Asame vagy ugyanúgy nem ismeri a filmet, vagy nekem csinál kiselőadást azzal, hogy felolvassa a hátoldalán lévő szöveget. Mosolyogva figyelem őt, és a szöveget is igyekszem felfogni, majd bólintok, de ahogy előkészíti a filmezést, úgy látom, igenis nekem szól az egész és ez nem tetszik. Nem akarok olyasmiben részt venni Asaméval, ami neki nem tetszik. Az élete csupa borzalom volt, más rákényszerített akarata szerint, rideg megszokások alapján élt, ellenben én az élet élvezetét akarom neki megtanítani. Mi értelme a létezésnek, ha csak végigrobogunk azon a hatvan-nyolcvan-száz éven? Semmi. A heccelésével nem foglalkozva letelepszem mellé, de meredten őt figyelem. Értem van itt, nélkülem ugyanúgy nem nézett volna be ebbe a szobába, ahogy eddig sem, de ha valami miatt mégis, akkor nem maradt volna bent. De rendben van ez így? Fogalmam sincs, nem tudom eldönteni. Leoltja a villanyt, aztán a tévére figyel, így kénytelen vagyok belenyugodni, hogy áldozatot hoz értem. Egy újabbat. Pedig nem akarom teljesen kifordítani őt önmagából. Szeretném, ha következetes és erős maradna, ha szigorúan megkövetelné tőlem továbbra is, hogy tanuljak, mert ugyan egyenlő felek vagyunk egymás számára, nem azért vett maga mellé, hogy elkényeztessen. Ez csak egy mellékes dolog, a plusz, a bónusz, a ráadás, nem pedig a lényeg. Ha egy mutatós kelléket akar magának, válasszon mást, én kihívásokat akarok. Követelmények és nehézségek nélkül el fogom kezdeni Asamét kizsigerelni. Nem azért, mert nem szeretem, hanem mert túl sok energia van bennem, amit ha nem tudok lekötni, kitalálok magamnak feladatokat, amikkel tutira az agyára megyek az embereknek. Én szerettem itt lenni akkor is, amikor szinte semmit sem kaptam meg, amit kértem, csupán azokat, amikre valóban szükségem volt. Nem tartott sokáig ez az időszak, de élveztem az izgalmat, hogy miképp hajtja majd be rajtam a túlkapásaimat. Szükségem van arra, hogy bizonyíthassak valamit, hogy fejlődjek, hogy előre meneteljek egy bizonyos úton. Ha ő nem ad nekem feladatokat, keresek magamnak, csesztetem azokat, akiket méltó ellenfeleknek tartok, botrányokat kerekítek, extrémebb helyzeteket alakítok ki. Ilyen vagyok.
A film érdekes, nekem tetszik és a levegő is kellemes, de Asame a közepén megállítja a mozit. Felvont szemöldökkel, értetlen pislogok rá. Mi van? Történt valami? Gond támadt? Nem úgy tűnik abból, ahogy visszanéz rám. Jaaa, hogy aludnom kéne a megállapodás szerint! De édes...! Nevetek a dolgon, ám a szívemben szerelmes meleghullámok keletkeznek, amiért ennyire figyel rám. Amint még közelebb húz magához, odabújok Asaméhoz, ám idővel a szuszogása túl egyenletessé válik. Ááááá... Utálok filmet félbehagyni és kétlem, hogy ez a kanapé kényelmes kettőnknek alvás céljára, viszont nem akarom felkelteni se. Akkor most? Némi vacillálás után megfigyelem, percre pontosan hol tartunk a filmben, aztán kedvesen felébresztem Asamét. Finoman megringatom lassú lökéseimmel, a nevén szólítom, majd még az arcát is megsimogatom.
- Menjünk az ágyba – javaslom még mindig ébresztgetve.
A film érdekes, nekem tetszik és a levegő is kellemes, de Asame a közepén megállítja a mozit. Felvont szemöldökkel, értetlen pislogok rá. Mi van? Történt valami? Gond támadt? Nem úgy tűnik abból, ahogy visszanéz rám. Jaaa, hogy aludnom kéne a megállapodás szerint! De édes...! Nevetek a dolgon, ám a szívemben szerelmes meleghullámok keletkeznek, amiért ennyire figyel rám. Amint még közelebb húz magához, odabújok Asaméhoz, ám idővel a szuszogása túl egyenletessé válik. Ááááá... Utálok filmet félbehagyni és kétlem, hogy ez a kanapé kényelmes kettőnknek alvás céljára, viszont nem akarom felkelteni se. Akkor most? Némi vacillálás után megfigyelem, percre pontosan hol tartunk a filmben, aztán kedvesen felébresztem Asamét. Finoman megringatom lassú lökéseimmel, a nevén szólítom, majd még az arcát is megsimogatom.
- Menjünk az ágyba – javaslom még mindig ébresztgetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése