142.

Deon

Megnyugszom. Sikerül elérnem, hogy a srác elhatározásra jusson és ez már valami. Tudom, mert érzem, hogy ha valamit akar, azt el tudja érni, ha pedig valamit nem akar, azt ki tudja kerülni. Lavírozni jól tud, ebben biztos vagyok. Máskülönben Tatsuki sem látna bele annyi lehetőséget, mint amennyit. Ennek ellenére kimászom a laposom alól és rágyújtok, miközben járok egy kört a szobámban.


Nem akarom Jeremyt is elveszíteni, sőt, őt főleg nem, mert rá Tatsuki is építkezni akar. Felzaklat a lehetőség, hogy esetleg elbaszhatja, miközben pontosan tudom, hogy Shinji hideg pillantásokkal, morcos képpel leutasítaná a srácot, ha bepróbálkozik nála, aztán ha ennyi nem lenne elég, megagyalná. Erről eszembe jut, mikor engem szorított az ajtóhoz Eiji és kiráz a hideg. Kurva sokat kockáztattam azért a srácért és valahogy... nem tudom... Megérte? Azt a fájdalmat, amit akkor éreztem, mikor otthagytam Tatsukinak, tudva, hogy kinyírja, nem akarom a pirszingesemnek.


Nekem volt kihez bújni, kinek a vállán kisírni magam és tovább is tudtam lépni. De Tatsuki...? El sem tudom és nem is akarom képzelni, hogy érezné magát és mit csinálna, ha csalódna Jeremyben. Ha attól megborult és összezavarodott, hogy öröm érte a sráccal, akkor a bánat teljesen padlóra küldené. Ezt nem hagyom! Nem tudom, mit kell csinálnom, de megcsinálom, nem hagyom!


Eltűnök a fürdőben és iszom pár korty vizet. Ettől tényleg megnyugszom, bár ahogy kifele kezdek lépkedni, hirtelen hiányérzetem támad. Valahogy furcsán érint, hogy nem Asame szobájában kötök ki, nem ő ül az ágyon, ... Vele akarok lenni.

- Tegyük el magunkat holnapra – javaslom csendesen. Ennek megfelelően kikapcsolom a számítógépemet és magamhoz veszem a két telefonomat is. Gondoltam rá, hogy milyen poén lenne Jeremyvel együtt aludni, mint két hülye kölyök, de már nem akarok. A yakuzám mellé vágyom, forrő bőréhez érni, az izmait tappancsolni, a hajába túrni, ... Nem szexuális lelkület nélkül, de nem azért, hogy szexeljünk.