137.

Deon

- A külső nagyon fontos, Jeremy, hidd el. Ha olyan helyre kerülsz, ahol közönség előtt vagy, egy szőrszálad nem lehet rossz helyen, különben cikiznek, pedig aztán arról végképp nem tehetsz – magyarázom el neki. - Volt olyan srác, akit kiutáltak ugyanígy, mint engem, csak neki veleszületett színhibás volt a bőre. Nem lehet kiállítani kamerák elé, mert nem ordít róla az a tökéletesség, amit ideálisnak ítélnek, ezért nem követhető. Én meg aztán pláne nem voltam követendő, mert akkora pofám volt, hogy az egész uszodát be tudtam volna kapni egybe – teszem hozzá elmosolyodva. Meglep, amit apámról mond, de szó nélkül hagyom. Egyetértek vele, már régóta tudom is ezt, szóval nincs miről beszélni. - Azután a helyére kerültek a dolgok, hogy Asaméhoz kerültem. Addig csak csúsztam lefele – válaszolom. - Tényleg az. Elbűvöl mindenkit, akár a színpadon, akár otthon, akár máshol van – értek egyet büszkén Jeremyvel. Bár ahogy látom, ezzel kissé megbántom, úgyhogy együttérzően megdörgölöm a vállát. Nem akartam felvágni, vagy valami.


Majd... ha lehet, őt is bemutatom. Nem tudom, Tatsuki mennyire díjazná az ötletet, de anya nagyon örült, mikor Kazut hazavittem és azt is megmondtam, hogy Shinji is a barátom, nem csak a testőröm. Csaptunk egy nagy lakomát, a húgom mindjárt körbesertepertélte a fiúkat, megmutattam a régi szobám és beszélgettünk kifulladásig, majd hazavittük Kazt is. Jó volt nagyon.

- Ayakonak hívják, tizennégy éves. Vele is azóta vagyok jóba, mióta Asaméval élek, azelőtt utáltuk egymást. Ezt csinálta velünk apa törtetése, engem mindig tolt előre, a húgomra meg nem is nagyon figyelt, ezért utált engem. És mivel állandóan szekált, tönkre tette a cuccaim, hát én is így jártam el vele. Aztán fordult a kocka a tavalyi balhé miatt, ő került előre, én viszont ugye már itt éltem és nem lehetett háttérbe rakni. Rájött, hogy nem is olyan jó ez az egész – magyarázom röviden el. - Aranyos és kíváncsi lány, nagyon mókás, ahogy udvarol a környezetemben lévő hímneműeknek, de senki nem veszi ezt rosszul. Majd kinövi – mondom legyintve.


Hallgatom, amit mond és inkább nem akarok belegondolni, milyen sebekről beszél. Shinji is tele van hegekkel, ahogy Asame és Tatsuki is. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt megúszta? Mondjuk ez nem borítékol semmit...

- Úúúú! - hördülök fel röhögve, mikor azt mondja a srác, hogy megkapta a lecseszését, hiszem tudom, milyen egy jófajta Tatsuki-lebaszás. - Frankó lehetett. Én is kaptam fejmosást és nem raktam zsebre – vallom be vigyorogva. - Hogy Keiyuu jobb lenne, mint én, azt tagadom. Ő csak a feminim vonalra épít, míg én ötvözöm azt a maszkulinnal, vagy elhatárolódom az egyikre vagy a másikra. Ugye a lolitaszerelés kicsit sem nevezhető maszkulinnak, aztán meg tudok jelenni férfiasan is, ha ahhoz van kedvem. Egyébként meg sokféle stílus közül mazsolázom, időnként pedig átfestem és megvágom a hajam – mesélek, ezzel kicsit terelve is a dolgot, mert Keiyuu nem véletlenül ilyen. Az jólesik, hogy Jeremynek bejön, amit képviselek és ahogy kinézek, de Keiyuura én egy kicsit másképp is tekintek, mint egy viperára. Sérült. - Okos kérdés – dicsérem meg a srácot. - Mindig fontos ismerned az embereket minden szemszögből, hogy tudd, ellenség vagy sem. A köztük lévő kapcsolat pedig talán még fontosabb, hiszen neked dolgod lesz lavírozni ezeken és manipulálni embereket a kapcsolataikon keresztül is – magyarázom el komolyan. - Keiyuu Nagano szajhája, míg Ryo Morikawáé. A két yakuza osztozik Asahitoval az egyik negyeden, ők ketten jóban vannak, míg Asahitot igyekeznek kitúrni, ezt azonban Asame nem hagyja, ahogy a mi negyedünkből kihullott yakuza helyére is beültette a pártfogoltját, Hirotot. Nem véletlenül vannak úgy felosztva a területek a yakuzák és az alvilágiak között, ahogy, a megbontás sosem előnyös, mert mások így olyan előnyökre tehetnek szert, amivel elszabadulhat a pokol. A yakuzák egyfajta szervezetben élnek, míg az alvilágiak, mint a kutyák, felosztják maguk közt a dolgokat, aztán ha jön egy új kan, megvív az öregekkel. Ryoval barátkozunk, csak nagyon kevés a lehetősége dolgokra a mi szabadságunkhoz képest – magyarázok tovább, most egy kicsit sajnálkozva, hiszen Ryo aranyos srác és legalább nem nyolc évvel idősebb nálam, hanem csak hárommal. - Mi bajod Shinjivel? Tetszik neked, vagy tartasz tőle? - kérdezem most már meg. - Sokat említed őt, most már túl sokat – jegyzem meg egy sunyi félmosollyal.