Elmosolyodom és mivel a fejem a helyén marad, így annyira nincs gáz, legalábbis tényleg remélem, hogy nincs.
- Amúgy sem hiszem, hogy Tatsuki annyira jól járt volna velünk. – Rákacsintok Deonra egy félmosollyal. Egyikünk sem könnyű helyzet, szóval van velünk gond bőven, amivel szerintem a tetováló is szembesült. Az meg, hogy mit eszünk, a legkevesebb. Aztán képtelen vagyok nem elnevetni magam és tettetett ijedséggel nézek fel Deonra, majd Asamera. – És melyikőtök lesz az, akitől jobban kell félnem? – kérdezem meg. Most már tényleg kezdek feloldódni és jobban is érzem magam, mert Asame annyira nem hideg, mint először, ami nekem fontos, nem tudom, miért, de fontos. Aztán megint feljön ez a belső kör dolog, amit még mindig nem tudok teljesen elhelyezni. Valszeg ők lehetnek azok, akiknek a neveivel Tatsuki is dobálózott rendesen és nem nagyon tudtam őket hova tenni, de semmi gond, majd kifaggatom Deont, már ha hajlandó elmondani ilyeneket.
Ahogy a többiek is végeznek, vagyis inkább megszabadulnak a levesüktől, elkezdem beszerezni a másodikat magamnak is. Most döbbenek rá, hogy fogalmam sincs, mikor ettem utoljára, de most már kezdtem éhes lenni. Ami vicces, hogy megint nem éreztem, csak most, mikor az első falat kaját sikerült magamba tenni. Mindegy, már nem akadok fenn ilyeneken, hülye vagyok és kész, ennyinek kell elkönyvelni a dolgot. Ugyanakkor megmosolygom a szópárbajukat, ahogy azt is, hogy Asame pillanatok alatt csal pírt Deon arcára, de a kölyköt sem kell félteni. Szerintem ezek megennék egymást, ha nem lennék itt. Vicces, ahogy képesek egy macskán ilyet produkálni, de egész kellemes most a légkör és jó így nekem, miközben burkolom befelé a kaját. Kezdek megint habzsolni, ezért próbálom visszafogni magam, de így szoktam. Fumiko mindig azt mondta, hogy nem kell belefulladnom a kajába, nem veszi el senki, de ehhez szoktam hozzá otthon, ezért teljesen természetes, hogy amíg kaja van előttem, addig csak nyelek és pakolok, mert otthon sosem volt egyértelmű, hogy nem veszik el, vagy egyáltalán nyugiban be tudom fejezni. Nem szólalok meg, de figyelek és az apró dolgokat próbálom megragadni, mint mindig, miközben próbálok nem úgy enni, ahogy szoktam, de ettől nem lesz könnyebb a dolog, pláne, mikor zavarban is vagyok valamennyire, bár már annyira nem feszengek, mint az irodában, valahogy könnyebb ez a helyzet most már.
Ahogy a többiek is végeznek, vagyis inkább megszabadulnak a levesüktől, elkezdem beszerezni a másodikat magamnak is. Most döbbenek rá, hogy fogalmam sincs, mikor ettem utoljára, de most már kezdtem éhes lenni. Ami vicces, hogy megint nem éreztem, csak most, mikor az első falat kaját sikerült magamba tenni. Mindegy, már nem akadok fenn ilyeneken, hülye vagyok és kész, ennyinek kell elkönyvelni a dolgot. Ugyanakkor megmosolygom a szópárbajukat, ahogy azt is, hogy Asame pillanatok alatt csal pírt Deon arcára, de a kölyköt sem kell félteni. Szerintem ezek megennék egymást, ha nem lennék itt. Vicces, ahogy képesek egy macskán ilyet produkálni, de egész kellemes most a légkör és jó így nekem, miközben burkolom befelé a kaját. Kezdek megint habzsolni, ezért próbálom visszafogni magam, de így szoktam. Fumiko mindig azt mondta, hogy nem kell belefulladnom a kajába, nem veszi el senki, de ehhez szoktam hozzá otthon, ezért teljesen természetes, hogy amíg kaja van előttem, addig csak nyelek és pakolok, mert otthon sosem volt egyértelmű, hogy nem veszik el, vagy egyáltalán nyugiban be tudom fejezni. Nem szólalok meg, de figyelek és az apró dolgokat próbálom megragadni, mint mindig, miközben próbálok nem úgy enni, ahogy szoktam, de ettől nem lesz könnyebb a dolog, pláne, mikor zavarban is vagyok valamennyire, bár már annyira nem feszengek, mint az irodában, valahogy könnyebb ez a helyzet most már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése