55.

Asame

- Nem szoktam reggelizni – vallom be komolyan. - Kávé, cigi, napfény, ez az, ami bőven elég reggelire – mosolyodom el halványan. - És nagyon ajánlom, hogy legyen olyan hosszú a kívánságlistád, mint az eddigiek – húzom tovább az agyát, mert jólesik. Tulajdonképpen be kell valljam magamnak, hogy Deonnal végre valahol élet is költözött a házba és az, hogy Ryuu néha idegbajt kap tőle, felettébb szórakoztatóvá válik. Eloltom a cigimet, s megvárom, míg befejezi a reggelit. Lassan össze kéne kaparnom magam, ha Nishida is ma tervezi a meglátogatásomat. Határozottan melegem van, bár a rajtam lévő paplan vastagsága miatt ezen valahogy rohadtul nem is csodálkozom. Arrébb tessékelve Deont kelek ki az ágyból és lépek szekrényemhez egy új alsó, nadrág, ing és zakó után kutatva, s módszeresen dobálom az ágyra mindet.


A nyugtató zuhanyról úgy érzem, pár napig le kell mondanom, pedig most igazán jólesne, így csak bemegyek a szobámhoz tartozó fürdőbe, magammal víve alsómat is s megnedvesítve egy törülközőt állok neki megmosakodni. A kölyök jelenléte nem zavar, miért kellene, hogy zavarjon, ő meg ha nem bírja, elfordul. Átcserélem bokszerem, majd kisétálok a szobába, s magamra rángatom a nadrágot. Fél kézzel elég érdekes a mutatvány, de megy és ez a lényeg.

- Tudom, hogy nem igazán érdekel apád cége, valahol meg is értem, viszont engem nagyon is érdekelne egy-két dolog. Tényleg nem vettél észre semmit? Teszem azt, attól függetlenül, hogy mivel foglalkoznak, mitől olyan nyereségesek? Nem kertelek, Deon, az az igazság – próbálkozom az övem bekapcsolni közben –, hogy ahhoz képest túl sok a Kínába tartó export, szemet szúróan sok és Kobayashi szenátornak köze van a céghez, nem is kicsit – fejezem be a nadrággal való bajlódást, s rátérek a sokkal keményebb feladatnak bizonyuló ingre. - Valamit szeretnék, ha megnéznél, bár gondolom, nagyon nincs kedved ebbe belefolyni és annyira én sem akarom, hogy belekeveredj, de kíváncsi vagyok, te mit látsz abból, amit Ryuu összegyűjtött... - fejezembe végül az öltözködést. - És még valami – lépek hozzá közel és hajolok le, hogy állát megmarkolva emelhessem fel fejét, hogy a szemembe nézzen – Kössz a reggelit – csókolom meg röviden, majd ellépek előle. Naoto ekkor nyit be.

- Asame-sama, még nem lenne szabad felkelnie... - mondja és már lép is hozzám, hogy felmérje a helyzetet. Szemeimmel intem őt, hogy ha lehet, fogja vissza magát, mert még élek és nagyon is jól tudom, hogy mit lenne szabad és mit nem. - Itt vannak a gyógyszerek – mondja, s az éjjeli szekrényre teszi őket. Nem szeretem, mikor ennyire anyáskodó. Ráadásul öt évvel fiatalabb is nálam... Elindulok kifelé, ám mielőtt még kilépnék az ajtón, Deonra pillantok egy gyere felkiáltással, s otthagyom őket...