110.

Deon

Elnyúlok az ágyon, hogy az éjjeliszekrényről elvegyem a hamutartót, majd én is elkényelmesedem és azt tartva, dohányozva figyelem a srácot. Úgy látom, nem kérdeztem tőle egyszerű dolgokat, mert alaposan végiggondolja, mit mondjon. Remélem, tudja, hogy Tatsukit is meg fogom kérdezgetni és ha eltér a kettejük előadása, jócskán esik majd a népszerűségi indexe. Egyelőre nem tudom, kedvelem-e Jeremyt, vele nem annyira könnyű, mint Kazuval vagy Yoruval. Valahogy kettejükről azonnal tudtam, hogy bírom őket, hiszen Kazu jófej volt velem, Yoru meg túlságosan érdekelt.


Pofákat vágok, míg a srác mesél. Az például kifejezetten meglep, hogy bizonyos szinten kurva volt. Nem mintha az nem lepne meg, hogy Jeremy megölte a saját bátyját. Hát... Tatsuki nem lopja az időt, máris rengeteget tanította ezt a srácot, ha a halállal való megismerkedést már most elintézte. Ráadásul nem is akárkivel... Kemény. Aztán csak sikerül überelnie ezeket Jeremynek azzal, hogy tetoválni is tanítja őt Tatsuki.

- Komoly – nyögöm. - Nem tudok róla, hogy valakinek is felajánlotta volna, hogy megtanítja tetoválni – ismerem el magam elé meredve. Ezek szerint a pirszingesem nagyon nagy terveket szőtt, amikről majd alaposan meg kell kérdezgetnem. - Azt pedig, hogy Tatsuki egy biztos és stabil pont, nem csak te érzed, én is teljes biztonságban érzem magam mellette – vallom be. Elgondolkodom a hallottakon, közben szívok pár slukkot is.


Eszembe jut az, amikor én léptem be először a szalonba. Engem is lenyűgöztek a képek, noha akkor még sokkal több volt a fénykép tetoválásokról és pirszingekről, mint a rajzokról.

- Elég merész vagy – jegyzem meg elmosolyodva. Pénz nélkül tetoválást kérni Tatsukitól, na az a komoly...! - Csórtál?! - rikkantom kikerekedő szemekkel. Még én sem mertem lopni attól a pasastól, egyszerűen láttam rajta, hogy kinyír, ha megteszem és csodálkozom, hogy Jeremy él és lehetőségeket kapott azután. Valszeg nagyon jól játszott, sz'val lehet, nekem is meg kell fontolnom, mennyire eresztem el magam. Hozzászoktam, hogy a környezetemben mindenki pacsis, holott a legtöbben nagyon is veszélyesek.


Halvány mosoly kúszik az arcomra, amikor arról mesél, hogy abnormálisan reagál dolgokra.

- Nem szokatlan neki, hogy valaki abnormálisan reagál – jelentem ki vigyorogva. Úgy fest, Tatsukit kedvelik az idióták. Most sajnáljam? Egy nagy szart, szerintem komolyan bírja a fajtánkat. Bár a hiszti eddig csak tőlem volt elviselhető a számára, úgyhogy kezdek féltékeny lenni erre a srácra. Valamit nagyon tud és az, ahogy a pirszingesem bánik vele, komoly kérdéseket vet fel szerintem.


Újabb mosoly jelenik meg a számon, mert tetszik, hogy Jeremy olyasmin gondolkodott, hogy hogyan kell velünk viselkednie. Szerintem ha ezt említette Tatsukinak, kiokította őt rendesen. Vicces szitu lehetett, ha volt ilyen. Ha meg nem, akkor is jó elkalandozni ezen. Persze közben arra is figyelek, amit mesél a srác és arra, ahogy meséli, mert minden információ nagyon fontos lehet a számomra. Következtetéseket szűrök le vele kapcsolatban, amik aztán vagy cáfolásra, vagy megerősítésre kerülnek, így lassan megismerem Jeremyt. Őszinte és érzelmes, ami nekem tetszik benne. Elég jól adja el magát, még azt sem érzem puncsolásnak, hogy elárulja, sajnálta, hogy nem volt alkalmunk megismerkedni a szalonban. Én is kíváncsi voltam rá, de lekötöttek más dolgok, most viszont sokkal jobban el tudok vele beszélgetni, még az idő sem köt minket, ahogy a táskájából látom.


A srác közlékeny is és erős is, az emberi alapjai is megvannak, de képes embertelen is lenni. Azt hiszem, én is kezdem meglátni benne, ami Tatsukinak szemet szúrhatott. Ha Jeremy tényleg annyira jó, hogy a pirszingesem annyi mindennel szolgáljon számára és ilyen gyorsan tanítsa, akkor nagyon meg kéne tudnom, mégis mik a szándékaik, mert valami gáz van itt a háttérben, ami úgy egy év múlva, legkésőbb másfél év múlva be fog robbanni. Ez rohadtul nem vidít fel, s mivel a cigim végére értem, most beledöfök a csikkel a hamutálba és szétpasszírozom a sikáló mozdulat közben az egészet.

- Elég komoly vizsgát teljesítettél nagyon jó eredménnyel – árulom el komolyan neki, bár nem hiszem, hogy ezzel nincs tisztában. - A halál az alvilágiak egyik nagyon kemény leckéje. Az sem mindegy, hogy megölik az erre választott személyt, vagy neked kell végezned vele, hiszen az utóbbi sokkal nehezebb, mivel általában olyan áldozatot választanak a mesterek, aminek a halála alaposan átdolgozza a tanítványt – folytatom csendesen, az ajtót bámulva. - Korai lecke volt, nem csoda, hogy kiakadtál tőle. Te nem vagy alvilági, vagyis nemhogy a mély vízbe dobott be Tatsuki, de egyenesen egy olyanba, ami tele van ragadozóhalakkal – értékelem elgondolkodó hangon a hallottakat.


Önkívület... Vagyis Jeremy alkalmas arra, hogy beültetéseket is kapjon. Ez az egész egyre feszültebbé tesz. A srác elég kedvelhető, korrekt és az őszintesége nagyon tetszetős a számomra, ám túl jól veszi az akadályokat. Nem hiszem, hogy át tudná baszni Tatsukit, azért a tetoválómesternek megvan a szimata a kémekhez, azt viszont igen, hogy gondok lesznek hármunk közt, ha az a mocsadék megpróbál helyettesíteni engem. Tudom, hogy mindent nem vehetek át, annak például kifejezetten örülök is, hogy a szalonba lehet, hogy talált valakit, de azért ne higgye, hogy kizárhat bizonyos dolgokból. Kétlem, hogy Jeremyt helyettem tanítja, az viszont bosszant, hogy máris ennyi mindenre. Vagy kibaszott nagy gáz van, s Tatsukinak sietnie kell, vagy még azelőtt akar mindent összehozni, hogy gyanút fognék.


Beszéltünk jó fél éve a második hibáról... Hogy még egyszer nem bocsátanám meg neki, ha ellenem tenne, hiába szeretem, hiszen a törvény az törvény, s mind a becsület útján akarunk járni valamilyen formában. Akkor nagyon úgy tűnt, hogy készül arra a második hibára, hiába szedáltatta magát, én pedig reménykedni kezdtem, hogy lemond a halálról, mikor Shinjit felhívta a lakására a születésnapján és egyre csak erősödött bennem a remény, hiszen azóta is együtt vannak és valahogy mindig erősebbnek tűnik a kettejük kapcsolata. Shin meg tudja tartani Tatsukit, van benne annyi erő, határozottság és makacsság, hogy képes legyen rá. De mi van, ha a pirszingesem átveri a fejét? Ha azért nem mond semmit, mert nincs miről, hiszen számára Shinji tényleg csak szexpartner? Sosem lehetek benne egészen biztos...


Felugrom az ágyról és idegesen körbejárok a szobámban. Közben váltok zenét, mert túl régóta időzünk a Shadowson, s nem illik a hangulatomhoz sem már. Az Escape már inkább, Craig Amstrong valami fantasztikusat alkotott ezzel a számmal és most igazán érzem a hangulatot is hozzá. Járok egy újabb kört, aztán felkapom a Nokiámat.

- Sorry, de telefonálnom kell – közlöm Jeremyvel, s már hívom is Tatsukit. Hosszan csöng ki, mire morogni kezdek, mégis felveszi.

- Na mi van? - kérdez bele elégedetten. Szóval számított rá, hogy belátható időn belül keresni fogom.

- Ráeszméltél az idő múlására, vagy hova a faszba sietsz? - kérdezem meg tőle durván, de ő csak belenevet a telefonba. - Cseszd meg, tudod?! Idén még egy száz százalékos döntést sem hoztál, úgyhogy ideje lenne leülünk végre normálisan beszélgetni egymással, mint régen! - ugatom. Felesleges félrevonulnom, a hangerő miatt úgyis kihallatszódna, mit mondok.

- Csillapodj! - kér még kuncogva. - Mi bajod? Nem tetszik Jeremy?

- Te valamit kurvára sumákolsz, az nem tetszik. Van más is azon kívül, amit a szalonban megbeszéltünk? - kérdezem meg, mire hallgatás a válasz. - Tatsuki, válaszolj!

- Majd később. - És kinyomja a telefont. Megáll bennem az ütő is, s a düh nemhogy eluralna, de kiszalad belőlem. Most mi a faszt csináljak?!


Zsebre vágom a mobilomat, aztán Jeremy felé fordulok. Alaposan végigmérem, végiggondolok pár lehetőséget, majd döntök. A laptopomhoz ugorva felkapom Kapcsot.

- Gyere a szobámba! - kérem és egyszerre parancsolom Bakarinak az idegességtől, s bontom a vonalat. Most nem érdekel a srác, sokkal fontosabb, hogy időben és jó lépéseket tegyünk, magyarázni ráérünk később. Nem kell sokat várnom a férfire, rövid kopogtatás után magabiztosan belép és biccent nekem. - Levontuk a következtetéseket Tatsukival kapcsolatban múltkor, emlékszel? - Újra biccent. - Na, akkor most járj úgy el, ahogy megbeszéltük!

- Megtudtál valamit? - kérdezi keményen, miközben pillantásával Jeremyre bök.

- Nem – válaszolom megrázva a fejem. Már ismerjük egymást Bakarival, így tudja, hogy csak Jeremy előtt nem akarok dolgokat elmondani. - Shinji ne tudjon semmit! - parancsolom, ezzel útjára bocsátva a férfit. Rábólint, s távozik, én pedig nehéz szívvel ballagok a laptopomhoz, hogy megnézzem, mennyi az idő. Még nem telt el annyi, hogy kimossam a hajamból a páclevet, így nem tudok megmenekülni Jeremy várható kérdései elől. Magamtól nem mondok semmit, amúgy is kattog az agyam, de nyilván látszik, hogy ideges vagyok. Sosem tudom titkolni az érzéseimet.