2.

Tatsuki

Shinji most valahogy más… nagyon más. A teste forró, erőtlennek tűnik és a pillantása is valahogy… Könyörgő? Nem tudom megmondani, mit látok a szemeiben, de őszintén megijeszt. Nem maga a látvány, inkább az, hogy valami kurva fontosat kellene megértenem és nem értem meg. Hogy tudnom kellene, mit akar mondani és halvány lila fingom sincs róla. Megkérdezhetném, mit akar, de azt az egy szót is alig bírta kinyögni, ezért nem akarom a beszéddel cukkolni vagy strapálni. Ehelyett óvatosan lefeszítem az állkapcsát és belenézek a szájába, hogy ellenőrizzem a nyelvét. Nem súlyosabb, mint amilyennek egy fél napos nyelvpirszing mellett lennie illik, úgyhogy emiatt nem aggódom nagyon. Hagyom, hogy összecsukja a száját, aztán könnyű csókot lehelek ajkaira és belesimogatok a hajába. Beteg, ez most már kétségtelen, talán megfázott tegnap, vagy én nem egyszerű megfázással küzdöttem, hanem valami fertőző szarral, amit sikeresen átadtam neki. Bármelyik is legyen igaz, rohadtul nem örülök neki, de azért kimászom mellőle és főzök neki friss teát. Míg a víz forr, rajztáblát, papírt és ceruzát kerítek, azzal térek hozzá vissza, majd mindent lepakolok rá.

- Nem vagyok gondolatolvasó, neked pedig most nem nagyon megy a beszéd, ezért ha el akarsz mondani valamit, írd le – kérem őt, azzal felállok az ágyról és a szekrényhez lépek. Alsónadrágot, farmert és egy pólót húzok, vetek Shinjire egy pillantást, aki úgy fest, nem igazán veszi komolyan az ötletem, vagy akarja írásba foglalni, mi bántja, vagy mit akart percekkel ezelőtt még olyan nagyon megosztani velem némán, a tekintetével elmondva. Talán csak arra van szüksége, hogy magára hagyjam. Nem tudom. Mindenesetre visszamegyek a konyhába, miután megkerestem a papucsomat és gyógynövény-keverékes teát készítek neki. Gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, nyugtató és fertőtlenítő hatású főzet, melyet bögrékbe öntök, majd hagyom hűlni, hiszen forrón nem ihatja meg.


Azon gondolkodom, mit adjak neki enni, mert most a nyelve és a betegsége miatt jócskán lecsökkennek a választási lehetőségek. Míg ezen töröm a fejem, elszívok egy cigarettát és lefőzök kávét is. Ezt a kettőt Shinjinek valamennyire mellőznie kellene, úgyhogy önszántamból egyiket sem szolgálom fel neki, így csak a két bögrével térek vissza a szobába. Szegény bekómált, ezért halkan mozgok. Leteszem a két teát az éjjeliszekrényre, majd elveszem a sráctól a lapot, amire nehézkesen felírt pár dolgot, miszerint megalázónak érezte, amit tegnap műveltem vele a vibrátorral. Azt írta, leszarja, ha kikötözöm, megverem, nekem pedig nem egyértelmű, hogy csak eltűri tőlem, vagy nem vallja be, hogy szereti. Pedig ezt jó lenne tisztázni.


Nézem őt egy ideig. Az arca akkor is tetszik, amikor csak alszik, a fájdalom és az élvezet nem tükröződik róla. Hagynom kellene aludni, ezért megigazítom inkább rajta a takarót, Shinji azonban felébred. Csalódtam volna egy kicsit, ha rezzenéstelen marad, noha a betegség és az otthonom nyújtotta biztonságérzet engem is teljesen ki tud ütni. Itt alszom a legjobbakat, anno arra is használtam a kecót, hogy kivonuljak, eltűnjek a világból és végre kipihenhessem magam, mert az a szalonban gyakorlatilag lehetetlen volt. Ha már a kölyök felébredt, leülök mellé és a homlokára nyomom a tenyerem. Jó meleg a feje, szóval lázas.

- Csináltam gyógyteát, idd meg. – És a bögréket megtapogatva a kevésbé meleget a kezembe veszem és fújni kezdem. Forrón kellene meginni, úgy a legjobb, a pirszing miatt ezt azonban most hanyagolni fogjuk. - Azon a részen már rég túlvagyunk, hogy meg akarlak alázni – kezdek beszélni csendesen, s a tőle korábban elszedett lapot visszacsúsztatom a táblára. Míg távol voltam, kicsit elgondolkodtam azokon, amiket leírt és úgy vélem, jobb tisztázni bizonyos dolgokat, ha azt akarom, hogy velem maradjon. Márpedig akarom, ez nyilvánvaló. - Túltetted magad mindkét eseten, vagy legalábbis nekem úgy tűnt – teszem hozzá a mondat második felét, hiszen biztos cseppet sem vagyok az állításomban. - Szeretek úgy bánni veled, mint egy kurvával, de nem tartalak annak – vallom be nyugodtan. - Tisztellek – mondom meg a srácnak egyszerűen, hiszen így van és ezt jobb, ha megjegyzi. Felveszi ellenem a kesztyűt, s nem csak szóban, harcban is, ami azért érdemel némi elismerést, tekintve az erőfölényemet és még csak nem is könnyű legyűrni, ha igazán ellenáll. Tetszik ez Shinjiben. Ráadásul elvisel engem, és állhatatosan, következetesen igyekszik érvényesíteni az akaratát is. - A szexben nekem kevés dolog ellenszenves – de akkor az nagyon és arról a partnerem azonnal tud -, viszont élvezek különféle dolgokat megtenni a másikkal – csak a viszonzás nem igazán fog működni, mert utolsó vérig küzdök az ellen, amit nem akarok. - Nem azért tettem tegnap, amit, hogy megalázzalak – jelentem ki, azzal odaadom Shinjinek a meghűtött teát. Most már jó hőmérsékletű a nyelvének is, így kezdhetem a sajátomat is fújni. Iszik belőle, aztán elfintorodik. Nem értem, miért, szerintem iható. Vagy hiányzik bele némi cukor a srácnak? Nem tűnt úgy, hogy kifejezetten édesszájú lenne. De jobb így, majd szerzek neki fagylaltot vagy shaket, ha édeset akar fogyasztani, az még a nyelvét is hűti.


Némi gondolkodás után félrerakja a táblát, jelezve, hogy nem hajlandó írni. Csak mosolygom rajta egy aprót, mert tetszik, hogy megküzd a fájdalommal; ha nehézkesen is, de szóban akar válaszolni nekem. Nem véletlenül választottam ezt a bolondot.

- Túltettem – feleli röviden. - Ez az egy, amit szívemből gyűlölök – vallja be, mire felsóhajtok. Kortyolok a teámból, aztán leteszem azt az éjjeliszekrényre és feltelepszem mellé az ágyba.

- Miért? - kérdezem meg egyszerűen, nyíltan. Érdekel, tudni akarom. Ha csak idegenkedik, az könnyen kezelhető, hamar leküzdhető, ha viszont mondjuk Kitarohoz köti, az már problémásabb. Sosem kérdeztem tőle semmit, mindig csak megtettem vele, amit akartam, ha kedvére volt, ha ellenére. Mindig úgy csináltam, hogy élvezze, kivéve az első három alkalmat, de azokat a magam örömére tettem meg, nem érdekelt, mit okozok Shinjiben.


Nem mintha annyira ragaszkodnék a különféle eszközökhöz, hogy ne tudjak lemondani róluk, a srác elég változatos szexuális életet tud biztosítani a számomra azok nélkül is, de díjaznám, ha nem lenne problémája semmivel, amit használni akarok épp.

- Maradjunk annyiban, hogy egy rossz tapasztalat következménye - feleli őszintén, és látom rajta, hogy ennél részletesebben nem szeretne belemenni a dologba. Firtatnám a témát, mert érdekel, tudni akarom, igazam volt-e és Kitaro tett-e vele valamit, noha annak már sok éve, annyira azonban nem fontos, hogy megkérdezzem. Ha akarja, elmondja, szerintem egyértelmű, hogy meghallgatom és nem csak ő viseli el az én dühöngésemet, hanem fordítva is így lesz, ha egyszer hajlandó kiadni a fáradt gőzt.


Pár percig ücsörgök mellette, aztán felkelek az ágyból és elkezdem összeszedni a tegnap csak széthajigált dolgokat, mint a ruhákat és eszközöket. A ruhákat a mosógépbe dobálom, majd elindítok velük egy mosást, Shinji úgyse fog egy ideig sehova se menni ebben az állapotban, a lakásban pedig jó idő van és senkit sem zavar, hogy meztelen, ha őt meg mégis, kap a ruháimból. Nagyok lesznek rá, de legalább egy ing bőven elég, hogy lényegében eltakarja a testét. Ezen elvigyorodom, mert a kép megjelenik a szemeim előtt. Az eszközöket megtisztítom, aztán a szobában a helyére teszem őket. A srác megint elaludt, ezért nem zavarom, elveszem a félretett rajztáblát, új papírt kerítek és elkezdem lerajzolni őt az egyik rövid ujjú ingemben. Élesen látom magamban, az arca egy kicsit morcos, szemeiben dac ül, a ruhadarab lóg rajta és eltakarja a farkát, ettől azonban csak még kívánatosabbá válik. Nem tudom, mennyi idő megrajzolni ezt a képet, arra sem tudok figyelni, hogy Shinji megébred-e közben. Nyilván szólna, ha igen, főleg, ha akar valamit, ám mivel nem kér még teát, vagy mást, fel sem pillantok rá. Emlékezetből le tudom rajzolni az arcát, hiszen rengeteget figyelem, a fejemben pedig olyan tiszta a kép, mint egy fotó. A haja kócos, egyértelmű, hogy nemrég kelt, ráadásul bögrét rajzolok a kezébe és abból halvány gőzt, jelezve, hogy még forró benne a kávé és füstölgő cigarettát a szájába, mint a reggeli rutinhoz tartozó elengedhetetlen kelléket. Apropó reggeli rutin… hugyoznom kell.


Ahogy becélzom a vécét, még az éhség is elfog. Mennyi lehet az idő? Kezet mosok, aztán meglátogatom a konyhát. Közel van délhez, így nem csoda, hogy korog a gyomrom. Bármikor is keltünk, rég lehetett. Melegítek a tegnap főzött levesből egy emberes adagot, aztán a szobába viszem egy kanál társaságában. Odabent Shinji az ágyon ül és a rajzomat nézi.

- Hééj! Tedd azt le! – szólok rá élek és harag nélkül. – Még nincs kész!

- Itt hagytad – közli velem egyszerűen, vállát megvonva és felnéz rám a lap felett. Megint nem tudom leolvasni róla, hogy mit gondol, csupán megtippelem magamban, hogy tetszik neki a félkész rajz.

- Nincs más, aki ételt hozzon neked és beléd diktálja, ezért igen, itt kellett hagynom. – Erre elvigyorodik, de nem szól semmit.

- Mindjárt – mondja, azzal leteszi a lapot, kikel az ágyból és kimegy a szobából. Míg a mosdóban van, lepakolom az ételt az éjjeliszekrényre, a bögréjét pedig magamhoz veszem, hogy hozzak még bele teát. Most veszem észre, hogy az enyémet is megitta. Vagy nagyon szomjas volt, vagy nem volt azért annyira rémes szerinte, esetleg érezte, hogy használ, ezért húzta le az én teámat is. Mindenesetre akkor két bögrével hagyom el a szobát, hogy megtöltsem őket és arra érkezzek vissza, hogy eszik.