Elvigyorodom azon, ahogy Deon beleszív a cigimbe, hiszen tényleg élvezetként fogyasztja és ez valahol tetszik, majd elkuncogom magam és letüdőzök egy újabb adagot Asaméjéból.
- Tudom, hogy jó – vigyorgom. – Levendulás, meg valami gyógynövényes cumó is van benne, de szerintem pazar, imádom – mondom vigyorogva, mert ez tényleg így van. Oké, mellékesen Ikura is emlékeztet, de az már rég elhalványult, ez inkább tényleg a megnyugtatásomra szolgál. – Lehet, hogy felfrissít, csak eddig nem nagyon volt rá lehetőségem – vallom be csendesen. – Otthon nem nagyon engedhettem meg magamnak kitöréseket, mert csak rosszabb lett, másnál meg... Hát érted - zárom rövidre a végét inkább. – Így inkább elfojtottam, vagy a dohányzásban kerestem menedéket, egy darabig működött, aztán nem. – Igazából meglep, hogy már egyáltalán nem zavar Asame jelenléte. Nyíltan ki tudok mondani dolgokat és ez jólesik, bár nem tudom, miért, de jó érzéssel tölt el. Közben megkapom a teám is, amit illendően megköszönök, majd telepakolok cukorral, az csak édesen jó.
Megmosolygom a macsesz megérkezését. Szép állat, az már egyszer biztos és mindkét fél részéről el van kényeztetve, azt látom. Mert Asame ugyanannyira kedves vele, mint Deon. Bár ami azt illeti már nem tudom, miért voltam annyira ideges attól, hogy a yakuzával kell találkoznom, nem is olyan vészes a dolog. Néha fel-fel pislantok rá, de nem akar megölni a pillantásával, meg hát egy csomó mindent megenged nekem. Már azon sem problémázom, hogy tegezni vagy magázni kell-e, ahogy jön, így adom a dolgot. Szívok egy utolsót, majd elnyomom a csikket és nekilátok a teaszertatásnak. Most lehet, hülyének fognak nézni, de van, amit nem tudok levetkőzni. Kettőt jobbra kavarok, majd kettőt balra, így hűtöm a csészében a teát. Odafigyelek mindenre, még arra is, hogy a kis örvény a közepén megfelelően kanyarodjon, mert az sem mindegy. Húsz jobbra és húsz balra után kortyolom az elsőt, majd újabb húsz jobbra és húsz balra következik. Aztán pedig kiveszem a kanalat és letámasztom a szélén, majd most már nagyobbat kortyolok az édes löttyből. Tökéletes, mire szétolvad egy mosoly az ajkaimon. Igazából közben azt is elfelejtem, hogy nézőközönségem van, ez valami olyan, amit nem tudok kihagyni, így inkább kizárom a külvilágot belőle. Az sem baj, ha lehülyéznek, elviselem, ellenben ez valamiféle tradíció nálam.
Megmosolygom a macsesz megérkezését. Szép állat, az már egyszer biztos és mindkét fél részéről el van kényeztetve, azt látom. Mert Asame ugyanannyira kedves vele, mint Deon. Bár ami azt illeti már nem tudom, miért voltam annyira ideges attól, hogy a yakuzával kell találkoznom, nem is olyan vészes a dolog. Néha fel-fel pislantok rá, de nem akar megölni a pillantásával, meg hát egy csomó mindent megenged nekem. Már azon sem problémázom, hogy tegezni vagy magázni kell-e, ahogy jön, így adom a dolgot. Szívok egy utolsót, majd elnyomom a csikket és nekilátok a teaszertatásnak. Most lehet, hülyének fognak nézni, de van, amit nem tudok levetkőzni. Kettőt jobbra kavarok, majd kettőt balra, így hűtöm a csészében a teát. Odafigyelek mindenre, még arra is, hogy a kis örvény a közepén megfelelően kanyarodjon, mert az sem mindegy. Húsz jobbra és húsz balra után kortyolom az elsőt, majd újabb húsz jobbra és húsz balra következik. Aztán pedig kiveszem a kanalat és letámasztom a szélén, majd most már nagyobbat kortyolok az édes löttyből. Tökéletes, mire szétolvad egy mosoly az ajkaimon. Igazából közben azt is elfelejtem, hogy nézőközönségem van, ez valami olyan, amit nem tudok kihagyni, így inkább kizárom a külvilágot belőle. Az sem baj, ha lehülyéznek, elviselem, ellenben ez valamiféle tradíció nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése