205.

Asame

Mosolyogva csóválom meg a fejem reakcióján, s figyelem, ahogy nagy bátran megfordítja a kazettát, hogy megnézze a hátsó borítót is. Az arca mindent elárul, én pedig nem tudom megállni, hogy ne nevessek egy jót, mikor gyorsan visszarakja helyére az említett darabot. Megint duzzog és morcos, mint egy gyerek és ez nagyon is tetszik. Ismét végigpásztázom tekintetemmel a polcokat és elkomorulok. Inkább ezeket bújta volna az öreg napestig ahelyett, hogy engem csesztetett. De legalább stílusa volt. A tévé előtt hatalmas kanapé van, alatta pedig kandalló és egy egész kellemesnek tűnő szőnyeg is. Ha belegondolok, hogy... Nem, nem gondolok bele, hogy apám esetlegesen mit művelhetett itt. Nem is az zavar, mert a szex hozzátartozik az élethez, sokkal inkább az, hogy valószínűleg nem anyám járta meg ezt a helyet és élvezte ki apám társaságát. Az öreg mindig is nagy nőcsábász volt, nem tudom, hogy bírta elviselni apám kicsapongásait. Szerette, ez a legjobb magyarázat, de... Mindegy...

- Nézzük csak, miről is szól – fordítom meg a dobozt és hangosan olvasni kezdem a film leírását. - Nick Conklin, a kőkemény zsaru a szemtanúja lesz egy New York-i étteremben a japán gengszterek közötti véres leszámolásnak. Hosszú üldözés után sikerül elkapnia a gyilkost, és azt a különleges feladatot kapja, hogy partnere, Charlie Vincent társaságában repüljön a fogollyal Tokióba, és adja át a japán rendőrségnek. A gyilkos Sato, aki a yakuza - a japán maffia - tagja, a repülőtéren egy ügyes trükkel meglép előlük, így a hajsza kezdődhet elölről, de ezúttal ellenséges terepen, ahol ők az idegenek egy furcsa országban... - Kérdőn pillantok Deonra. - Elég jónak hangzik... - mondom, majd a kandallóhoz és a házimozihoz sétálva berakom a filmet. Ha már filmet nézünk, tegyük hangulatosan, így bekapcsolva a szerkezetet a kandallót is benyomom... Ócska, mű... legalább igazit csináltatott volna az öreg, de végül is mindegy...


Elhelyezkedem a kanapén és kérdőn pillantok a kölyökre.

- Onnan jobb? - heccelem őt továbbra is. Valahol az egész helyzet olyan furcsa. Nincs ínyemre ez a hely. Jó, szép, hangulatos, mit tudom én, de ha belegondolok azokba a dolgokba, mik folyhattak itt... Inkább nem akarok belegondolni sem. Megvárom, míg behelyezkedik mellém, majd magamhoz húzom őt. Végül is ketten vagyunk. A villanyt persze mindketten szerencsésen égve hagytuk, de ha jól sejtem... Helyezkedem kicsit, mire előkerül egy sokadik kapcsoló. Rendben, ez még nekem is új minden tekintetben. A kapcsoló, ami kezem ügyébe került, a világítást irányítja, így hamar leküzdésre kerül ez a probléma is, így végre nyugodtan élvezhetjük a filmet is most már.


Valahol a film közepénél elgondolkodom és megállítom a felvételt, majd mosolyogva Deonra nézek. Bocs, csibe, a megállapodás az megállapodás. Látom, hogy nem érti, mi van, így még mielőtt megszólalna, gyengéden megcsókolom, majd rávigyorgok.

- Elmúlt tíz óra... a csibéknek ágyban a helye – heccelem őt, majd azért elindítom a filmet, s kicsit lejjebb csúszva a kanapén húzom közelebb magamhoz. Innentől nagyon nem fogom fel a filmet már. Lehunyom szemem, hallgatom, mi történik, de hogy mikor nyom el az álom, arról már lövésem sincs.