139.

Deon

Furcsa, ahogy Jeremy ugyanúgy vigasztal, ahogy korábban én őt. Az együttérzése jólesik, mégis valahogy hülyén érzem magam, hogy úgy érzi, erre lehet szükségem. Mindegy, túlvagyok már apámon. A hangutánzásán kuncogok. Bírom az ilyesmit, Asame is sokszor szövi bele a meséibe és szerintem rohadt nagy, ahogy előadja a karaktereket.

- Azzal sértenél meg, ha normálisnak neveznél – közlöm a sráccal vigyorogva. – Egyébként alap, hogy hülye vagyok – teszem hozzá fontoskodva, aztán a kérdésre bólintok párat és megkeresem loliönmagam. Szőke paróka, amin halványrózsaszín melír és két, oldalra csatolt copf van, azok loknisak, köztük ezüstszínű, cirkónia kövekkel kirakott, de szolid tiara. Profi smink, műszempilla, nagyított, babás és mangás hatású szemkihúzás, arcpír, ajakfény, egyébként egyetlen pirszing sem maradt a fejemben, csak a nyelvemből nem vettem ki az ékszert. A ruha, amit viseltem, nagyrészt rózsaszín, de mindenféle aranyos minta van rajta, cukorbotok, póniló, körhinta, muffin és szaloncukorhoz hasonló édesség. Csupa hab és fodor, egy igazi hercegnőruha. Nagyon kellemes, ízléses darab. Alatta csipkés, igényes, rózsás gombokkal bíró, buggyos ujjú, fehér blúz, míg a csuklóimon rózsaszín csipkemandzsetta fehér szalaggal összefogva. Fehér harisnya, rajta a ruhához tartozó, rózsaszín, cukorbot, szaloncukor és muffin díszítéses zokni, a lábamon pedig fehér, több pántos, masnis patácska, ahogy a loliták nevezik. Kemény kilenc centit emelt rajtam, amivel lazán magasabb lettem Asaménál. Érdekes volt. És hát persze a szoknya szélesen kiállt fordított U alakban a tömérdek alsószoknyától, ami alatta habosodott és fodrozódott. Egyik kezemben póni-táska, azon veszett sokat röhögtem, mikor a kezembe nyomták, főleg, mert a belébe kell pakolni, de mindegy, valszeg ez csak nekem morbid. Mindegy. Az egész képről a báj süt, abszolút nem látszik, hogy fiút rejt a ruha és a smink, mert elég lágy vonású, kissé talán nőies arcom van így. A beállást és a mászkálást patácskában is gyakoroltam, úgyhogy a tartásom kecses, a pofa, amit vágok, aranyos. Mintha nem én lennék. Egyedül a szemeimben lévő izzás és a szám rafinált mosolyfintora árulja el, hogy engem rejt a maskara. – Így festettem – jelentem ki elvigyorodva. – Sajnos csak az emlékeimben őrzöm a meglepett, döbbent, hitetlen arcok képét, onnan meg nem tudom megmutatni. Ha fényképeztem volna, mindenki levágja, hogy mi a szitu – magyarázom meg. – Én kifejezetten szeretem alkalmazni a feminin vonásokat, bár a tipikus amerikai buzitól nagyon távol állok. Inkább vagánynak vagy bevállalósnak szeretném magam látni, amikor tükörbe nézek, meg azt érezni, hogy amikor megjelenek, mindenki rám fog figyelni és legalább a társaság fele az ágyába akar cipelni. Ezt rohadtul bírom – vallom be. – Asame szokott vele húzni, hogy igazából kurva mindegy lett volna, mihez kezd velem, mindenhol megálltam volna a helyem. Ha eladott volna, elcsavarom annak a yakuzának a fejét, aki megvett volna, ha meg valamelyik night klubban végeztem volna, hamar a luxuscikk kategóriává váltam volna. Szerintem tök reális, mert törekedtem volna ezekre, ha nem adom fel végleg az egészet – mondom vigyorogva.


Jeremy alaposan megsimogatja a hiúságom és az egómat azzal, amit mond. Tudom, hogy különleges vagyok, de annál nincs mámorítóbb, amikor ezt más is elismeri. Izgágán elvigyorodom újra.

- Bocsesz, Jeremy, de fiatal vagyok, nem hülye – jelentem ezt ki komolyan, mégis rafinált, győzedelmes képpel. - Én, akit nem rúgnék ki az ágyamból, azt akár be is húznám és kétlem, hogy ezzel csak én vagyok így. Oké, én vadász típus is vagyok, de ha csak a prédát imádnám játszani, akkor is elérném, hogy akit akarok, az kikössön az ágyamban – közlöm nyíltan. – Nem értek félre semmit, te kertelsz, csúsztatsz és védekezel – tolom a szeme közé. – Simán lefeküdnél Shinjivel, ha bepróbálkozna nálad– jelentem ki magabiztosan. – Tetszik neked és kíváncsi vagy rá, és hiába mondod azt, hogy nem kezdenél ki vele, figyeled, hogy mutat-e hajlandóságot arra, hogy esetleg megdugna – folytatom. – Figyu, ez nem az én dolgom, de ha már te is eljutottál addig, hogy kinyírna... Nem – mondom a fejemet is megrázva. – Ő hideg lenne veled, maximum leütne, mint a kakukkos órát, hogy tudd, mi a véleménye a dologról. Én inkább attól tartanék, hogy Tatsuki kicsinál. Nagyon esélyes, hogy ha rámoccannál akár csak passzív módon is a srácra, akit megjelölt, hogy jelezze, az övé, hozzá tartozik, azzal nagyon kihúznád a gyufát és Tatsuki kurva kegyetlen, ha dühös és büntetni kell. Shinjiért ölne, ebben rohadt biztos vagyok. A nyelvében lévő ékszer és a bőrén lévő tigris egyértelműen jelzi, hogy mi van, szóval Shinji észre se venne, ellenben Tatsuki beletaposna a földbe, mint a szart – tájékoztatom nagyon is komolyan Jeremyt. – Én is ízekre szedném azt, aki rámászna Asaméra és fordítva. – Nem is mondtam el neki, hogy Eiji mit művelt, különben még aznap hullámsírba vagy betontömbbe temette volna.