140.

Jeremy

Mikor meglátom a képet, leesik az állam. A kutya meg nem mondja, hogy ez egy fiú, azt meg pláne nem, hogy Deon. Legalábbis először biztosan nem. Inkább mondanám, hogy húúúú, de cuki, mint bármi egyebet. Meglepődöm rendesen, marhára nem erre számítottam, de végülis miért is lepődöm meg? Deon tényleg nem százas és még büszke is rá, mire elmosolyodom. Bírom, ez tuti, ráadásul mellette megint korombelinek érzem magam. Furcsán hangzik a dolog talán, de igaz. Végre megint le tudok lazítani. Aztán elmosolyodom azon, amit mond.

- Ez ismerős, mármint a figyelem felkeltése dolog. Mindig úgy találtam ki a dolgaimat, hogy a szórakozóhely fele engem akarjon, mert akkor lehet válogatni, hogy kihez költözöm aznap éjjelre – vallom be csendesen. Mindig azt hitték, hogy felszednek, de valójában mindig én választottam. Akit nem akartam, az tuti nem kapott meg, ehhez tartottam magam. Annak ellenére, hogy sok ágyban megfordultam, nem mindben, szóval ez a szitu kicsit ismerős. Majd újabb mosolyt csal az arcomra. – De azt hiszem, neked ez a megoldás jött be a legjobban – kuncogom el magam. Tetszik, hogy a yakuzája ezzel húzza, mert szerintem vicces. Nem akar megszabadulni tőle, ebben biztos vagyok, ugyanakkor odatolja neki a dolgokat. Furcsa érzés van bennem, de nem tudom, miért, inkább nem foglalkozom vele, mert nem akarom, hogy előjöjjön és tényleg tudjam, miért van. Jobb az ott lenn, nem kell vele foglalkozni.


Aztán Deon igazán komolyra vált, én pedig lesütöm a szemem, mert betalál a dolog.

- Nem tévedsz, ha bepróbálkozna, nem mondanék nemet – vallom be csendesen, mert így van. Bejön nekem Shinji és ha ő tenné meg az első lépést, akkor nem hiszem, hogy nagyon akadékoskodnék ellene. – És igen, kíváncsi vagyok rá, hogy mutat-e hajlandóságot, ahogy arra is, hogy milyen lehet az ágyban. De ki nem kíváncsi? – kérdezem Deonra nézve. – Ennek ellenére jelen pillanatban a legfontosabb nekem az, hogy helyem legyen. Nem mennék bele olyanba, ami ezt most veszélyezteti, ráadásul most már nem csak magamra kell gondolnom, hanem a kicsikre is, így nincs hibalehetőségem – mondom ezt már Deon szemébe. – Ha kell, én is meg tudok állni sok mindent – mondom egy félmosollyal. Ettől nem félek, mondtam már nemet és ha kell, tudok is. A kérdés az, hogy abban a pillanatban érezném-e, hogy kell és mondanék-e. De mivel ez sosem fog kiderülni, nincs miért aggódnom. – De értem, miről beszélsz és ehhez tartom is magam, nem fogok olyat tenni, ami a dolgokat megborítja, legalábbis nagyon az a tervem, hogy nem fogok. Amúgy sincs miért kapkodnom, nem igaz? Ha majd nagyon azt akarom, hogy valaki megdugjon, akkor keresek valakit arra az éjszakára. Megvannak még a lehetőségeim, meg tudom oldani, ennyi – vonom meg a vállam. Nem akarok kibaszni senkivel sem, ahogy eljátszani sem a dolgaimat Tatsukinál azzal, hogy rámozdulok a kiválasztottjára. Azt hiszem, ez úgy marad, hogy ha ő akar és bepróbálkozik, neki nem fogok nemet mondani, mert ő tudja, ellenben Shinji tabu marad nekem. Jobb is lesz így, elkerülni minden olyat, amiből gond lehet. Minden megoldható és ehhez tartom is magam. Aztán elmosolyodom. – Ki tudja, lehet holnap besétál az életembe az újabb nagy ő, nem? Szóval nyugi, nem vagyok hülye, és most még jobban gondolkodom, mint eddig valaha. Nekem kell az, amit Tatsuki adhat és nem teszem kockára senki kedvéért – mondom ezt meg komolyan. Annyit nem ér egyetlen dugás vagy kapcsolat sem, hogy ezt most feladjam, és ezt nagyon komolyan is gondolom.