Naoto
Először csak pislogok, mint borjú az újkapura, aztán valahol a második mondat felénél kezd egyre jobban felmenni bennem a pumpa. Ki ez a takony, hogy így dirigáljon?! Én ezt nem hiszem el... Komolyan... Méghogy nem szajha, nem a fenét... Hülye, ostoba, naiv takony... Majd meglátod, hogy te sem végzed másképp, mint a többiek. Hiába játszod a nagyfiút, ugyanúgy elbuksz vele szemben, mint ahogy az elődeid, mert kurvára nem tudjátok megérteni Asamét. Miért is tennétek? Mind csak a pénzt látjátok benne. Magasról szarjátok ti le, hogy él-e vagy sem. Egyre jobban idegesíteni kezdenek a szavai, s mielőtt kiléphetne azona tetves ajtón, elkapom őt és nekilököm a falnak. Most ugassál, kölyök! Feje fölött szorítom kezeit a falnak, szemeim szinte villámokat szórnak, olyan ideges vagyok. Egészen közel hajolva hozzá nézek a szemeibe.
- Leszarom magasról, hogy mit csinálsz vele – villanak szemeim. - Nem vagy több egy szajhánál, mégha ezt te nem is így látod – sziszegem. - Nem érdekelnek a szarakodásaid egészen addig, míg nem kevered vele bajba a főnököt, mert akkor elárulom, picinyem, én magam foglak kicsinálni. Nem érdekel, mit kell utána elviselnem tőle, de megteszem. Felesküdtem, hogy megvédem őt, ha kell, a saját faszságaitól is és nem hagyom, hogy egy ilyen szar miatt, mint te, baja essen. Nekünk ő a fontos, az ő védelme, a te életed csak pont annyit ér, amennyit majd fizetni fognak érted a piacon... - morgok rá, ám ekkor valaki megragadja a vállam és én hirtelen találom magam a szemköztes falon. Asame lép elém, szemei tele vannak haraggal és gyűlölettel. Utoljára az apjára nézett így és ez merőben nem jelent jót az én jövőmet tekintve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése