Nekem nem új ez a helyzet. Rettegtem arról, hogy akit szeretek és aki a jövőmhöz vezető út, maga a kulcsa mindennek, meghal. Sosem fogom tudni elfelejteni azt az érzést, a fájdalmat, a félelmet, a nyomasztást és a kétségbeesést. Nem megy, nem bírom, beleégett az emlékeim közé. És hajt. Hajt valami, ahogy akkor is hajtott. A tudat, hogy utódnak lenni nagyon komoly feladat. A tudata annak, hogy amikor a pártfogóm vagy elődöm nem tud intézkedni, akkor nekem kell. Hogy okosnak, ügyesnek és hatékonynak kell lennem, hogy nem állhatok meg, nem adhatom fel, nem süppedhetek bele a lelki szar mocsarába, különben elvesztünk. Ez egy csapat, egy egység, egy szövetség. Nevezzük, aminek akarjuk, amikor kell, helyt KELL tudni állni. És most kell, nagyon kell. Még rengeteg a dolog és egyre csak több lesz. Az a nő, Katsuri, ez csak a kezdet, a még meg nem oldott feladatok. De például Tatsukiért már megtettem mindent, amit tudtam, ami tőlem telt. Erős voltam, döntéseket hoztam és megcselekedtem őket. De most tovább kell hajtanom magam, sírni ráérek. Nem baj az sem, ha végigbőgöm az utat addig is, amíg kimerítem a dolgaim tárházát, még nem követelmény magam számra, hogy enélkül véghez tudjam vinni a céljaimat. Majd, amikor már legalább húsz leszek...
Kilépek a szobából és Jeremy lép mellém. Sokkal jobb állapotban van, mint mikor magára hagytam Asaméval. Nem tudom, a rosszfiúm mondott-e neki valamit, vagy tett-e érte bármit, az arcukon látható eltökéltség azonban pozitív a számomra.
- Időrendben haladunk - kezdem a választ, miközben eligazítom magamon a pólómat és kitörlöm a szemeimből a bennük maradt könnyek maradékát. - Ha a nőt hozzák meg előbb, akkor vele törődünk, ha viszont Katsuri ér előbb ide, akkor vele - jelentem ki határozottan. - Az élet nem áll meg, csinálunk mindent tovább és aki kiesik a sorból, azt magunkkal vagyunk kénytelenek pótolni, hiszen osztódni nem tudunk, ezért mindenre kell gondolnunk. - Már nem érzem a kétségbeesést, a bizonytalanságot, a pánikot, vagy a fájdalmat. Mindent kiűztem magamból, helyette hideg fejjel gondolkodva, magabiztosan határozok és annak megfelelően cselekszem. - Shinji Tatsuki mellett van, Bakari és Ryuuichi házon kívül, tehát valamennyire magunkra vagyunk utalva védelem szempontjából. Ryuuichi vissza fog jönni, Bakari bizonytalan, Shinji meg jó helyen van Tatsuki mellett - magyarázom komolyan Jeremynek. Fontos tudni, ki hol van, ahogy arra is fel kell készülnünk, hogy ha Kane és Anai, meg a külső testőrség nem tudja elkapni a kint ólálkodó nőszemélyt, s az ránk ront. Ha egy fejvadász, kibaszottul felkészültnek kell lennünk, különben esélytelenek vagyunk. - Ha akarsz, öltözz át, a konyhában találkozunk. Nekem szükségem van a tőrömre, a telefonjaimra és a cigimre - teszem hozzá, ezzel egyértelművé téve, hogy lesz egy köröm a házban. Asaménál tuti, hogy van fegyver, jobban is lő nálam, valószínűleg velem marad, úgyhogy a pisztolyomra nem lesz szükségem. - Eszünk pár falatot, mert kell, ledöntünk egy kávét és elszívunk egy cigit, aztán kitaláljuk, mi lesz, ha aközben nem történik semmi - közlöm, azzal gőzerővel megindulok a szobám felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése