138.

Jeremy

Kezdem kapisgálni a dolgokat, ugyanakkor egyáltalán nem tetszik ez a világ, sőt, meg is borzongom. Ennyire a küldőségekre építeni nem helyes, de... végülis nincs jogom elítélni, hiszen ugyanennyi erővel, amit én tettem, az sem volt helyes. Aztán Deon hozzám ér, én pedig halványan elmosolyodom.

- Semmi gond, csak... anya sosem foglalkozott velünk, neki Lucas volt a kedvence, az ő igazi fia, ahogy emlegette és persze mi voltunk a hibásak mindig mindenért. Aztán... anya nagyon jól tudott mindent, egyszer konkrétan benyitott ránk, és egy szót sem szólt. Onnantól kezdve se lát, se hall üzemmódra állt be, mintha nem történne semmi. Na akkor vágta el magát nálam véglegesen és menekültem tőle – vallom be csendesen.


Elkuncogom magam végül, mikor a húgáról mesél.

- Édes lehet – mondom mosolyogva. – Akárcsak az enyémek. Már ők is kezdik a dolgot, az első szerelmek, meg minden héten más fiú, bár ez főleg a nagyobbikra igaz – mesélek boldogan mosolyogva. – Mire megtanulom az egyik illető nevét, jön a másik – vigyorgom. – Annyira aranyosak ilyenkor. Rick is kezd kis nőcsábász lenni, bár neki még érnie kell a dologhoz, azt hiszem. De később tuti befutó lesz a csajoknál – kuncogok fel megint.


Meghallgatom Deont, aztán bólintok.

- Mikor először hallottam ezt a lolítás dolgot, hát... na jó, én tuti elsüllyedtem volna inkább. Ez az a dolog, ami már nekem túl sok – vallom be. – Mármint nem megbántásból mondom, csak... Nem tudom, nekem nem menne – mondom a végét csendesen. Eszem ágában sincs leszólni Deont, csak ez nekem tényleg elképzelhetetlen, ugyanakkor szerintem csodás, hogy ezekre mind képes, sokszínű és nem fél játszani ilyenekkel. Aztán megkapom a választ kérdésekre és most már kezd összeállni a kép is. – Na akkor megpróbálom összefoglalni, jó? Mármint hogy értem-e rendesen – mondom csendesen. – Van a ti bandátok, ahova Asame, Nishida, Hiroto, meg Asahito tartozik. Akkor Nishidához tartozik Kazu és Asahitohoz Yuro, mint pártfogolt, meg persze te Asaméhoz, de ez alap. És akkor vannak még többen is Asahito negyedében, akiknek viszont szajháik vannak. Ők Keiyuu és Ryo. – Kezd szépen felépülni a kép bennem. – Neked van némi közöd ezen kívül az alvilághoz Tatsuki által. Melletted van Shinji és Bakari, mint testőr és kutya. Na most Tatsuki nincs nagyon jóban egyik yakuzával sem, mert tett nekik keresztbe, ha jól értem. Ennek ellenére most miattad béke van. Stimmel? - kérdezek vissza, miközben a képek közé a fejemben nyilak is kerülnek és végre kezd összeállni a dolog. Egész jó kis kép lett belőle a végére, bár elég kusza, aztán eszembe jut még valami. – Tudom, hogy hülye kérdés lesz, de egy szajha... szóval itt mit jelent ez a fogalom? – Persze lehet, hogy ugyanazt, mint lent az alvilágban, csak jobb tisztázni az ilyeneket is, mert nem árt tudni a különbségeket. Aztán mikor meghallom az utolsó kérdést, elröhögöm magam, ugyanakkor némi pír is megjelenik az arcomon. – Nem fogok neked kertelni, nem utasítanám vissza Shinjit sem, mert elég közel áll ahhoz, amire azt mondanám, hogy az esetem. Ennek ellenére ott húztuk most meg a határt, hogy nem haverkodunk, amennyire kell, vigyázni fog rám, tiszteletben tartja, hogy Tatsuki tanítványa vagyok és ennyi. Szóval nem hiszem, hogy nagyon nyitottak lennénk egy ilyen össznépi összeruccanáson – vallom be, mi a helyzet.