133.

Deon

Hát igen... nehéz olyan előtt titkolni bármit is, aki ugyanúgy átlát az álarcokon, mint én. Halvány mosolyra húzom a szám, de ez is inkább csak annak a jelzése, hogy teli találata van a srácnak.

- Baj az nincs, csak kicsit rágódom dolgokon – mondom meg őszintén, közben pedig leveszem az olajzöld pólómat, majd átcserélem a kezemben tartott hosszúra. - Ha a napi rendemet követném, kaja után Asame szobájában kötöttünk volna ki, mostanra meg már vagy durmolnánk, vagy a macskát nyúznánk, vagy elmennénk megnézni az üzleteit, hogy rend van-e, elkérni a könyvelést, satöbbi. Shabu követi a rendet, ment Asaméhoz, én meg tökre örülök, hogy itt vagy, még ha ez most épp nem is látszik, mert jár az agyam – magyarázom egy őszinte örömmosollyal. - Ritkán vannak vendégeink, úgyhogy ha szabadulni akarsz tőlem, azt mondd, és ne azt, hogy nem akarsz visszatartani engem valamitől, különben nem kopok le – közlöm most már elvigyorodva, aztán elfordulok és levetem a nadrágom. Mivel a pólóm majdnem a térdemig ér, nem kell olyasmi miatt aggódnom, hogy alsógatyában látnak. Már annyira nem zavar, mint korábban, de azért ha lehet, nem flangálnék így. A nadrágom összehajtom és a fotelba dobom, rá a pólót is miután kivettem a zsebeiből a telefonjaimat. - Ja! Kérhetsz. Azt hittem, ez egyértelmű! - mondom elnevetve magam. Az ágyamhoz megyek, leülök rá, aztán az éjjeliszekrényből cigarettát varázsolok elő. - Kérsz? Eperleveles. Én ezt szeretem nagyon.