129.

Jeremy

Elkuncogom magam, mivel úgy látom, elég ragaszkodó a jószág és ki is fejezi nemtetszését a dolgokkal kapcsolatban, de végül enged és Asame ölében köt ki. Deon már pattan is fel, én meg csak biccentek Asamének, megköszönve ezzel mindent, majd már lépek is utána, mert különben elviharzik. Egy közeli szoba ajtaját nyitja ki és már be is tol rajta. Remek...

- Szia – köszönök Shinjinek félszegen és mivel maradok, azt hiszem, így keresek magamnak valami helyet a szobában.

- Dobd le magad - mondja csendesen, belemerülve a munkába. - Ha rá akarsz gyújtani, nyiss ablakot, Ryuu utálja a füstöt idebenn - teszi még hozzá. Elmosolyodom és leülök, de az ablak most maradhat, nincs vágyam dohányozni, teljesen tele vagyok most, és nincs rá ingerem. Ellenben... 

- Kérdezhetek? – kérdezem meg csendesen, kicsit talán bugyután.

- Kérdezz. - Dolgozik tovább a gépen és egy újabb aktát vesz elő, de igazából nem néz rám, aztán feláll, ablakot nyit és rágyújt, így folytatja tovább a munkát. Remek, ettől még most nem akarok megfutamodni.

- Mit gondolsz rólam? Nem vagy rám dühös? Nem utálsz? – kérdezek rögtön többet is, mert most van bátorságom hozzá, később pedig nem biztos, hogy lesz. Nem tudom, fog-e válaszolni és amit fog, az tetszeni fog vagy sem, de tudnom kell és hallanom. Egyszerűen muszáj, mert megbolondulok.


Shinji kifújja a füstöt, de még mindig nem igazán néz fel rám.

- Még mindig azon lovagolsz, hogy Tatsuki előttem dugott meg? - kérdez vissza, de mielőtt válaszolhatnék, már jön is a saját oldala. - Mi változna, ha utálnálak ezért? Tatsuki akkor is megdugott és továbbra is meg fog dugni másokat, ha úgy tartja kedve. Ilyen és kész. Tisztában vagyok vele, mire számítsak tőle, éppen ezért nincs min túráznom.

- Nem csak erről van szó. Eddig akárhányszor láttál... Na jó, valljuk be, mikor Tatsuki megdugott, mikor kiakadtam és hisztirohamot kaptam, és mikor önkívületben fetrengtem, ja, meg mikor rosszat álmodtam... – mondom ki csendesen. – És... nem tudom, mit gondolsz rólam.

- Nem értem, min problémázol - mondja komolyan, még mindig dolgozva. - Két húgom van, Deon testőre vagyok, újat maximum már az produkálna, ha normálisan viselkednél. Tatsuki vonzza amúgy is az ilyen bajos kölyköket - árulja el nekem.

- Nem lehetne, hogy csak egy percre rám is nézel? – tör ki belőlem a kérdés. – Mindenki ezt mondja, meg hogy mennyire hasonlítok Deonra, de ez mindegy is, a lényegen nem változtat. Nem az érdekel, mit éltél meg, hanem az, hogy mi a véleményed rólam, hogy minek nézel, hogy mit gondolsz, és csak azért mert, gondolom, nem fogjuk elkerülni egymást, ha minden így marad, ahogy, márpedig egyelőre nem tudok tisztán a szemedbe nézni, mert nem tudom, mit gondolsz, vagy érzel irántam, pedig nekem ez fontos. Kiolvashatatlan vagy, még Tatsukiban is könnyebben látom a dolgokat, és ettől frusztrált leszek a közeledben – adom ki végül mindazt, amit érzek. Nem tudom, ehhez Shinji mit fog szólni, de akkor is kikívánkozott már.


Shinji kifújja a füstöt, majd eloltja a cigit, de most már végre felém fordul, ellenben még mindig kiismerhetetlen, semmi érzelem, semmi reakció.

- Nézd, dr. Freud, nem vagyok pszichológus, nem életcélom bárkit megfejteni. Testőr vagyok, mindemellett Deon kutyája. Nem fogok veled lepacsizni, de utálni sem. Mi a véleményem rólad? Használható alapanyag vagy arra, amire Tatsuki szán. Nem kötelességem téged pátyolgatni és nem is foglak. Megmondtam, ha nem bírsz elviselni ennyit, ne rabold Tatsuki idejét. Lehetőségeket lát benned, ehhez mérten védelek és ennyi. Olvasni pedig ne akarj bennem, mert kevés az olyanok száma, akik ezt megtehetik - mondja komolyan. A hangjából sem nagyon hallok ki semmit, nem akar ezzel bántani, azt viszont érzem. Végig a szemembe néz és pont erre volt szükségem, az meg, hogy majd tudok-e olvasni belőle, idővel kiderül. Majd meglátjuk. Ellenben van még, amit el akarok neki mondani.

- Egy utolsó, és békén hagylak dolgozni – mondom, miközben előkotrom a cigit a zsebemből és felállok, hogy szerezzek egy hamutálat magamnak. – Elmondtam Deonnak, hogy végignézted, amint Tatsuki megkefél, úgy tisztességes, ha tőlem tudod. – Felkészülök rá, hogy ezen kiakad, de tartom magam ahhoz, hogy ne Deon szembesítse a dolgokkal, majd visszaülök az eredeti helyemre, és rágyújtok. Jólesik most szívni, mert megint tudok normálisan gondolkodni tőle. Tehát nem fog bántani, nem fog pátyolgatni, de amennyire kell, véd. Nekem ez pont elég, igazából az kiderült számomra, hogy elfogad, még akkor is, ha úgy érzem, vannak fenntartásai a dologgal kapcsolatban, ellenben nem néz le és nem akar kirakni, ami nekem fontos.

- Nagyszerű – nagyszerű morogja nekem. Ez tuti nem tetszett neki, de ez van. Nekem jólesett végre valakinek elmondani, mert ahogy Deon mondta, kibeszélős típus vagyok és ennyi. Na mindegy, Shinji is rágyújt, de dolgozik tovább, én meg ígéretemhez híven békén hagyom. Elkucorodom a helyemen és elszívom a cigim, majd mikor végzek, elnyomom és csak figyelem őt. Van benne valami megkapó, de nem tudom, mi az, ellenben ugyanúgy el tudnám képzelni, hogy őt rajzoljam le, mint Deont, bár míg Deonról eszembe nem jutna az akt, hát Shinjinél megfontolnám, de nem tudom, miért. Mindegy, ezt jobb lenne elvágni, mielőtt valami hülyeségre jutok, vagy csúszik ki a számon, így csak elmosolyodom és még mindig a férfit figyelve ülök, de már máshol jár az eszem. Bár ami azt illeti nem lennék a helyében ez után a Deonos beszélgetésen. - Akarsz még valamit? – kérdezi meg végül, valszeg érzi, hogy figyelem, vagy valami hasonló.

- Semmit – mondom csendesen. Ezennel én ezt a beszélgetést lezártnak tekintem, amit akartam, megtudtam, ennyi. És valahol elégedett vagyok az eredménnyel.