127.

Deon

- Értem. - Teljesen más életet élt, mint én, máshogy kellett kezelnie a problémáit. Én sosem tudtam elfojtani az érzéseimet, csak úgy tettem, mintha nem lennének, amíg nem voltak túl erősek. Aztán robbantam, mint egy pokolgép, ordítottam, ütöttem, rúgtam, haraptam, ráborítottam asztalokat emberekre, mint egy szélvész. Ha meg sírni kellett, inkább elfutottam, de az ritka volt, inkább dühös lettem. Elvigyorodom, mikor meglátom, mennyi cukrot pakol a teájába. - Tessék, ennyit arról, hogy valami csak édesen iható. - Már megy is Asaménak a fricska, mert nem bírom ki, hogy ne. Sokszor szívat azzal, hogy tejes, kávé ízű szirupot iszom, pedig nem. Oké, az övéhez képest annak tűnik, de azért az elég túlzás. Szó nélkül hagyja az oltásomat, szerintem már megszokta, hogy mindig ezzel piszkálom, ahogy fordítva is, én mégis időnként előveszem. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem lehet szeretni az édeset. A teát is ugyanígy megcukrozom, ám például láttam két elmebeteg esetet is menzán. Az egyik srác megcukrozta a krumplipüréjét, a barátnője meg a rántott húst. Azt hittem, elhányom magam. Azért vannak dolgok, amik csak sósan, vagy natúrban finomak. - Sikerült amúgy befejezned a munkát? - kérdezem meg komoly képpel Asamét, s igyekszem nem elvigyorodni. Bár úgyis tudja, hogy én küldtem rá a macskát, amelyik mire elszívom a cigimet, befejezi a mosdást és kényelembe helyezi magát az ölemben. Simogatom Shabut, ő pedig fordítja a fejét, hogy az álla alatt és a nyakát is, meg a pocakját se hagyjam ki a szórásból.

- Valaki határozottan igyekezett hátráltatni – mondja, miközben jelentőségteljesen az ölemben doromboló Shabura pillant, én pedig elvigyorodom -, de végül használt neki a fenyegetés, hogy ha viselkedik, nem rakom ki – árulja el. Tehát a mocsadék végül betelepedett az ölébe és hagyta befejezni a munkát. Jól van, jó cica. Dicséretképp megvakargatom a füle tövét, mire oda-odacsap a fülével. Ilyenkor olyan cuki, úgy bírom! Na jó, most nem szívózom vele is, inkább felkortyolom a kávémat, s közben írok egy sms-t Shinjinek: „Csak az én társaságom viseled most el, vagy a nyakadba varrhatom Jeremyt, míg megbeszélünk valamit Asaméval? Ő akar veled beszélni, azért kérdem.”.