Rendben, akkor Remynek fogom szólítani, amikor egy alvilági van a közelünkben, vagy csak a gyanúja felmerülhet, hogy nem kívánt fül is hallhatja a nevét. Persze meg kellene vele beszélnem, mi legyen az adataival, de egyelőre ez várhat. Ahova megy, ott biztonságban lesz, Asame sosem fukarkodott a biztonság dolgában, ezért annál biztosabb helyet nem is biztos, hogy tudnék mondani. Azt is tisztáztuk, hogy amikor a kölyök hallgat, az nála normális, így hát kimerültünk a témákból, s mennék, hogy végre megmosakodjak, felöltözzek és lefeküdjek egy pár órára, de Jeremy az oldalamhoz bújik. Kis hülye ez is és egyikünknek sem lesz jó, ha így folytatjuk, mégsem lököm el őt. Nem tudom, hogy fél-e, vagy más miatt keres menedéket a karom alatt, de én vállaltam ezt az egészet, és ki fogok tartani. Méltó utódommá teszem és nem érem be félmegoldásokkal, vagyis elintézem, hogy Deonnal soha ne kelljen miattam harcolniuk. Aztán hogy mi lesz, ha ez a buta tökalsó minden elhatározása ellenére belém esik... nem tudom. Tényleg nem. Számítok erre, mert ilyen szeretetéhes és impulzív típus, egyszerűen biztos vagyok benne, hogy ha még most nincs is fülig telve miattam, hamarosan lesz. Komolyan nem értem, mit eszik rajtam, de hogy odavan értem, az szemmel látható. Átfogom Jeremyt a jobbommal, keserűen elmosolyodom és felnézek Shinjire, mintha azt üzenném neki: erről beszéltem neked. És tudom, hogy mindent ért.
Nevetséges ez az egész. Mindenestől az. Attól, mert ilyen gyorsan és nagyon megváltozott a hozzáállásunk, attól, hogy ennyire rövid idő alatt kialakult közöttünk valamiféle kedvellek-kötődöm-hozzád-féle kapcsolat, attól is, hogy mennyi néma ígéretet tettünk egymásnak és milyen sokra értékeljük a másikat, és azért, mert anélkül fogok a meztelen testemhez egy számomra nagyon is vonzó kölyköt, hogy meg akarnám dugni. Nem, nem múlt el semmi, ugyanúgy tudnám kívánni Jeremyt, csak most ki vagyok elégülve és nem csak testileg, így pedig nem kell más. Erre gondolt Shinji, mikor azt mondta, „nincs gusztusa máshoz”? Fingom sincs.
- Jól van – nyugtázom ennyivel azt, amit elmond a szótlanságáról, aztán biccentek neki a testőr fele, jelezve, ideje indulnia. Én nem mozdulok, csak váltok Shinjivel egy mindent megbeszélős, utolsó pillantást, aztán nézem, ahogy elhagyják a szalont. Magamra maradok.
Milyen furcsa egyedül...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése