem és hozzávágom a párnám is. Erőből, indulatból, hisztérikusan. Egyszerűen túltöltődöm érzelmekkel és nem bírom tovább cérnával. - Hülye fasz vagy! Tényleg valami a fejedre esett és meghibbantál! Tűnj el! - kiabálom magas hangon, azzal felugrom az ágyról és a fürdőbe menekülök.
Ilyen nincs! Biztos, hogy nincs...! Ez nem lehet igaz! Hazugság vagy álom! Semmi más nem lehet! Mi a faszt csináltam én, hogy belepottyanjak a tutiba?! Hogy három év zombiság után egyszer csak az ölembe pottyanjon szinte minden, amire vágytam... Nem, nem, nem és nem! Fel fogok ébredni, hogy aztán ott találjam magam a régi szobám ágyában és anyám fog aggódva, féltve, könnyes szemmel bámulni rám. Most kell felébrednem, amíg nem késő! Amíg nem tudok mindent, amíg még hinni sem hiszek benne! Olyan mélyen és erősen harapok bele a saját kezembe, amennyire csak tudok, hogy a fájdalom a legmélyebb kómából is felébresszen. De azon kívül, hogy épp csak nem tépek ki magamból egy darabot, a fájdalom hullámokban jár át és a vérem íze megtölti a szám, nem történik semmi. Ugyanúgy Asame otthonának az egyik fürdőszobájában állok az otthonomnak érezve ezt a helyet. Semmi sem foszlik szét, ami azt jelenti, vagy már a gyógyszerem és a fájdalom sem elég, hogy ébren maradjak, vagy kurvára nem álmodom. A hang a fejemben persze lazán közli: Deon, ezt magadnak akartad, én meg magamból teljesen kifordulva, ruhástól állok be a zuhany alá, méghozzá a hideg vizet megeresztve. Eddig bírtam. Most, üvöltözve és kínlódva, mint akit nyúznak, sírok a zuhanyrózsa alatt. Ez túl sok, túl nagy, túl mély, túl magas, túl erős, túl jó, túl … túl...
- Kifelé! - szakad ki belőlem és hozzávágom a párnám is. Erőből, indulatból, hisztérikusan. Egyszerűen túltöltődöm érzelmekkel és nem bírom tovább cérnával. - Hülye fasz vagy! Tényleg valami a fejedre esett és meghibbantál! Tűnj el! - kiabálom magas hangon, azzal felugrom az ágyról és a fürdőbe menekülök.
Ilyen nincs! Biztos, hogy nincs...! Ez nem lehet igaz! Hazugság vagy álom! Semmi más nem lehet! Mi a faszt csináltam én, hogy belepottyanjak a tutiba?! Hogy három év zombiság után egyszer csak az ölembe pottyanjon szinte minden, amire vágytam... Nem, nem, nem és nem! Fel fogok ébredni, hogy aztán ott találjam magam a régi szobám ágyában és anyám fog aggódva, féltve, könnyes szemmel bámulni rám. Most kell felébrednem, amíg nem késő! Amíg nem tudok mindent, amíg még hinni sem hiszek benne! Olyan mélyen és erősen harapok bele a saját kezembe, amennyire csak tudok, hogy a fájdalom a legmélyebb kómából is felébresszen. De azon kívül, hogy épp csak nem tépek ki magamból egy darabot, a fájdalom hullámokban jár át és a vérem íze megtölti a szám, nem történik semmi. Ugyanúgy Asame otthonának az egyik fürdőszobájában állok az otthonomnak érezve ezt a helyet. Semmi sem foszlik szét, ami azt jelenti, vagy már a gyógyszerem és a fájdalom sem elég, hogy ébren maradjak, vagy kurvára nem álmodom. A hang a fejemben persze lazán közli: Deon, ezt magadnak akartad, én meg magamból teljesen kifordulva, ruhástól állok be a zuhany alá, méghozzá a hideg vizet megeresztve. Eddig bírtam. Most, üvöltözve és kínlódva, mint akit nyúznak, sírok a zuhanyrózsa alatt. Ez túl sok, túl nagy, túl mély, túl magas, túl erős, túl jó, túl … túl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése