Jeremy
Tatsuki megjelenik, legalább látom, hogy élnek, legalábbis a lassúságból erre következtetek és talán kicsit meg is lepődöm, mert csak egy fél mosolyt kapok, de olyan furcsát és ez pici meleget csal a lelkembe, amitől egy röpke mosoly fut végig az arcomon. Azonban amit mond, kicsit hirtelen ér, mert... Miért most? Még nincs este. És miért Shinjivel? Nem mintha bajom lenne vele, megölni nem fog, ezt már tudom, csak... amiről szó volt és... De azt kiérzem, hogy ez a nincs apelláta kategória kérés, szóval becsukom az albumot és lekászálódom a szék szélére, és elveszem, amit a tetováló a kezembe nyom. Bólintok, értem és hálás vagyok, bár remélem, nem nagyon lesz szükség a dologra. Fürdés rövid, nincs tusfürdő, szappan, testápoló - pakolom be az infókat az agyamba. Bekenni és kötni, rendben, ezzel nem lesz gond, meg tudom oldani, azt hiszem. Mikor a végére ér, átsuhan bennem valami és... Elgondolkodom, hogy mit tegyek, majd döntök.
- Csak fél perc... - Huppanok le a székről és irány a pihenő, ahol egyrészt lepakolom az asztalra a cuccokat, amiket kaptam, másrészt felszedem a rajzomat, majd visszaviharzom és a kezébe nyomom. Döntöttem, lássa, de ha látja, akkor most tegye. Hülye vagyok, tudom, de erre szükségem van. Aztán ugyanezzel a lendülettel indulok is vissza, előkaparom a hátizsákon és elkezdem belepakolni a cuccot, amire feltétlenül szükségem lesz. Papír és ceruza kerül bele mindenképpen, meg ruha, mert az sem árt. Aztán a tetejére a krémek és az egyéb dolgok, amiket Tatsuki adott. Igazából ez menekülés tőlem, mert nem akartam látni, mi a véleménye, úgyis elmondja, ha akarja, meg hát... Legalább hasznosan töltöttem ezt az időt is, mert seperc alatt összepakoltam a holmim, ami kell és igazából indulásra késszé tettem magam. Annyi mindent meg akartam még kérdezni, de ezek most elnapolódnak, majd máskor, majd, ha visszajön és nincs semmi baja. És legalább Shinjivel is megejthetek egy fél beszélgetést, vagyis… Oké, ha úgy alakul, kérdezek, ennyi. Kicsit elnyújtom a pakolást, igazából már csak ki-be rámolok dolgokat, de effektíve nem csinálok semmit. Nem tudom, miért vagyok lüke, de tudom, hogy úgy viselkedem. Végül nagy levegőt veszek és behúzom a táskát, hiszen indulásra kész vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése