144.

Deon

Nem igazán tudom, hogy mit csináljak. Soha életemben nem láttam ennyire széttrancsírozva embert. Tatsuki sebei ijesztőek, undorítóak és mélyek. A viselkedéséből, a tartásából és a nyomokról a testén egyértelmű, hogy megpróbálták megölni, de neki több emberrel sikerült végeznie, aztán meglépett valahogy. De hogy mitől nem lát... Én viszont észrevettem az arcán a félelmet és ez rémített meg a legjobban. Sosem láttam őt még csak megijedni sem, szemrebbenés nélkül tett meg dolgokat, gátlások és más visszatartó erő nélkül. Most viszont Tatsuki menekült, itt keres biztonságot. Kurva nagy a gáz és az, hogy nincs vele Bakari, nem sok jót ígér. Sőt...! Remegve és sírva teszem meg azt a pár lépést, ami a testőrszoba felé vezet. Benyitok és azonnal Shinjit keresem fel. Kicsit sem izgat, hogy közben Ryuut is felriasztom, jobb, ha készenlétbe helyezi magát, hátha követték a pirszingesemet. Mire odaérek a testőrömhöz, ő már ébren van, elkapja a felé nyújtott kezem és a gyér fényben is látom, hogy megijed attól, amit rajtam lát. Nem tudok egy kurva szót szólni, a szám összezárul, a torkom elszorul, úgyhogy csak elkezdem magam után húzni. Fel kéne készítenem, tudatni vele, hogy amit látni fog, az nagyon durva lesz, de nem megy, így csak a sötét fürdőszobába vonszolom, ahol Tatsuki a zuhanyzó falának dőlve áztatja magát. A mozgása és a tartása is egyaránt furcsa, s amint Shinji a villanykapcsolóért nyúl, elkapom a kezét. Tudom, hogy látni akarja, de azt is, hogy Tatsuki ordítani fog, ha hirtelen reflektorfény éri.


Testőröm idegessé válik attól, hogy korlátozom és kapaszkodom belé, hogy Tatsuki a zuhany alatt áll idegen, természetellenes tartásban, az árnyékokból is látszódóan sérülten és nem tud odamenni, mert engem is egyben kell tartani. Beszélnem kell. Muszáj kinyögnöm pár értelmes szót és aztán megpróbálni segíteni, mert kell.

- A szeme... érzékeny... nem lát - motyogom. - Már hívattam... Takashit... - mondom azt, ami ezután eszembe jut. - Ő téged akart... de hadd segítsek! - kérem Shinjit. Nem bírnám ilyen állapotban itthagyni Tatsukit és tétlenül sem akarom nézni. Igaz, hogy teljesen hazavágott a látvány, de nem adom fel. Ha rókázok is közben, akkor sem! Eleresztem most már a srácot és a fejemmel intek, hogy menjen oda a tetoválómesterhez, és remélem, hogy felkészült mindenre.

- Nem lesz semmi baj, kölyök - próbál nyugtatni, de szerintem ő is tudja, hogy felesleges. - Keresd meg Asamét és amint megjön Takashi, küldjétek be - kéri. - Ez az, amiben most tudsz segíteni, és abban, hogy a testőrszobából idehozatod Ryuuval az elsősegélyládát - mondja komolyan. Szeretnék többet tenni, ám ha Shinji úgy véli, most csak ennyi telhet tőlem, akkor ezzel tudok szolgálni. Végülis reális, hiszen annyira kibuktam, hogy mindent elfelejtettem, amit eddig tanultam az orvoslásról.

- Nem fogja engedni magát idegen orvosnak - mondom csendesen, azzal kirohanok a folyosóra, hogy megkeressem Asamét. Szerencsére nem kell nagyon kutakodnom, nincs messze, így odaszaladok hozzá, mint valami gyerek és belecsapódva a testébe átölelem. - Shinji azt kérte, hogy amint megjön Takashi, küldjük oda, meg kell neki a testőrszobán lévő elsősegélydoboz - mondom egészen összeszedetten, ám közben szinte kiszorítom Asaméból a levegőt, úgy kapaszkodom belé. Ő csak átölel, hogy érezzem a törődését, azt, hogy velem van és szeretne megnyugtatni, de nem is baj, hiszen szinte magamon érzem azokat a szörnyű sebeket, amiket láttam.

- Húsz perc és itt van Takashi - közli, miközben int Ryuunak, hogy tegyen úgy, ahogy kérte Shin. Amint hallótávon kívül kerül, újra elbőgöm magam.

- Sosem láttam félni Tatsukit - suttogom. Asame szorosabban ölel magához és csókot nyom fejemre, ezzel nyugtatva. Most nem nagyon van eredménye, mert ki vagyok borulva, de azért hálás vagyok minden apróságért.

- Minden rendben lesz, csibe. Tatsuki szívós.

- Mindent elfelejtettem... nem tudom, mit kell csinálni - mormolom kissé kétségbeesetten.

- Ott van vele Shinji, nem lesz semmi gond. Biztos vagyok benne, hogy nem felejtettél el semmit és ha kellett volna, akkor el tudod őt látni - mondja komolyan, én pedig megrázom a fejem.

- Pánikba estem. - Ezzel magyarázok meg mindent.