101.

Tatsuki

Olybá tűnik, a kölyöknek bármivel, egy nagyon kicsi aprósággal is lehet örömet okozni. Hogy mi csal mosolyt az arcára, nem tudom, lehet, hogy még nem szokta meg a könnyelműségemet. Majd megszokja, hogy nem igazán aggodalmaskodom, ha nincs rajtam ruha. Csak akkor ciki, amikor nem várt vendég toppan be, de ez szerencsére ritka. Az emberek tanulékonyak, idővel rájönnek, hogy érdemesebb érkezés előtt rám csörögni, különben én is meglepem őket pár ínycsiklandó finomsággal.


Egy perc? Jó, az kibírható. Jól beijedt, ahogy láttam, hogy Shinji viszi el. Nem tudom, mit parázik, a srác teljesen nyugodt, kimért és logikus viselkedésű. Most rápillantok, s megmosolyogtat, mert a szokott tekintetével figyel mindenre, miközben dohányzik. Jó, hogy eljött... Sokkal jobban érzem magam és a beszélgetésünk is lendített rajtam, méghozzá nem is kicsit. Aztán Jeremy is a kezembe nyom valamit, ami újabb löketet ad. Miközben utána lépdelek, Shinji mellett elhaladva megmutatom neki. Nem csak jó munka, de elég kifejező is. Szerintem érti, mit szimbolizál a két sárkány és egy halvány mosoly is a szájára ül. Végül megállok az ajtóban, még egyszer, tüzetesebben végigmérem a lapon található ábrákat, aztán vigyorogva figyelem a tökalsót, míg pakol.

- Nem túlélőtúrára mész – vetem oda neki nevetve. - A szükséges felszerelés a tőlem kapott csomag és maximum egy váltás ruha, de persze azt cipelsz, amit akarsz – mondom neki mulatva rajta. - Majd később úgyis tapasztalod, hogy mennyire kevés dolgot tudsz magadnál tartani. Táskát például csak kicsit, különben hátráltat, így hát minden, amire szükséged van, a ruhád alatt kerül elhelyezésre. Az ihlet pedig nem csak jönni tud, kérni is lehet és visszatartani, vagy elutasítani is – teszem hozzá szinte játékosan, azzal odalépdelek hozzá. - Kis hülye – szólalok meg, aztán megsimogatom a fejét alaposan összeboronálva a haját. - Szép munka, látszik rajta, hogy rengeteget foglalkoztál vele. A szín életet adott a sárkányoknak, kifejezőbbé tette őket, és már a tegnapihoz képest jobb vagy magadnál. Egyelőre ezt az odafigyelést igénylik a munkáid, mert ha gyakorolod a rajzaid kimunkálását, nem csak fejlődsz, de beléd rögzül, rutinná válik, ami most még hosszú idő alatt megy csak. Viszont van egy komoly hibája. Hol a névjegyed? - kérdezem meg szigorúbban. - Ha alkotsz, fémjelezd! Ez a tiéd – jelentem ki most igazán szigorúan, hogy a fejébe véssem ezt a fontos alapszabályt, s közben az orra elé mutatom a művét. - Legyen rajta valamilyen módon ennek ténye, különben bárki, aki kiveszi a kezedből, azt mondhatja, hogy az övé! Ragaszkodj ahhoz, ami a tiéd, mert védened kell és ennek legegyszerűbb módja, ha mindenkinek a tudatába vésed! Az aláírásod, a munkastílusod, az eszközeid mind téged jellemeznek, és ha erős a jellemed, a gyengéket már visszatartod attól, hogy támadási felületet keressenek rajtad – magyarázom el neki. Igen, tudom, hogy egy rajzról beszélek és remélem, Jeremy érzi, hogy nem csupán arról, hanem sokkal többről. Az alvilági hozzáállás fontos, amihez hozzátartozik, hogy ami a miénk, azt megvédjük. Nem azért, mert nem tudunk nélküle élni, hanem azért, mert a helyünk lényeges szempont, amit igenis meghatároz, mit hogy kezelünk.