- Oh, hogy nektek már bandátok is van, értem – nevetem el magam. Kezdek feloldódni Deon mellett és már nem parázom annyira Asaméval való találkozásom miatt sem. Sokkal könnyebb most a lelkem. – A számodat meg megköszönöm, ígérem, nem foglak zaklatni, csak néha telefonálok hajnalban, jó? – nézek angyalian, majd megint elkuncogom magam. Szóval settenkednek, ám ekkor belefutunk Shinjibe és most én sem tudom visszafogni a nevetésem, ugyanakkor ahogy Shinji ránk néz, na jó, kezdünk kicsit túlmenni a határon, azt hiszem. Legalábbis én tuti, úgyhogy megemberelem magam egy kicsit, de aztán Deon végső, elhadart szövege csak kicsal még egy nevetést belőlem. Na jó, rohadt dolog, de elképzelem Shinjit bejárónő ruhában és ettől nem tudom visszafogni a nevetést. Bár lehet, nem ártana.
Így jutunk el az ebédlőig, ahol Asame már vár minket a macsesz társaságában. Helyet foglalok a maradék helyen és egy kicsit szorongani kezdek megint, főleg, hogy hát ez nem a kedvencem, sőt... Na mindegy, majd megoldom. Elmosolyodom, mikor a macska is kap a levesből, ez nálam fontos dolog. Természetesen jó étvágyat kívánok és felemelem a kanalam. Ez nem lesz egyszerű menet, de Deon megelőz szerencsére. Félszeg mosollyal nézek rá, majd Asamera, én tényleg nem akarom megbántani de... utálom.
- Akkor esetleg most kihasználnám az alkalmat és a levest kihagynám – mondom csendesen, le is téve a kanalat. Lehet, meg kéne kóstolnom, de hányingerem van tőle. Tudom jól, akárki készítette, eddig ez volt, szóval most meg sem kockáztatom a dolgot inkább. De azért nem érzem jobban magam ettől most, és talán egy kicsit még idegesíteni is fog, de majd túlteszem magam rajta. Már ha Deon yakuzája nem fejez le helyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése