Elmosolyodom.
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, meddig voltál – kuncogom el magam, de aztán komolyabbra váltok. – Valami baj van? – kérdezem meg csendesen. Teljesen más Deon hangulata, mint mondjuk bő egy órája lehetett és nem tudom, miért, ami most egy kicsit feszültté tesz. Megtudott volna valamit, vagy...? Vagy valamit én csináltam, amit nem kellett volna? Nem tudom, az sem biztos, hogy hajlandó elmondani, de azért csak jobb megkérdezni, mikor pedig engem kérdez, újabb mosoly jelenik meg az arcomon. - Nem tudom, te vagy itthon, nem akarom bezavarni a köreidet, meg semmi ilyesmi – vallom be csendesen. – Ha kell, elvagyok magamnak – teszem hozzá apró mosollyal, de van egyetlen dolog, ami nem hagy nyugodni, és amit már rágok egy ideje, csak sehogy sem jutottam megoldásra, de talán Deon tudna benne segíteni. – Viszont majd kérhetek egy szívességet? – kérdezem meg csendesen. Nem akarok túlfeszíteni semmilyen határt, ha nem, akkor sem fogok megsértődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése