- Effektíve nem felajánlotta, hanem megkérdeztem és igent mondott – mondom csendesen. Kihagyom előle a mesét, meg azt is, hogy Tatsuki ment egy kört. Nem hiszem, hogy ez jót tenne most. Ráadásul ez a dolog nagyon meglepte Deont, szóval most lehet, túl sokat sikerült elárulnom. Ami tuti, hogy nem lett könnyebb a dolog most, meg kell gondolnom, mit csinálok, vagy mit nem. Ráadásul ha jól érzem, akkor még nem döntötte el, hogy utál vagy sem, így pedig nincs könnyű dolgom. Remek.
Elmosolyodom.
- Inkább mondjuk azt, hogy kikuncsorogtam, vagyis addig szugeráltam éhesen és vágyakozva, amíg nem kaptam egyet. Azóta meg, ha kértem, kaptam, bár most már van sajátom is, szóval ez volt a lényeg – mondom vigyorogva. Jobban oda kell figyelnem, hogyan fogalmazom meg a dolgokat, mert látom, Deonnak az is nagyon számít. - Mély víz volt, az biztos, de... meg is könnyebbültem tőle – vallom be. – A bátyám nem állt valami közel hozzám, persze megvolt a családi kötelék, de gyűlöltem és undorodtam tőle. Szóval ilyen szempontból kívántam is azt, ami történt, csak feldolgozni nem igazán ment, főleg a tényt, hogy gyilkoltam. De azóta azt hiszem, megbarátkoztam a dologgal, bár volt vele gondja Tatsukinak – vonom meg a vállam. Ez gyenge pont volt, az biztos, de már túlvagyok rajta, azt hiszem, véglegesen. Ahogy sok más dolgon is.
Aztán változik a hangulat és minden egyéb. Deon ideges, nem tudom, mi járhat a fejében, de felpattan és körözni kezd. Ezt én is így szoktam, szóval tudom, hogy cselekvés követi. És valóban, Deon a telefonért nyúl, nem zavartatja magát, ellenben hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Tatsukival beszél. Hát vagy meg fog nyúzni a tetováló, vagy fogalmam sincs, mi lesz, ha egyáltalán kijutok innen élve, mert még ebben sem vagyok teljesen biztos. Talán hülyeség, de tartok tőle, hogy Deonnal ebből ellenségeskedés lesz. Egyre inkább érzek valami feszültséget és talán némi féltékenységet is köztünk. Én már túlléptem azon, hogy féltékeny legyek rá, elfogadtam a feltételeket, ennyi. De vajon ő is képes lesz erre? Vagy leírtam magam? Gondolom, Tatsuki kinyomja a telefont, amitől még idegesebb lesz Deon, lassan fel fog robbanni, ha így folytatja, és újra telefonál. Nem tudom, kit hív, de Bakari jelenik meg. Biccentek neki, tőle még mindig tartok egy kicsit, aztán rejtélyes utasítás kíséretében távozik. Remek. Deon menekülne, látom a mozdulataiban, ellenben nem talál megfelelő okot és ezzel lehetőséget kapok, hogy kérdezzek, márpedig fogok.
- Mégis mire készülsz? – Nincs él a hangomban, de tudni szeretném, hogy mit akar tenni. Meg azért valamennyire jó lenne belelátni ebbe az egészbe, mert nagyon nem tetszik nekem ez a dolog. Érzem, ahogy felfutnak a homlokomra a ráncok és most már kezdek idegessé válni. – Mi az, amit elárultam neked ezzel és ami miatt ennyire kiakadtál? És mi az, amit nem akarsz megosztani velem? – Nem kell válaszolnia, nem követelve kérdezek, mert akkor tuti nem kapok választ, egyszerűen csak felsorolom azt a pár kérdést, ami érdekel és eldönti, hogy mire válaszol, vagy mire nem. Nem fogom kötelezni, nincs is miért, nem vonhatom felelősségre és nem is célom, de van, amit nekem is tudnom kéne és szerintem ezt ő is be kéne, hogy lássa. – Mit intéz most Bakari? – teszem még hozzá őt figyelve. Ha akar, elmenekülhet, mert van rá lehetősége, ő van otthon, esetleg válaszolhat is, ha akar, ha meg nem, akkor azt is mondhatja, nem fogok semmit ennél jobban firtatni, nem az én dolgom ezekben dönteni, de amit tudnom kell, azt örülnék, ha megosztaná velem.
Aztán változik a hangulat és minden egyéb. Deon ideges, nem tudom, mi járhat a fejében, de felpattan és körözni kezd. Ezt én is így szoktam, szóval tudom, hogy cselekvés követi. És valóban, Deon a telefonért nyúl, nem zavartatja magát, ellenben hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Tatsukival beszél. Hát vagy meg fog nyúzni a tetováló, vagy fogalmam sincs, mi lesz, ha egyáltalán kijutok innen élve, mert még ebben sem vagyok teljesen biztos. Talán hülyeség, de tartok tőle, hogy Deonnal ebből ellenségeskedés lesz. Egyre inkább érzek valami feszültséget és talán némi féltékenységet is köztünk. Én már túlléptem azon, hogy féltékeny legyek rá, elfogadtam a feltételeket, ennyi. De vajon ő is képes lesz erre? Vagy leírtam magam? Gondolom, Tatsuki kinyomja a telefont, amitől még idegesebb lesz Deon, lassan fel fog robbanni, ha így folytatja, és újra telefonál. Nem tudom, kit hív, de Bakari jelenik meg. Biccentek neki, tőle még mindig tartok egy kicsit, aztán rejtélyes utasítás kíséretében távozik. Remek. Deon menekülne, látom a mozdulataiban, ellenben nem talál megfelelő okot és ezzel lehetőséget kapok, hogy kérdezzek, márpedig fogok.
- Mégis mire készülsz? – Nincs él a hangomban, de tudni szeretném, hogy mit akar tenni. Meg azért valamennyire jó lenne belelátni ebbe az egészbe, mert nagyon nem tetszik nekem ez a dolog. Érzem, ahogy felfutnak a homlokomra a ráncok és most már kezdek idegessé válni. – Mi az, amit elárultam neked ezzel és ami miatt ennyire kiakadtál? És mi az, amit nem akarsz megosztani velem? – Nem kell válaszolnia, nem követelve kérdezek, mert akkor tuti nem kapok választ, egyszerűen csak felsorolom azt a pár kérdést, ami érdekel és eldönti, hogy mire válaszol, vagy mire nem. Nem fogom kötelezni, nincs is miért, nem vonhatom felelősségre és nem is célom, de van, amit nekem is tudnom kéne és szerintem ezt ő is be kéne, hogy lássa. – Mit intéz most Bakari? – teszem még hozzá őt figyelve. Ha akar, elmenekülhet, mert van rá lehetősége, ő van otthon, esetleg válaszolhat is, ha akar, ha meg nem, akkor azt is mondhatja, nem fogok semmit ennél jobban firtatni, nem az én dolgom ezekben dönteni, de amit tudnom kell, azt örülnék, ha megosztaná velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése